Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 1396 lom miatt, melyen át kellett esnie. Hűségesen megjelent a népgyűléseken, számos vallásos és rhilanthropikus társaságokban és valami 70 ily gyülekezet előtt beszélt. Azonkivül részt vett a politikai, orvosi, tudományos és bölcsészeti társaságok ülésein; megjelent a különböző vallásfelekezetek isteni tiszteletein, nem csak Londonban 5 hanem Anglia és Skócia 14 nagyobb városában is. Beszélt ezenkívül a brit sziget tekintélyesebb államférfiaival, sőt a királynőnek is be lő- mutatva. Elutazása előtt különböző egyházak képviselői Baboonak bucsuestélyt rendeztek, melyen rendkívül számos é? igen előkelő vendégek előtt felszólittatott, hogy a keresztyén világban, jelesen Angliában nyert benyomásait adná elő egy véistj beszédben. Keshub engedett a felszólításnak és egy i ren terjedelmes, de emelkedett szellemű beszédben tette meg észleleteit az angol politikai, társadalmi és valláséVeti viszonyairól. E beszédben vannak részletek, melyeknek nem csak viszonylagos értékök van, hanem bepillantást engednek nekünk az uj brahma-vallás szellemében. Miután több érdekes ész revételt tett az angol üzleti élet, nőöltözködés stb. felől, kiemelte azon leverő és megdöbbentő hatást, mit a Londonban , szemlélt nyomor tet^ rá. Csudálkozott, hogy keresztyén országban oly sok szellemi és anyagi nyomort, árvaságot talált, mely legnagyobb ré, zt a mértéktelen élet kifolyása. De legkevésbé sr^m várta itt az indiai „kaszto k"-a t k ifejlődve. De a gazdagok valóban brahminok, a szegények páriák. Az erkölcstelenség iránt is igen nagy elnézést tapasztalt a kormány részéről. De megdicséri a szeretet munkáinak nagyszerű kifejlődését Londonban, hol e célra több mint 3 millió font sterling adatik ki évenként. Ebben a keresztyénség valódi erős oldalát látja és a keresztyén szellem helyes felfogását véli feltalálni. De főleg elragadta a családélet magas fejlettsége » mely az erkölcs és vallásossággal karöltve jár. A ragyogó^ nyájas, vidor arcú gyermekek élénk benyomást tettek kedélyére és azon érzést költék fel benne, hogy az ily gyermekekben van isten legnagyobb áldása. De áttérünk azon megjegyzésekre, melyeket Anglia vallás-életéről tett. Mindjárt szembeötlött KeshubnaK azon felekezeti szellem, mely az angol^ jellemzi. Hát az örök élet vize oly csekély, hogy csatornákba kell szorítani a célból, hogy annál mélyebben lehessen épen csak nekünk meríteni? A Ganges vidékéről jött vendég csak mosolyoghat az angolon, ki a Themséről azt mondja: ez az „én folyóm" és a Himalayahoz képest vakond túrás nagyságú hegyet büszkén állitja „saját hegyének." A házak szűkek a testnek is, de még szűkebbek a léleknek. Lehetnek vélemény különbségek, hiszen külöm' en pangás állana be a szellemi életben, de az ellenszenv és versengés szelleme nem illik egy keresztyénhez. Inkább kellene katholikus, kálvinista, unitáriusnak egy más testvér gyanánt tekinteni; követvén Krisztus ama mondását: „Arról fognak megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek." Az angol keresztyénség neki példátlan és tulszigorunak látszik. Nem elég szelid a szükségeire. És végre a keresztyéni élet Angliában igen anyagi. A Brahmer Sonnej tagjai szellemi táplálékot kívánnak a lélek számára, de az angol keresztyénség mindig valami láthatót, megfoghatót, külsőt keres; nem fordítják befelé szemeiket, hogy a szív és a lélek bensőjében a lélek világ morális és szellemi nagyságát és fenségét csudálják meg, mely nagyobbszerii és pompásabb mint a külső világegyetem. A lélek a szellemi világ dolgait épen ugy láthatja, mint látják a testi szemek a kültárgyakat és a lélek érzékei épen ugy hallhatják isten igéjét, mint hallja a fül egy ember szózatát. Ha istent kell imádni, szükség, hogy lélekben és igazságban imádjuk. Angliában (és ez a nyugati keresztyénségre majdnem kivétel nélkül illik) a csendes magába mélyedés és belszemlélet csaknem egészen ismeretlenek. Az angolok a társaságba mennek, hogy istenünket lássák, miért nem mennek olykor — olykor a hegyek magaslataira is, hogy az istennel való magános társalgás kéjét élvezzék? Az istent mindig a külső formákban, szertartásokban és dogmákban keresik. A theologiai viták küzdterére lépni nem akar, de neki ugy tetszik, hogy az igazi keresztyénségben három alapeszme van : atya, fiu és szentlélek. Habár e három szó igen gyakran említtetik a szószéken és a theologiai irodalomban, de mély; jelentésök még teljes világosságra nem jutott. A háromság el van ismerve, de nincs még megértve az egység, bár az egész keresztyénség arra törekszik, hogy ezt fogja fel és értse meg. Az egység problémáját félretették mint megoldhatatlant és még is kívánja a világ, hogy az megoldassák. Pedig semmi megmagyarázhatlan, semmi misterium nincs abban. Az isteni egység fogalmát mára zsidók teljesen felfogták. — A hatalmas Jehováht tisztelték — Jehováht, ki dicsőn trónján ül, mennyei igazság és szentség lepleibe van burkolva, kinyújtott kezeivel igazgatja a nemzetek sorsát és különböző uton kijelenti a maga kegyelmét és hatalmát. Ezen egy legmagasabb lényhez vannak intézve a Dávicl zsoltárai. De az emberiségnek az utat is meg kellett ismernie, mely e fenséges és titokteljes Jehovához vezet, kellett továbbá az igazságot és fenséget az emberi életben ; az isten igazságának és szeretetének kijelentését emberi jellemben megvalósitni — szóval istent húsban kijelentve látni. Az idők teljessége bekövetkezvén eljött az isten megígért fia és sokan elismerték és felfogták, de nem tisztelték kellően és még a mai napig sem tisztelik kellően. Sajnálkozással kell látnom, hogy az egyszer keresztre feszitett Krisztust mint feszittik meg ujra, meg