Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-04 / 48. szám

676 16 04t pápa felhívása elleni nyilatkozatában is oly remek szavakkal fejezé ki ; ellenben legbensőbb barátja s pártolója a felvilágosodás s minden előhaladásnak. melyek zászlóját mindeuha fennen hordozá. Ugyanazon elvnél fogva karolta föl oly nagy érdekkel és erélylyel az iskolák ügyét, ezekben látván a protestáns vallás s erény legerősebb szövetségeseit, megifjodó erejének, szellemi hatalmának kiapadhatlan forrásait. Azért iskoláinkat bensőbb és szorosabb viszonyba csatolá vissza az egyház anyai kebeléhez és azokat kU tünő szervezési tehetsége s tudományos belátásánál fogva a protestáns vallás, a haza s tudomány igényeinek megfelelőleg újra szervezni hathatósan közreműködött. Az elemi oktatás- ós nevelésnél a korszakot alkotó paedagogok: Pestalozzi és Rousseau, Mager és Diesterweg elveihez ragaszkodott, melyek alkalmazását egyházunk elemi s tanitóképezdei iskoláinál sürgeté ; egyszersmind örömmel üdvözölte az országgyűlésünk által létesített népiskolai törvényt, melynek életbeléptetését minden módon elősegité. A gymnadumokat a tudományos felvilágosodás és jellemképzés előcsarnokainak, valamint a protestáns egyház és hazánk igazi veteményes kertjeinek tekintvén és lényeges befolyásuk nagy jelentőségét méltányolván, azok feladatául a classicisinuson alapuló eszményi irányt valamint a szellem minden oldalú kifejezését ttizé ki. A vallás tanításra nézve a gymnasiumoknál ugy mint a theologiai tanintézeteknél a keresztyén hit- s erkölcstanoknak tudományon alapuló, szabad kutatás által közvetített egyszerű felfogása és fejtegetésemellett buzgólkodott. Azért is nagy érdekkel és éb ;r szemmel őrködött mindennemű iskoláink autonom állása, célszerű szervezése azok működése és kitűzött feladatuk teljesítése felett, és e célból lelkiismeretes gonddal és ügyszeretettel járt el a gymnasiumok éretségi a hitjelöltek, a tanitó- és tanárjelöltek vizsgálatainál. E szellemi érdeken kivül pedig az egyházak s iskolák anyagi szükségeinek fedezése tekintetéből a németországi Gusztáv Adolf féle egylet hazánkra is kiterjedő áldásának eszméjét buzgóan felkarolván hathatós szavával és saját példájával közreműködött, hogy hazánkban is hasonló gyámegylet, továbbá iskolai segély és nyugdii. intézetek létesüljenek, — az utóbbiak javára a jövedelméhez tartozó felmentési dijakról önként lemondván. Ily lelkiismeretes hü gondoskodással és legnagyobb erőfeszitéssel teljesített főpásztori sáfárkodásáról, valahányszor a dicsőült superintendens számot adott a kerületi gyűlések színe előtt, általános elismeréssel fogadtatott az, mi egyszersmind megmérhetlen fáradalmaiért legfőbb és legboldogitóbb jutalmául szo'gálhatott: valamint magok a kerületi gyűlések e szellemi vezérnek, azok minden kifogás nélküli tapintatos, sőt csudálatraméló vezetese következtében, legszebb diadalünnepeivé váltak. De mind ezen bokros főpásztori teeadői mellett, melyek a megboldogult idejét, szellemi s testi erejét oly annyira igénybe vevék, korántsem hanyagolá el lelkészi hivatalával járó kötelességeit. Ugyanis már mint superintendens 1861-ben Béláról hivatott el lelkészül ; — és ez egyházi községek ugy mint éltében ragaszkodó szeretetük és mély tiszteletük, elhunyta után érdemeinek hálás elismerése által hitelesen tanúskodnak a dicsőült lelkészi lankadatlan, és állásteljes működéséről. Nem különben [[mint hivatalos eljárásban a dicsőült az elet egyéb viszonyaiban is kisebb és nagyobb körökben nemes jellemének, emberszeretetének sljhumanitásának, eszes belátásának, finom tapintatának, áldozatkész- • ségének, szabadelvűsében s eszményi iránynyal párosult gyakorlati ügyességének számtalan bizonyságait adá az életre ugy, mint hazánk anyagi s szellemi felvirágoztatására irányzott minden közhasznú vállalatnak, nemes törekvésnek és előhaladásnak buzgó ügyvivője; minden felserdülő tehetségnek és a tanuló ifjúságnak őszinte barátja s pártfogója; ellenei iránt nagylelkű,barátjai iránt minden körülmények közt hű és áldozat kész, családi körében szeretve gondoskodó férj s atya. Igenis, a megboldogult, ki egész életét az Urszol- • gálatának szentelő, kitűnő ember volt minden tekintetben. De mindezen szép s benső viszonyokat, melyek e ritka jelességü h dandít e földi lét le ^szentebb érdekei* hez csatolák, a kérlelhetlen halál tépte 3zét, s vetett véget nem években, hanem tettekben dus életének, melyet utolsó leheletéig megtörhetlen akarattal egyházunk, hazánk, és az emberiség érdekeinek szentelt; — a halál ragadá el s homályba ragadá a szepesi Kárpátokról szakadt azon fényes drágakövet, melyet utóljára a dobsinai község arany gyürü gyanánt karjai közt oly forró szeretettel tartott, — nemcsak e község, hanem az egész kerület, főként a mi egyházunk és iskolánk, de egész hazánknak is legmélyebb fájdalmára. De nem, az nem lehet, bogy az Ur ezen felkentje, e reformátor és martyr, egyházunk ezen hü s erélyes főpásztora és lelkésze, e mély tudományu paedagog, a felvilágosodás és előhaladás ezeu zászlóvivője, e nagy hazafi s nemes emberbarát, a halál által örökre elragadtatott tőlünk és az enyészet sötét országába nyom nélkül eltűnt legyen; — sőt inkább lényének nemesebb részével most is é1 közöttünk és élni fog jövendőben is. Mert szellemi működésének gyümölcsei oly elenyészhetlanek, mint maga a szellem, meiyre azok magvát hintette; érdemei pedig, melyeket egyházunk, protestáns hitünk, s tudományos intézeteink, valamint hazánk szent ügyei körül életében kivívott,-halhatatlan emlékezetben élni fognak, és oly példányul szolgálnak, mely az ifjúságot hasonló ernyedetlen munkásságra, önmegtagadásra, a tudományos felvilágosodás s magasztos eszmék utáni törekvésre, egyházunk hiveit a protestáns hit s vallás iránti buzgóságra, egyházunk ügyei iránti meleg érdekeltségre, nemes önfeláldozásra s áldozat készségre, a fenyegető veszélyek közt tanúsítandó er lyes bátor-