Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

i 223 1224 kibékülés és egyesülés érzetének szüksége meg van, ott már megszületett a törekvés is a vallás igazságait az életbe átültetni, s a gyakorlatban keresztül vinni. A vallástanítás e céljának elérésére nem az szükséges, hogy a gyermek okvetlenül tudja a vallás fogalomszerű kifejlését, ismerje a régi és most élő népek vallásainak tanrendszerét. Többet mondok, a mi gyermekeinknek még arra sincs szüksége, hogy ismerjék magában a keresztyénségben kifejlett minden felekezeti és theologia1 tanrendszert. De igenis szükség tudniok, érezniök a viszonyt, mely köztök és isten között van. Mikor arról volt szó, felekezetetiek maradjanak-e iskoláink, vasy ne ? mindkét nézetnek voltak pártolói. Igen helyesen, mert népünk javát és szellemi emelését mindkét uton el lehet érni. De most, midőn a vallásról, mint népiskolai tantárgyról van szó, nincs helye a pártokra szakadásnak. A mig a protestánsok e v a n g e 1 i o m i vallása erős és hatalmas leend szivünkben élni és lelkünket éltetni, addig ez a vallás jó lesz arra is, hogy népiskoláinkban tanítva lelke és élete legyen ifjainknak és gyermek e i n k n e k. Kovács Lajos. Ai erők egyesítése prot. vallásunk fejlesztene érwekében. Hogy prot. vallásunk lényege hitcikkcinkben és itt ott az isteni tiszteletben megfelelő kifejezést többé unn talál, és azért más formába alakítandó, mely korunk miveltségi fokával és a tudomány eredményével is összhangzásba állana, azt minden gondolkodó prot. ember, laicus ugy mint lelkész lelke mélyében érzi. Akár hogy tagadják, még is ugy van : hogy a „textus praeseriptus" olvasása az oltár előtt, mely rendesen egy-egy csudának a magasztalása, és hitcikkeink értelmében elmondott egyházi beszéd nem más, mint elaltató-szer, vagy olyas valami, a min a mivelt ész inkább boszankodik mint épül. Milyen mozgalmak történnek Némethonban e tekintetben, hogy prot. vallásunk és egyházunk 300 év előtt megalapított alakja öszhangzásba hozassék a fejlő; dött élettel és tudománynyal ? Számos heti lapok, röpiratok és nagyobb munkák is ezen cél elérése után törekednek; épen ugy a „protestáns egylet" azon fáradozik, hogy prot. vallásunk és egyházunk, a mennyiben középkori jelleget visel magán, uj, és korunk kívánalmainak megfelelőbb alakot nyerjen. Nézzük mit tesznek e tekintetben a svájciak ? Alig hihető mily tevékenység és mozgékonyság uralkodik vallásunk fejlődésé érclekében e kis ország határai közt! Ugy látszik, miutha itt a politikai szabadság áldásdus befolyása az egyházi téren is a keresztyén szabadságot és haladást elősegítené. 1859 óta az egyházi reform valósításán következő lapok működnek: „die Zeitstimmen" Lang H. által szerkesztve ; „die Reformblätter" melyeknek szerkesztője elébb Langhans most Vitzius volt; „das religiöse Volkfiblatt" Altherr • Antal alatt most adatik ki először. Még számosabbak az egyletek, melyek ez irányban hatnak, úgymint: „der liberale theologische Verein des Cantons Zürich" „der bernische Reformverein" St. Gallenben „der Kirchliche liberale Verein" Thurgauban az utolsó tél óta „der liberale kirchliche Verein"; hasonló egyletek Baselben, Genfben ésLausanneban, Buisson, Gongnard stb, közremüködésök által alakultak. Mind azon lapok és egyletek, melyek azelőtt is egy szellemben és egy irányban működtek, most központot taltak,lá egy nagy egyletben mely „Schweizerischer Verein für freies Christenthum név alatt ez évben alakult. Az alapítók köztil említendők: Helfer, Hirzel, Lang H., Langhans F., Prof. Dresor, Buisson, Gongnard, Holsten, Volkmár, Vogt, Gust. Borel stb. Az egylet célja: a vallásos szadedelvii törekvéseket elősegíteni, az egyházi tanokat és intézményeket fejleszteni, irás és élő szó által a nép vallásos fogalmait tisztítani és ez általa vallás- erkölcsi népéletet erosbiteni. Az egylet pénz ét népszerű, szabadelvű vallás-erkölcsi tartalmú röpiratok terjesztésére használja és legalább minden két évben egyszer gyűlést tart és folyó ügyeit egy állandó bizottság által vezetteti, melynek tagjai Helfer Hirzel elnöklete alatt következők: Gongnard tanár, Guhl államtanácsos, Dresor, és Langhans lelkész. Nem említve más országokban, különösen Hollandiában életbe hozott szabadelvű mozgalmakat a valláserkölcsi téren, önként támad a kérdés: mi történik hazánkban e tekintetben ? Vajmi kevés, a legnagyobb, közöny uralkodik itt! Vannak olyanok, kik azt állítják hogy egyházunkban minden jó, azért maradjunk a réginél, ha elődeinknek nem ártott, hogy a megtestesült ördög hitére köteleztettek, nekünk sem fog ártani. Azok ellenében mások megint azt mondják, egyházunknál minden oly elavult, hogy többé nem lehet rajta segíteni és mint antidiluviánus intézmény egyszerűen eltörlendő. Az igazság ezen két vélemény között fekszik és abban áll hogy protestáns vallásunk lényege igaz és örökké való, de más időszerűbb alakot és kifejezést kiván az egyháztanaiban és az isteni tiszteletben is. Milyen eszközök által érendő el ezen cél ? E lapok hasábjaiban e célnak szolgáló egyes cikkek elhangoznak, mint a gyenge szó a pusztában, mely elszigeteltségében nagy hatást nem gyakorolhat. Okuljunk tehát a svájci törekvéseken, egyesítsük reformtörekvéseinket és alakítsunk egyházi és világi tagokból álló reformegyletet, ezáltal vért és testet adhatunk azon reformeszméknek, melyek protestáns egyházunkban minden mivelt ember szivét dagasztják. A ki haladni nem tud vagy nem akar, maga magának irja a halálitéletet, hogy pedig mi is sok tekintetben állunk és tespedünk, tagadhatlan, lépjünk tehát mi