Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-23 / 4. szám

103 121 zetet megtámadhassák és a közvéleményt, mindig inkább belevezessék a szabadelvüség útjába ! Még a mi saját körén kivül is látszik fekünni, pl. az ipar és kereskedelem szabad fejlődése, veszélyesnek tűnik fel előtte. Ha a népek folyton közelednek egymáshoz, a polgárok mint testvérekkel bánnak egymással, bár mennyire külömbözzenek is' vallásukra nézve, ha szóval az egyházi mér-ón minden befolyását elveszti a mindennapi társadalmi életben, hogyan lehet akkor még az egyházi hatalmat fenntartani a társadalomban ? Mindenütt, mindenütt engesztelhetlen harc az egyházi rendszer és a modern társaság között. Az utóbbira nincs kilátás ott, hol az ultramontanizmus uralkodik, és megfordítva az ultramontanizmusnak nincs jövője ott, hol ez teljes virágzásra jutott. Im korunknak egy komoly kérdése; kétszeresen komoly, minthogy az ultramontanizmus még nagy erőkkel rendelkezhetik. Ha csak azokra támaszkodhatnék, kik tudva védelmezik rendszerét, ugy híveinek száma kevesebb lenne, sem hogy komoly aggodalmakra adhatna okot. De az egyszersmind a katholicizmus rendszere és ezért mindazokra számithat, akik akár felfogják az ultramontan elméletet akár nem, szívből ragaszkodnak a katholi kus valláshoz. Az egyszerű egyháztag, ki mindezekből mit sem ért, papja vezetése alatt eszközévé lesz egy oly politikának,mely a hol diadalmaskodik, az ujabb miveltséget megsemmisíti. Mily veszély ez a katholikus országokra nézve, s még azokra nézve is, hol mint nálunk az egyház elég hatalmas arra, hogy a különböző pártok küzdelmében egyiknek vagy a másiknak biztosítsa a. sikert! S e veszély még nagyobbá lesz ott, hol fájdalom mint nálunk, az állami reactio az ultramontanizmusban keres támaszt. — Ugyan azon férfiak, kik a közelebbi zsinat ellen fennhangon protestáltak, állami téren egész erővel az ultramontan törekvések malmára hajtják a vizet, hogy nemzeti létünk szabad fejlődését meggátolják. S Róma ekközben megfontolva bátran halad célja felé. A 19-ik század szeme előtt készül kihirdetni egy oly dogmát, mely a végső kilátást is elzárja az egyházreform előtt. Az őrültség- e ez, melylyel Jupiter sújtja azokat, kiketmegrontani akar? Avagy elég erősnek érzi-e magát eként dacolni a modern világgal ? Én az utóbbitól félek. Róma politikája nagyon ritkán jutott tév útra az elsietés miatt. Most sem merészelték volna a zsinat összehívását, ha Európa politikai viszonya nem tűnt volna elég kedvezőnek fel e célra. Isten tudja, mily heves küzdelmek előtt állunk. Mert, ha egyfelől felbonták a fegyverszünetet hogy a szabadság és fejlődés ellen irtó háborút kezdjenek, másfelől a mivelt népek most kevésbé hajlandók mint valaha, újra meghajolni a papi hatalom járma alatt. A felvilágosodott, szorgalmas polgári osztály mindenütt a szabadelvüség barátja, a nép pedig egészen forradalmi hajlamoktól van áthatva. Ki nem borzad azon gondolatnál, hogy a maradó és haladó párt között egy véres öszszeütközés fog előállani ? S még is elkerülhető-e az öszszetitközés? Lehetséges-e békés megoldása e problémának: ultramontanismus modern társadalomban? Én nem tudom. Csak azt mondhatom, hogy a jövő előttem nagyon sötétnek tűnik fel. De azt tudom, hogy oly időben mint miénk, a szabadság minden barátjának kettős kötelessége megállnia saját jogai védelmében. Bátran fellépni a műveltség és fejlődés érdekében, s határozottan működni annak fentar tására, ez a mi feladatunk. Bár az, ami a közvéleményt e percben foglalkodtattja, csak egy theologiai kérdésnek látszik, ne engedjétek magatokat a látszat által félre vezettetni. A theologiai alak a nagy tömegre nézve kevés jelentőségű, de az elv, mely benne rejlik mindenkit közelről érdekel. Itt ugy lép fel , mint a pápa csalhatatlansága, amott mint egyeduralom, egyebütt mint uralkodó egyház, egyebütt mint előjogok intézménye, de bárhol és bármely alakban is az elv ugyanaz : a szabadság elnyomása," az egésséges és erős népélet meggátlása. Mit tehetünk mi az ellen egyebet, minthogy magunkban és másokban tápláljuk azon szabad, nemes polgári érzületet, mely egy népet megerősít az obscurantizmus minden hatalma ellen? A népnevelés előmozdítása, elősegítése mind annak, mi a népjóllétre és általános fejlődésre szolgálhat, az egyenlőség fenntartása, az egyéni lelkiismeret szabadságának tisztelete, szabad szó írva és mondva a közvélemény felvilágosítására : ezek a becsületes s egyszersmind a legerősebb eszközök, melyek rendelkezésünkre állanak s ne is aggódjunk aztán a jövő felett mig csak ez eszközök hatalmunkban vannak. A jövő lehet sötét, de még is bizhatunk, hogy az emberiség utja, mely a mi utunk is, minden sötétségen át világosságra vezet. Hihetünk azon nagy elvek előhaladásában és diadalában, melyeknek uralma alatt egyedül képes elérni az ember azon magaslatot, melyre rendeltetve van. Magna est Veritas et praevalebit. * Jótékonyság. Báró Haber Lajos, bécsi bankár, ki a zsidó vallásról állott át a protestánsra, közelebbről százhúszezer frtot adott át a bécsi kormánynak protestáns célokra. * Berlin. A főpolgármester, S e y d e 1, a brandenburgi tartományi zsinat elnökéhez egy levelet intézett, melyben nyilvánítja, hogy nem lehet tovább a zsinat tagja. Visszalépésének oka az, hogy a zsinat a confessiokra vonatkozólag oly határozatokat hozott, melyek egészen katholikus szelleműek. Hiszik, hogy e visszalépés nem fog követők nélkül maradni. * Jénában az elővárosi egyh. községben Dr. Schwarz professor visszalépése után Pfleiderer Ottót, a a modern theologia egyik jeles ifjú hivét választották meg lelkésznek. Ö nem csak a „Zeitschrift für wissenschaftliche Theologie" cimü folyóiratban tüntette ki magát, hanem egy önálló jeles munkát is irt, melynek cime : Die Religion, ihr Wesen und ihre Geschichte, auf Grund 8*