Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-04 / 48. szám

Tizenharmadik évfolyam. 48, Pest, december i. 1870. PROTESTÁNS EGYHÁZI GS ISKOLAI LAP r SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozliordással és Vidékre postai tül- i déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta- ^ tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 3ü kr. j? d$J2 Xézetek az egyházi reform, egylet tervezetéhez. Glaube steht dem am schönsten, der zugleich hochgebildet im Wissen ist. * M e n z e t. A nagyszerű hirre, hogy az „egyházi reform. egyletet megalakultnak t e ki n h etjük" hitem szerént ezerek szive dobbant meg a legboldogitóbb remény édes örömében. Ennél korszerűbb, s eredményeit tekintve gazdagabb eszmét, illetőleg hirt e lap még nem hozott. Csak egy futó pillanatot egyházi életünkre, s állításomat azonnal igazolja a szomorú való. „ A régi szálak, melyek az embert a hithez s kötelességhez fűzték, megszakadoztak. Magokkal s a világgal már nincsenek öszhangzásban. A szükséget, melyet felismertek, nem tudják betölteni. Kezdenek bánkódni a régi hit eltűntén, mely egyszerűbb őseiket vezérelte s boldogitotta és sokan örömmel térnének ahhoz vissza, ha lehetne. De ez nem lehet. A mi egy korban kielégített, egy más kor szövevényeit nem képes megoldani." Ez idézett szavak igazságának szomorú jelei, napjainkban, már nemcsak a mivelt osztályon, de még a kevésbé mivelteken is észrevehetők. Valamit tehát tennünk kell, ezt elismeri minden jó lélek, a ki csak prot. egyházunk szenvedő sorsát és jövőjét szivén viseli. Hogy * világtudat ós korszellem által rég túlszárnyalt confessionalis álláspont, s az ennek szűk körében mozgó munkásság, származzék az bár a legőszintébb jóakaratból is, uj életet pezsditeni többé képtelen, azt bizonyítgatni is felesleges. Az idő jelei tehát hangosan intenek,] hogy ne a szellem gyilkoló betű, de a lélek feléforditsuk figyelmünket, a mely elevenít Hk'/sn épen abban va n a protes tan ti sinus magas értelme, szent jelleme és örökkévalósága, hogy az eszmény fejlődésének viszonylagos fokozatán meg nem áll, történelmi alakzatot nem istenit, bevégzett igazság képzelt birtokával nem kevélykedik. - A valódi protestantismus erezi és éreznie is kell, hogy az élet, illetőleg a tényleges valóság az eszménytől még mindég távol áll, s épen e tudat lelkesíti, hogy időszeriuti lécét és alakjait, az élet dialectics procesuseában, az ellentétek igazoló harcaiban,°a vallásos élet örökké való javaiért, mindég örömmel feláldozza. Vajha a nagy eszme, melynek életeért a dicső emlékezetű reformátorok oly tiszta meggyőződéssel és rendületlen jellem-szilárdsággal küzdöttek, méltó képviselőkre talált volna az utódokban ís ! De ezt nem tevők. A protestáns szónak csak históriai értelmét tettük sajátunkká, s megfeledkezve ennek magasabb jelentőségéről és gazdag tartalmáról, a nagy többség talán még most is csak puszta negationak tekinti a római katholicismus ellenében. Szegény protestantismus ! óh te kirabolt és megvérezett jerikhói utas ! mily sokszor ós soká. járt kelt hidegen és érzéketlenül el melletted a levita ós a pap egyaránt .... Szóval, a maga meztelenségében mondva ki a valót: névleg protestánsok, de v a 1 ó s á gg a 1 a stabil i s m u s hivei voltunk mi is mindaddig, mig csak confessionkat a tudomány jogköre fe lettálló ne nyúlj hozzám virágnak tekintet tű k. Ezen állítást, habár első tekintetre merésznek látszik is, ugy hiszem, felesleges bővebben körvonaloznom. Ez alapon történt, hogy egyik tévedésből a másik állt elő, mígnem végre mi is oda jutottunk, hogy a fenkölfc lelkű szabad gondolkozók s ál talába azok ellen, akik aszabad vi zs gá* 96