Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-09-04 / 35. szám

1043 1096 telességet, mely az emberiség egy teljes egészszé összekapcsoló vallásából, a szeretet vallásából ered. Ugyanezen szempontból tekintjük a miveltnek az államhoz való viszonyát. A mivelt ember csak államban élhet, az igaz állam a miveltségnek eredménye. Miveltség nélkül nincs törvényesen rendezett állam, és ismét a miveltnek nehéz, sőt lehetetlen törvénytelen államban élni. Ha a mivelt az állam és alkotmányos élet iránt közönyös maradna, saját lába alól húzná ki az alapot. Megkívánjuk a mivelttől, hogy az állam erkölcsi, magas jelentőségét ne csak méltányolni tudja, hanem, hogy az államéletben maga is személyes részt vegyen, saját személyiségével közvetve vagy közvetlenül a közügy szolgálatába álljon és képes legyen önfeláldozással és Önmegtagadással is tehetségét, tevékenységét államcéloknak szentelni. A fokozott kívánalmak, melyeket az államról áltftunk, egy fokozott miveltségnek következményei ; a polgári társada^mnak osztályai minél inkább eljutnak ezen műveltség birtokába, annál több polgárok vesznek részt személyesen az állam életben. A mivelt ezen állásban is a magas erkölcsi felelősséget szem előtt tartja és tudja, hogy minél nagyobb ama jogos befolyás, melyet az államéletre gyakorlunk, annál nagyobbak a kötelességek, melyeket abban áldozatkészen teljesitni tartozunk. Ha azon kívánalmakról akarunk még szólni, melyeket a miveltség az egyházra vonatkozólag tőlünk követel, nagyon természetes, hogy azon részvétről, melyet a keresztyén az egyházban gyakorol, szorosan nem lehet szó. Közelebbről csak azt kívánjuk minden művelttől, legyen az keresztyén, hogy az állam és egyház közti különbséget felfogja és az utóbbinak sajátképi jogát és körét ne irigyelje. A miveltnek feladata az, hogy az egyházat mint történeti eseményt fogja fel, külső növekvését, belső kifejlődését ismerje el, befolyását a népéletre kellőleg méltányolja. Belső lényegét ugyan valóban csak a határozott jellemű keresztyén foghatja fel, de a komoly törekvést, az egyháznak történeti jelentőségét és feladatát felfogni, a miveltségnek tiszta álláspontjából kiindulva, minden miveltnél keresnünk kell, sőt még továbbá állithatjuk, hogy a miveltség kényszerít, hogy az egyház iránt öntudatos, belső viszonyt foglaljunk el. Tapasztalás bizonyítja, hogy egyháziatlanság gyakran fajul el álmiveltséggé. R é t h i Pál, ref. segédlelkész. (Vége köv.) Könyvismertetés. A vallásos eszmék története. Főiskolai tanulók s mivelt olvasók számára dolgozta Szász Domokos, kolozsvári ev. ref. papi egyházmegyei jegyző s a főtanodában vallás tanár. Első füzet. (Kolozsvárit, Stein J. muzeum egyl. könyvárus sajátja. 1870. XVII. 96 lap.) Végre valahára nekünk is van legalább egyik gimn. osztály számára egy jó vallástani kézikönyvünk. Szász Domokos rég tervezi már e munka létrehozását, előre is jót vártunk tőle, s a hosszas várakozásért oly jeles dolgozattal kárpótólt, hogy igazán örömünk telt benne. Az utolsó tíz év alatt a külföldi protestantismus e téren oly remek müveket állított elő, hogy azokhoz az utolsó három század terméke nem is hasonlítható; s ha Luther kátéjáról el lehetett mondani, hogy nem készülhetett bizonyos fokú inspiratio nélkül, méltán el lehet mondani Revile vallástanitási kézikönyvéről is. De mi azért még az urnák 1870-ik esztendejében is a Koppe káté, Helvetica confessio és hiedelbergi káté iszonyú rossz fordításaival mozditgattuk elő felsőbb iskoláinkban, iá tehát mivelt osztályunknál a vallástalanságot. Mert mondjuk ki nyíltan, hogy a mivelt protestánsok ifjabb nemzedékénél is ép oly alakban feltünedező vallási közöny, minőben a mivelt katholikusoknál már teljes uralomra jutott, semmi másnak nem tulajdonitható, csak a vallástani rossz kézikönyveknek. A tanitó lesütött szemmel magyarázta az isteni igazságokat, mert jól tudta, hogy a megelőző órán a geologia tanára kézzel foghatólag megmutatta a hatezer évesnél régibb tárgyakat; a tanítvány pedig kínjában földhöz verte a szegény Helveticát, melyből egy szót sem tudott megérteni. Igy terjesztettük a vallástalanságot saját magunk, s annyival rosszabb, hogy ismertük a bajt, de nem tudtuk annyira megemberelni magunkat, hogy segítsünk rajta. Szász Domokos könyve legalább egy osztályra nézve orvosolta a bajt; de ha minél előbb ki nem dolgozza valamennyi osztály közikönyvét az általa előadott remek terv szerint, a régi és uj könyvek egymás mellett még nagyobb zavart idéznek elő. Ha én e könyvre egy pár észrevételt teszek, ezáltal nem becsét akarom alább szállítani, mert ezt még emelni szeretném, ha maga az iró már oly magasra nem helyezte volna; hanem inkább csak eszmec sere kedvéért mondom el saját nézetemet is. A terjedelmes előszóban elmondja szerző a könyv genesisét, s előadja a vallástanítás tervét 4 elemi s 6 gymn. osztályra berendezve, a mint azt javaslata folytán az erdélyi ref. tanári értekezlet elfogadta. Csak a tervet kell végig tekintenünk, s azonnal feltűnik az iró theologiai álláspontja, mely a modern irányzat. Az orthodox tanitásmód káté magoltatása helyét itt egészen a bibliának és a vallás történelmi fejlődésének ismertetése foglalja el. Észrevételeink e tervre, mely a mi vallástanitási nézeteinkkel teljesen megegyezik, csak kisszerűek. 1-ör, szerző a világteremtése előadását a 2-ik elemi osztályba teszi, holott annak az elsőben is legelői, az éden kertje, Abel és Kain stb. előtt volna helye. Távolról sem állítom, hogy az ó testamentum történeti rendjét köves-