Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1264 bekeblezését illetőleg a következő népszavazási formulában állapodott meg : Itália alkotmányos monarchiának egyesülése Viktor Emanuel és utódainak fejedelemsége alatt." E kérdésre a nép következő feleletet adott: Róma régi városrészeiben: 40,835 igen szavazat, 46 nem ellenében. — Velletriben 5156 igen és 11 nem, Ortreban 644 csupa igen. Civitavecchiában 422 igen, 13 nem. A megyékben, Frosinone-, Velletriben egyhangúlag igen. A leonini városrész, mely a pápának van fenntartva, 1,800 igen szavazatot adott. A pápa megtiltotta a népszavazatban való részvételt, s az olasz kormány a leonini városrészben nem tétetett ki szavazási urnákat; mindazáltal tódult a nép mindenütt a szavazat gyűjtőkhez, s a leonini városrész polgárai más városrészekbe mentek szavazni. E városrész kérdése még nincs megoldva, s a kabinetben heves vitákra adott alkalmat. Még az is bizonytalan, Rómában marad-e a pápa, vagy elutazik Malta szigetére. Egy távirat szerint fogolynak jelentette ki magát, mindaddig, mig a hatalmak az invasio alól fel nem mentik ; egy másik szerint pedig Maltába költözés sei fcnyegetődzött azon esetre, ha a leonini városrész is részt vesz a szavazásban. A jezsuiták a távozást, Antonelli és társai a maradást és kibékülést tanácsolják. Előttünk maradása valószínűbb, legalább ez a célszerűbb ránézve. A mi a plebiscitumot illeti, bajos volna azt állítni, hogy az még a szavazatok számát tekintve is hiven fejezi ki a nép akaratát; de olyan számarány mellett, minő a római szavazásnál mutatkozott, ha még oly nagy pressiot gondolunk is oda, — melyei azonban senki sem vádolja az olasz kormányt, — mégis lehetetlen nem hinnünk, hogy a római polgárság jelentékeny többsége óhajtja az Olaszországhoz való csatlakozást és a pápa trónvesztését. De más tényekből is tudjak, hogy a dolog igy áll. Az olasz kormány egy körlevélben büntetés alatt fenyegette a püspököket és a clerust, hogy ne izgassák a népet. E rendeletnek nem lesz mindenütt kivánt sikere, a mondovi püspök tiltakozást küldött a kormányhoz a pápai állani megszállása ellen, mint a mi ugy az egyházi, mint a polgári, természeti és a népjog ellen van. Ezen nagy hazafiak többre becsülik egy vén zsarnok uralkodását, mint saját egész nemzetök jogos igéDyeit és boldogságát. Róma megszállása alkalmával a római nép teljesen igazolta azon tapasztalatot, hogy a szolga-népek nem tudnak élni a szabadsággal, s féktelenkedésben törnek ki. Tolvajság, részegeskedés, utcai kicsapongás egyszerre virágzásnak indult, s a kormány a legerélyesebb rendszabályokat kényszerült alkalmazni. Különösen a pápa ellen fordult a zavargás éle, annyira, hogy a pápa maga kérte föl egy sajátkezüleg irt levélben Cadorna tábornokot, hogy a rend fentartására, a Citta Leoninoba, olasz csapatokat adjon, mivel a szolgálatára megtartott svájciak palotások és nemes gárdisták nem voltak képesek a római nép kicsapongásainak gátat vetni. A nép ugyanis nagy tömegekben tolult a sz. Pétertérre s háromszinti zászlóit örömkitörések közt lobogtatva Viktor Emánuelt éltette. Állítólag a Vaticán egyik ajtaját be is törte a tolongó sokaság. Az olasz kormány figyelemre méltatta a Rómában oly nagyon elhanyagolt tanügyet is. Mainian gróf a nagy hírű bölcsész és iró e célból felszólittatott, hogy tanácsait és nézeteit fejtse ki a kormány előtt. Sokat beszéltek az ultramontán lapok arról, hogy a pápát a porosz kormány fogja védelme alá venni. Most a flőrenci „Gazetta d' Italia" közli ama levelet, melyet Vilmos király a szent atya abbeli megkeresésére küldött, hogy akadályozza meg az olaszok invasióját. A válasz következőleg hangzik: A német hadsereg rheimsi főhadiszállásáról, szept, 8. 1870. Legszentségesebb atya! A paderborni püspök ur átnyujtá nekem az iratot, melylyel szentséged tudtomra adja azon sejtelmét, hogy az olasz király ő felsége talán hadsereget küldhet a pápai államba és Rómába. Szentséged azt kivánja tőlem, hogy én ő felségét az olasz királyt e szándéka kivitelében akadályozzam meg, s követeli továbbá, hogy hadseregemmel fegyveresen lépjek közbe, szükség esetében szentségednek segítendő. Valóban sajnálom, hogy az általam és kormányom által követett politika nekem föltétlenül lehetlenné tesz ily kérdésben minden interventiót. Másrészről, testvéremmel, az olasz királylyal a legjobb viszonyban állok s nem kockáztathatom a Német-és Olaszország közt fennálló jó vonatkozásokat oly érdek kedveért; mely mint szentséged tudja, Poroszország érdekeivel semmikép sem egyeztethető. Nem kétlem továbbá, hogy ő felsége, Olaszország királya és az ó kormánya, ha szükségét látnák szentséged államába bevonulni, hogy az európai forradalmi párt kihágásait megelőzzék: szentségednek hajlandók lesznek megadni a garantiákat, melyek biztosítják azon szellemi auctoritás szabad gyakorlását, a mit szentségednek azo n egyház érdekében gyakorolni kell, m^ly szentségedet fejének ismeri. Azon forró óhajtással, vajha visszaállana teljesen a béke és rend Európa minden részében, kérem szentségedet, higyje el, hogy önnek legőszintébb barátja Vilmos. Több kísérlet történt már részint a pápa, részint az ola&z kormány részéről egy leendő modus vivendi megállapítása iránt; de sikerhez nem vezetett. E közben az olasz kormány a legpracticusabb módhoz fordult, küldött a pápának ötvenezer tallért egy havi civillista fejében. A pápa elfogadta, mert hát akár milyen drámai is elvben a hajthatatlan non possumus, de a pénz átkozott szépen cseng a római füleknek. Végül megemlítünk egy florenci táviratot, mely szerint a római junta rendeleteket készit elő az egyházi javak elvétele és nemzetőrség felállítása tárgyában. Továbbá, hogy a „Journal de Bruxelles" Antonellinek egy