Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-02 / 39. szám

1167 1212 Ebben van a valódi nőeman ipatio. Ha a polgári törvények sorompói zárva vannak, a magasabb rendű erkölcsi törvények bármely nemhez tartozó derék küzdő előtt tágas utat nyitnak. Ha a positiv törvény a nőt nem emancipálja, annál fenségesebb, ha ő önmagát emancipálni birja. Egy ily nőnek áll itt leplezett emlékszobra. Ezen művészi formába hozott ércdarab, mely nem azért áll itt, hogy a nagy elhunyt érdemeit örökitse, erre képtelen, mert Pálóci Horváth Mária „exegit monumentum aere perermius"; hanem azért, hogy e főtiszt, egyházkerület és főiskola háláját egy időre külsőleg jelezze. Mondám egy időre, mert noha érc s igy részeiben erősen és szilárdan tömörült anyag, de mégis mint anyag az idő, a századok boritó hatalmának nem fog mindvégig ellenállhatni. Az ő emlékének a keblek melegebb érzelmeinél fakadt gondolatokban, a szellemekben kell korról korra nagyobb mérveket öltő arányokban növekednie ; e lesz az ő méltó emlékszobra. Néhány perc múlva leleplezve itt áll a Pálóci Horváth Mária emlékszobra, e kertben egye d ü 1. Midőn a dicsőült a S. Patakon emelendő polytechnikai intézet alapját az általa meghatározott összegben megveté, végrendeletében igy szólott : „a kétszáz ezer forint tőke mindenkor érintetlenül hagyatván, óhajtom, hogy ezen hasznos intézet előmozditása s tökéletesbitése tekintetéből, az intézet tőkéjét becses hagyományaikkal minél többen szaporítsák." Tehát óhajta, hogy az ő nyomaiba minél többen lépjenek ; s mi óhajtjuk, kivánjuk, hogy ennek folytán e szobor idővel ne egyedül bus magánosságban álljon itt; jöjjenek mellé és körébe habár apróbb társak, hogy e kert a hazai tudomány és művelődés érdekében áldozott dicsőségesek egyik emlékkertje, a haza szent földén egy kis pantheon legyen, melyre végetlen századok folyamán minden nemzedék, magyar érzés, magyar sziv, magyar lélek örömével és emelkedésével tekintsen !! Észrevételek az 1869. jul. 4—6. Ácsán tartott theol. értekezletre. (Felolvastatott a szarvas-csabai papi értekezleten, M.-Serényben, 1870. jun. 2-án.) Feltévén, hogy minden protestáns keresztyén, axióma gyanánt foglalja el azon elvet, hogy a theologia „tudomány," miután oly paradoxon, a theologiát a tudományok sorából kirekeszteni, eddig csak az egy pesti egyetem emlékirata szerzőinek jutott eszökbe : e helyen nem látom szükségesnek sokat annak igazolásával vagy a nevezett emlékirat cáfolásával foglalkozni. A mi a napi sajtó hasonló értelmű nyilatkozatait illeti: legyen szabad megjegyeznem, hogy azok valamint egy részről vallás, egyház és theologia közt nem tesznek különbséget, fáradságot sem vesznek maguknak ezen fogalmakat meghatározni s azoknak egymáshozi viszonyát tisztázni; ugy más részről publicistikai mindenhatóságok öntudatában tökéletetesen elfelejtkeznek arról, mily nagyszerű factora a társadalmi életnek a vallás. Nem is gyaní tják menynyire tévednek, ha a vallást, értékére né'.ve, mind a családi, mind a társadalmi jóllétet tekintve, oly kevéssé méltányolják. Bár a jelenkor annyira csak az anyagi érdekeket tartja ez irányban célhoz vezetőknek, hogy majdnem azok hatványozásában merült el: mind annak dacára a tömegek még nem vetkeztek ki azon kegyeletekből, melyeket a teremtő az élet utain az emberek szivébe oltott. A theologia sem a vallással (Ammon szerint : „conscientiae vinculum, quo cogitando, volendo et agendo numini nos obstrictos esse sentirnus"), sem az egyházzal, mint a keresztyén hivők szervezett társaságával össze nem zavarható ; hanem oly viszonyban áll a valláshoz, hogy a mit a hit öntudatlanul vall, azt az ész törvényei szerint igyekezik felfogni. Ha d' Alembertnek igaza volna, hol azt mondja : „a hit neme egy hatodik érzéknek, melyet a teremtő tetszése szerint ád vagy megvon tőlüak* *) a theologiát — a mint az acustikát vagy optikát nem kétkedünk tudománynak tartani — mondhatnók tudománynak ama hatodik érzékről. A theologiának viszonya az egyházhoz pedig abban áll, hogy azoknak képzésével foglalkozik, kik az egyházban a hivek lelki épüléséről gondoskodnak. Nem is szükséges említenem, hogy egészséges keresztyén hitélet csak ott képzelhető, hol theol. tudomány és egyház kölcsönös egymásra hatási viszonyban állanak. Theologia volna a szó értelme szerint, minden tanitás istenről, vagy istenről szóló tanok összege. Ha Schleiermacher a theologia alatt azon tudomá *) La foi est une espéce de sixiéme sens, que le createur accorde ou refuse a son gré.