Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-23 / 42. szám

.1329 1318 ref. egyházban mindenütt e körül forognak a gondolatok, és e tárgyban cseréltetnek eszmék. Meg] is érdemli a nagy kérdés! a tervezet kettős, egyik a 1869. évi sz.-keresztúri zsinaton készült, mindkét testület szervezetét magában foglalja, a másik csak a fő egyháztanács szervezetét adja elő. Ideje már a szervezésnek, eddig a hazai rosz körülményekkel takaróztak, most azok istennek hála! elmultak, és még is a szervezés olyan lassan halad. .. . Pedig ennek halasztása, mind a vallásos életnek, mind az egyházi áldozatkészségnek, mind pedig a korunkban legégetőbb kérdésnek a nevelés' szentügyének nagy kárára történik. Mert ilyen válságos ponton nem szólhat maga az összes anyaszentegyház e fontos ügyhez, mások beszélnek nevében. A fővárosból csak a fő egyháztanács szervezetének terve küldetett le. Ismét akarnak egy főconsistoriumot teremteni, a zsinat felibe egy felső házat, pedig csak az egyházmegyék analógiájára lehet az egyházat fejében is azervezni. Csak egy az egyenes képviseletre alapitott nagy zsinat intézheti az egyház ügyeit illetékesen. Kirivó volt eddig is hogy egy röktönzött testület, néhány natus consistor azt a jogot gyakorolta, hogy a zsinat jegyzőkönyvét birálgatta, határozatait tetszése szerént helyben hagyta vagy elvetette, az állam és egyház közti viszonyt elintézte, az iskolákat, a nevelés ügyét maga rendezte, a tanári állomásokat betöltötte. Na ennek aztán plenum consistorium cimet adtak a melyben megjelenhettek ha tetszett és érkeztek az egyházmegyék hivatalnokai is, —• és a patronusok, a mely oly széles fogalom volt, hogy az alá minden, posztó ruhás ember beférhetett. A képviseleti nagy gyűlésé a jog egyedül törvényt hozni, szervezni, minden köz ügyeit az anyaszentegyháznak igazgatni, a nevelést vezetni, a tanári állomásokat betölteni, számadásait felül vizsgálni (nem lehetvén a statusban külön status) a melybe eddig csak az avatottak nézhettek belé. Ez a nagy gyűlés aztán választ egy directoriumot, mely igazgasson egyik gyűléstől a másikig, a törvényeket végre hajtsa és számolja. Ilyen formán vagy is ily alapon az anyaszentegyházat in capáte szervezhetné egy a 18 egyházmegyéből az egyház minden rétegéből egybe hivott alkQtmányozó, vagy is szervező gyűlés. Mert bár el kell ismerni, hogy a mostan fenn álló két főtesttiletnek meg vannak a maga érdemei, s koruknak édes gyermekei voltak, a történelmi alapokon nyugvó polgári állammal lépést tartva sok jót tettek, s képesek voltak az anyaszentegyház anyagi, mint szellemi ügyei vezérletére, s annyival inkább, hogy jeles és buzgó emberek álltak a múltban és a jelenben azok élén, de már ma, midőn minden hatalom, törvényhozó, végrehajtó és igazgató egyaránt csak a közbizalom, az időnként megujuló szabad választás kifolyása lehet, sem egyik, sem másik mint nem ilyenek, az anyaszentegyház incapite szervezésére, —nem bán tok, ha a közérzületett kimondom,—nem illetékesek. Meglehet ez is egy kis radicalismus; de híjában kétszer kettő négy és nem három. A mult időkben a mi magyar protestáns, egyházunk zászló vivője volt az igazi alkotmányos szabadságnak, kár volna elmaradni és rendeltetéséről elfeledkezni. Mindig azt mondták, a szervezés még non de tempore, ha most sincs arra tempus nem tudom mikor lesz, csak fogjunk hozzá, de ne fél rendszerrel, hanem gyökeresen a javításnak Az idők nagyok, sietni kell! V á 1 y i P á 1. A csudák. Tudomány-e a theologia ? E kérdésre a f. évi „Prot, egyh. és isk.l." 3. sz. 78. oldalán mondatik, hogy af e 1 file t e s liberalizmus a vallással foglalkozó tudományt nem tartja annak. Én pedig határozottan mondom, hogy az olyan theologia, melynek csak a symbolum által szabott körben sza. bad mozogni, nem tudomány, hanem csak tanulmány, melynélfogva az iskolák, mint gyám és gondnok alatti gyermekek az egyház betűi alatt vannak, szolgálat alá vettetvén. Galat. 4. 2. 3. Holott pedig alkalmatos szolgáinak kellene lennünk nem a betűnek, hanem a léleknek; mert a betű megöl, alélek pedig megelevenít. II. „Kor. 3.: 6. Ugyan azért egyetértek a fent emiitett cikk Írójával, ki a „Prot. egyh. és iskl." 79-ik oldalán mondja: hogy a vallás a haladásnak legyőzhetlen akadályává ne, váljék, (hozzá teszem, és a tudomány szárnyain emelkedő világ előtt, mint Cicero idejében az augurium, nevetségessé ne legyen) tanszabadságra van szükség. Mert ismét az idézett cikk írójával állítom, hogy atheologia tudománynyá csak ugy és akkor lesz, ha a felekezeti szűkkeblűség alól felszabadulva, szabadon mozoghat, s a vallást eszményi magasztos voltában szabadon vizsgálhatja. Hogy aztán az ilyen megtudományosodott theologia miként juthat be a Pázmáneum institutum szerinti facultas mellé ugyanazon egy anya keblére, az egyetembe? ez annyira kérdések kérdése, hogy a megfejtése, még fenkölt szellemű, s magasztos széplelkü közoktatási miniszterünknek sem lesz könnyű dolog. Kivált, midőn még a prot. egyházi körben is találkozik megye, mely testületileg felszólal a fogalma szerint botrányos theologiai szabad tanitás ellen a főiskolában. S midőn a vallásos eszmék történetével uj világosságban járó Szász Domokos elméletei is, mint a csiga tapogató szarvai az érintéstől visszatörpülnek, s a látó fő maga is megcsontosult héjjába vonul a csudák elől.