Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-27 / 47. szám

1471 Hanem igen is lehet életképes reformot létesíteni ugy, ha a reform bajnokai visszatérnek Jézus egyszerű elveire, az élet vizének forrásához és azt veszik alapul. Nézetem szerént csak ez a biztos alap, a melyen a keresztyénség célját valósítani lehet. Ámde ez alapon ne állítsanak föl többé megszorító dogmatikai formulákat, hanem hagyják szabadon as urat minden egyes ember lelke előtt; mert a keresztyén igazságok olyanok, mint a viasz; az egyes emberek jellemének benyomásait épen ugy[felveszik, mint a nemzedékeket és időket. Ha Luther és Kálvin ma élnének, bizonyosan ők is ez alapot választanák; többé ők sem alkotnának változhatatlan alakot, hanem csak azt mutatnák fel, hogy ők miként fogták fel Jézus tanításait. Ha a reform barátai igy nem cselekesznek, akkor újra oly intézménynek vetik meg alapját, a mely magában rejtvén a rágó férget, újra összeomlik menthetetlenül, miként a sötét idők minden építményei, s ez ujabb intézmény hivei épen ugy kénytelenek lesznek, mint' ma, ismét vagy megtagadni idővel annak tanait, vagy pedig, ha erre nem lesznek elég őszinték az anyagiak miatt, más tant hirdetnek, mint a mit bensői eg vallanak. És ekkor célt tévesztett lesz a reform. Legbiztosabb lesz az, hogy vegyék példányképül Jézust, a ki nemcsak hogy soha sem állított fel dogmát, sőt kifejezte, hogy az ő nézetei is alá vannak vetve a fejlődésnek ; „Keressetekéstaláltok sokatmondhatnéknektek, de most el nem hordozhatjátok, azonban a vigasztaló szentlélek megtanít titeket mindenekre." Ha ez alapoa és ily irányban létesül a reform, ha annak elvei nem ellenkeznek a józan észszeJ, a lélek egyetemes érzelmeivel, az élet tapasztalataival és a haladó kor vívmányaival, akkor újra éledni fog népünk vallásos élete; az emberi lélek támogatást nyer saját ismereteiben vágyai valósítására és eljön valahára istennek országa, a melyért a buzgó vallásos kebel naponta imádkozik a mindenek urához. A mi már a reform kiviteli módját illeti, erre nézve főleg egy dolog szükséges: az időnek és kínálkozó alkalomnak okos felhasználása. Ámde az alkalomnak okos felhasználása megkívánja először is azt, hogy iskoláinkban mellőzve a gyermek lelkét megbénító kátékat, tanitsu k meg neki tisztán és értelmesen Jézus tanításait a 4 evangéliumból, s mutassunk utat neki arra nézve, hogy azokat miként lehet az élet mai viszonyai között valósítani. Hagyjunk békét az uj testamentom többi részének, a mely < 472 csak azt mutatja, hogy az apostolok miként fogták fel Jézus tanításait, s miként alkalmazták a népek előítéleteihez. És ne tüntessük fel tény gyanánt ama legendákat, a melyek csudák és természetfelettiségek cime alatt nem egyebek a későbbi idők ábrándozásainál. Ha növendékeinknek ily nevelést adunk, korábbi névelésök nem jön ellenkezésbe későbbi ismeretökkel, nem hasonlanak meg önmagokkal, sőt átlátiák, hogy oly maradandó kincset bírnak Jézus tanításaiban, a melyet a haladó kor csak támogathat, de le nem ronthat. A reform helyes irányban való létesítésére szük -séges továbbá az, hogy papjaink legyenek őszinték ; ne féljenek bátran és tisztán hirdetni az evangéliumot. Az nem elég, hogy csak nézeteiket változtassák meg. Legyenek áthatva az evangeliumi elvek egyetemes voltától, s egész lélekkel csüngjenek a hirdetendő igazságokon. Beszéljenek bátran és nyíltan mindenkor és mindenütt az emberi romlottságok és találmányok ellen, a melyek az igazságot eddigelé homálylyal takarák. Ideje, hogy a bibliai igazság valahára elfoglalja az egyházi theologia hamis tételeinek helyét, a honnan eddig is csak a tudatlanság és roszakaratszoritá le. A harmadik kellek végre az, a minek nt. Kovács Albart ur is meleg kifejezést adott e lap 43. számában, t.i.egy folyóirat megindítása, a mely hű tüköré iegyen az evangeliumi igazságoknak és határozott álláspontot foglaljon el az emberi téves találmányok ellenében. Isiéz jtem szerént egy ily irányú folyóirat kiszámíthatatlan jót fog eszközölni népünk lazult vallásoséletének helyreállítására. Hányan vannak hazánkban, akik meghasonlván korábbi vallásos nézeteikkel,hőnsovárognak rév után ;hányan,a kik sem istent nem hiszik, semJé zust nem ismerik a maga valódi jellemében; hányan, a kik anyagi érzéki életet élnek, vegetálnak a vallásos tudatlanság és közönyösség között és naponta mélyebben sülyednek az erkölcstelenségbe, a hová őket az objectiv dogmák által való megcsalatás vezette. Hányan vannak, akik nem járnak felekezetök templomába, mert ott oly elveket hirdetnek, a melyek lelköket felháborítják, miután ez elvek a lélek törvényeivel és a tapasztalat előtt igazaknak bizonyult tényekkel ellenkeznek. A dolgok ily állásában múlhatatlanul szükséges egy ily irányú folyóirat megindítása, a mely kibékítse a vallást megutált embereket a vallássalkimutassa, hogy Jézus elvei nem ellenkeznek, sőt összhangzanak az ujabb kor vívmányaival, és hogy csak ily szellemben lehet papjainknak az emberi lelket kielégítő, épitő és korszerű prédikációkat tartani.