Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

.1329 1404 hez pedig igényt tart. Ugyanazért légy meggyőződve a felöl, hogy a reformegyletnek az unitáriusok általában barátai lesznek, s ha netán éppen azon körülményeknél fogva, melyeket fennebb emliték, melyek ugy anyagi mint szellemi kifejlődésünkben nem kis mértékben megakadályoztak és hátráltattak, valami különös szolgálatot nem is tehetünk; örömünknek tartjuk és kötelességünknek ismerjük csekély erőnk és tehetségünk mértéke szerént azt pártolni és gyámolítani. Magára a dolog lényegére nézve most kevés mondani valóm van. A Ballagi által ajánlott havi vagy csak átalában rövid időközi folyóirat megindítása, ha már most célszerűnek mutatkozik, a mit azon nyilatkozatokból lehet legjobban megítélni, a melyek eddig e tárgyban hozzátok beérkeztek, minden esetre az első lépés arra, hogy az egyházi reformegylet lételének nyilvános jelét adja. Igaz ugyan, hogy ez az első tekintetre ugy tetszhetik,mintha a fiu születése megelőzné az apáét és tán a természetes rend azt hozná magával, hogy az egylet előbb alakuljon meg s azután a maga céljainak kivitelére eszközökről s ezek közt egy közlönyről is gondoskodjék; de ha ily módon még hamarább megközelitjük a célt, a formáért a lényeget nem szabad feláldoznunk, különben is anyi)yi áll, hogy az egylet szabályszerű megalakulása előtt némely dolgokkal tisztába kell jönnünk s főleg óhajtandó volna, hogy a mennyire lehetséges mielőbb egy alapszabály tervezet készüljön, melyben az egylet célja s ennek kivitelére az utak és módok lehetőleg körvonalozva legyenek. E tekintetben engedd meg, hogy előlegesen egy rövid észrevételt tegyek. Hogy a megindítandó folyóirat, ugy amint áltatalatok tervezve van, jó szolgálatot fog tenni a célba vett ügynek, sőt arra nélkülözhetetlen, kétséget nem szenved, s hiszem is, hogy pártolásában nem lesz hiány, minélfogva az előfizetésekből könnyű lesz fenntartani ; de talán nem fog ártani, hogy ha már mindjárt kezdetben nagyobb feladatot tüzünk az alakítandó reformegylet elébe; nevezetesen pedig azt, hogy koronként terjedelmesebb értekezéseket, eredeti vagy jelesebbb külföldi Íróktól fordított szakmunkákat is kiad, illetőleg azoknak kiadhatását eszközli. Nem akarom csekélyleni azt a hasznot, melyet nemzeti irodalmunkban a folyóiratoknak köszönünk ; de nekem mégis ugy tetszik, hogy egészen erre fektetni a közmivelődés előmozdítását nem lehet; bizonyos aggodalom frg el midőn látom, hogy politikusaink nagy része csak a hírlapokból, nevelőink nagy része csak az időszaki közlönyökből, gazdáink nagy része csak a heti lapokból meriti politikai, nevelési és gazdasági ismereteit, hogy nálunk az alapos rendszeres és kimerítő szakmunkáknak nincs elég becse és kelendősége. És mit mondjak közelebbről az egyházi irodalomról? Nem szőri tkozik-eez is jó formán csak az időszaki közlönyökre, legfennebb még az iskolai szakkönyvekre ? Miért ? mert a terjedelmesebb szakmunkáknak nincs kelendősége s egy jelesebb mű kiadására kibocsátott előfizetésiivek üresen érkeznek vissza a vállalkozóhoz. Nézetem szerint ezen már leginkább ugy lehetne segitni, hogyha az egyesek törekvését társulatok tennék magukévá, s ebből kifolyólag részemről megvallom^ azt óhajtanám, hogy az alakulandó egyházi reformegylet a fennebbi célt is a maga körébe vonná, amit csak ugy tehet meg, ha az egyleti tagsághoz bizonyos évdijt is köt. Meglehet ugyan, hogy ez a tagok számát kevesbítené de a csekély számmal mégis több eredményt mutathatna el> Az évdij azonban a lehető legkisebb összegre tétetnék, csak valamivel többre, mint le ne, teszem, a megindítandó folyóirat előfizetési ára, hogy az igy begyülendő pénzzel a fennebb szóba hozott terjedelmesebb művek kiadását eszközölni lehessen. Jutalmul aztán az egylet tagjai az egylet minden kiadványait ingyen kapnák; s ha igy az egylet által fedezhető volna egyes munkák kiadása, azokat a lehető legjutányosabb áron adná, hogy megszerzésök könnyű s terjedésök nagy legyen. Talál-e e gondolat a ti tervetek keretébe ? nem tudom. Ha igen, jó ; ha nem, az se baj; azért szivemből kívánom, hogy az egyházi reformegylet létre jöjjön, hasson és munkáljon a lelkiismereti szabadság diadalára, az emberi kebelben levő vallásos elem uj életre való ébresztésére. Ferenc József. líöiiyvismertetés. Válasz vallástanom bírálatára. Jóizlit nevettem, midőn e lapok 43-ik számában „evangyéliomi keresztyén vallástan" cimü munkám birálatát olvasva, azt találtam, hogy bíráló ur engem orthodoxiával vádol, s azt mondja felőlem, hogy orthodox munkát akartam irni, de hogy ez nem sikerűit, mert „az orthodox álláspontnak némely tételét már lehetetlen kinyomatni 1870-ki datummal, s igy én oly következet-