Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-27 / 47. szám

1493 1494 tólag elméjét gazdagítván és ugy a tanári mint a lelkészi hivatal viselésére egyaránt alaposan lóvén kiképezve, késziilési s vándorlási éveit befejezé s a mesterévek azaz a müKödés terére lépett, midőn onnan hónába a miskolci ev. gymnasium igazgató-tanárának hivatott el, mely intézetnél mély szakavatottsággal, helyes paegagogiai tapintattal és lelkiismeretes ügyszeretettel sikerdusan működött 1850-ig. Ott léte ideje alatt történtek ama nagyjelentőségű események, melyek hazánk legfényesebb emelkedettségét s legmélyebb aláztatását tartalmazzák. Negyvennyolc előtt bár hazánkban a nemzeti érzület és irodalom felserkenése' s a korszellem ellenállhatlan befolyása folytán az élet szellemi ugy mint anyagi tekintetben nagyobb lendületet vett, mégis főként a politikai kérdések foglalkoztaták ugy a kitűnőbb tehetségeket, mint az egész ország figyelmét; a tudományos intézetek célszerűbb átalakítására pedig egyes szakférfiak legjobb belátások ós akaratjok mellett csak kevés befolyást gyakorolhattak. Mielőtt pedig azok kellő vitatására került volna a sor, bekövetkeztek az 1848-ik és következő években történt hazánk egész létét megrázkódtató események, melyek igazságos jogaiért viselt harcában minden erejét igénybe vevék és annak végzetteljes kimeneteléig fogytig kimeriték. A magasztos emelkedés rövid napjai után bekövetkezett hosszú éjben hazánk minden még felülmaradt ereje lebilincselve, szabad s természetes fejlődése akadályozva lévén, tetszhalálban sinylett; egyházunk s iskoláink szentélyeiben is idegen kezek sáfárkodtak, a kettő közti százados benső viszony félbeszakasztatott, azjutóbbiakba idegen rendszer megszabott könyvekkel hozatott be, az oktatás s nevelés szabad szelleme számkivettetett. Ily nyommasztó viszonyok közt e tövises és minden lépten nyomon áthághatatlan akadályokkal körülvett tanári működés a megboldogultat, ki szabadszellemü paedagogiai s tudományos ismereteit s elveit e téren érvényre nem juttathatá, sehogysem elégité ki és azért 1850-ben a szepesi Béla-város ev. községének lelkészi állomását» mely .kevésbé korlátolt müködhetésre való kilátást nyitott ; örömmel fogadta el, mert ama szomorú korszakban midőn minden szabad vélemény nyilvánulása a nyilvános életben épenugy a gyűlési termekben, mint az irodalomban hallgatásra vala kárhoztatva, egyedül még a vallás terén, a templomi szószéken nem némittatott el egészen . — és itt a dicsőült, mint a szellemi szabadság egyedüli fellegvárában vallásos meggyőződéséből merített ihletséggel és ritka ékesszóllással gazdag elméjének, fönséges gondolatainak kincseit tárván ki, kimondhatatlan mély hatást gyakorolt áhitatos hallgatóira, felülemelvén leiköket a kietlen valódiság rideg határain vigasztalá őket a mult nagy veszteségeiért s reményt táplált szivökben egy jobb jövendőre, mely is nemsokára a nyommasztó prob áltatások után, hazafiai közreműködése mellett, hazánkra felviradt. Addig pedig lelkészi kötelességének hü és lelkiismeretes teljesítésén kivül néhány magánnövendék, valamint tulajdon gyermekei nevelésében, családja s tisztelő barátjai körében munka és derültség közt tölté napjait. Szellemi rugékonyság s kifogyhatatlan elmés ötletei legjobb gyógyszerül szolgáltak kivált ama borús napokban mind önmagának, mind másoknak az élet kellemetlenségei ellen és őt a társaságnak keresett kedvencévé, a közszeretet s tisztelet tárgyává tevék. A vas karok közt majdnem elfojtott és önkénytelen pangásra elitélt hazánkban, akkor semmi magasra törekvő tehetség s hazafiu erény nem válhatott ki a rabszolgai egyenlőség és a halotti csend felüle te felibe; csak midőn a titkosan működő életerők és a kívülről támadt korszellem behatása által magasabbra keltek a nyilvános élet hullámai, akkor vált el a gyöngeségtől a szilárdság,az aljasságtól a fennség. — Ugyanazon hatalom, mely magyarhoni protestáns egyházunkban a főpásztorokat s felügyelőket elűzte, a gyűléseket megszüntette, az autonom mozgást megzsibbasztotta volt, már némi engedély jeléül legalább helyetesitett biztosok (administratorok) elnöklete alatt az egyházkerületi gyűlések tartását megengedé ós akkor a megboldogultnak is alkalma nyilt célszerű javaslatai, szónoklati tehetsége s fogalmazási ügyessége által a tiszai egyházkerület figyelmét magára vonni s bizodalmát megnyerni, ugy hogy e kerület jegyzőségével felruháztatott, mely tisztségben azután több évig egyházunk közügyeinek újjászervezésére s a protestáns szellem felébresztésére kitűnő buzgósággal és sikerrel működött közre. (Vége köv.) GYiSZHIB. Most vesszük távirati utón a megdöbbentő hirt, hogy főtisztelendő BALOGH PÉTER ur, a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke, a protestáns egyház szabadságának rettenthetetlen ősz bajnoka f. hó 23-án d. u. 5 óra és 45 perckor megszűnt élni. Az ő neve fényesen fog ragyogni az utókor előtt a pátensküzdelem történetében. Mint akkor hűsége és bátorsága uj erőt és bizalmat öntött a küzdő egyházba, s tiszteletet parancsolt az ellenségnek : ugy áldott emlékezete iS hosszas időkön át lelkesitni és bátoritni fog. A földi élet küzdelméért találja fel jutalmát az örök béke honában !*), *) Bővebb necrologot várunk Debrecenből. Szerk.