Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

lOÖl 1052 bővelkedő halmait örökösen viruló mezők, szőlőkertek, gabona-földek s olajkertek fedik s néhol terebélyes tölgyek. Azon ezer meg ezer barlangban, melyeket Kármel előhegy kréta-mészkövei között a természet képezett, s melyeket később emberi kezek még inkább kibővítettek s vájtak, egykor bárlanglakó kananiták tanyáztak; később a keresztyén remeték, majd az u. n. karmelita szerzetesek választották ezeket lakhelyeikül, mely utóbbiaknak ezelőtt egy két évtizeddel Lajos Fülöp francia király egy pompás kolostort építtetett, a hegy közepén a tenger felé kilátással. Azon barlanglakások legszebbikéről a karmeliták azt költötték, hogy hajdan abban lakozott egy ideig Illés próféta. A Kármel ékességét gyakorta s dicsérőleg emlegették a szent dalnokok. „Fejed ugy áll rajtad, mint a Kármel," vagy midőn az országra bekövetkezendő szerencsétlenségek legnagyobbikát akarták rajzolni, azt igy fejezék ki: „Megszárad a Karmel hegynek teteje." „Azon sikság, mely a tengerpart mellett Joppe és Kármel között terül el, Sáron síkjának neveztetik. A bibliában ezen név alatt csak Joppétól északra, és keletre eső lapályos föld értetik és csak később foglaltatott össze ezen név alá az egész partvidék. Ezen sikság északi része homokos és kopár, de hova tovább délnek szebbé és termékenyebbé lesz. Tavaszszal az egész egy nagy virágoskert, melynél szebbet képzelni is alig lehet. Január közepétől kezdve teljes díszében áll ezen sikság, gazdagon kihimezve a nyiló tulipánokkal, nárciszokkal, jácinttal, a sok színű szirontákkal, kökörcsin félékkel. Közben közben gólyák s tevenyájak legelésznek; húsvét körül már oly magasra nő a fü, hogy csak a pompás fehér liliom látszik ki közüle, s hogy a legelésző vadkecskék elbuvhatnak a magas fü közé. Pünköst után azonban oda van a mezők pompája, a fü elszáradva s helyét a csilogó sárga gyopár, vasvirág, s illatos izsóp foglalja el, mig nem az október közepe táján bekövetkező u. n. kora-esők felelevenítik ismét a kiszáradt talajt." E munka kis negyedrétben van irva és 364 lapra terjed, szép tiszta nyomással, igen csinos és diszes kiállítással • Palaesztina acél metszésű térképével. Terjedelméhez képest árát olcsónak mondhatjuk. Az első rész magában foglalja az igéret földjét, leirva Jeruzsálem környékét, Jeruzsálemet, annak történelmét, vizét, kútjait s legközelebbi környékét. Azután Júdea tartományát s annak minden nevezetességeit elősorolja. Hasonlókép Samaria, Galilea a keleti Palaesztina s. a Jordánon tulfekvő ország-részeket igen részletesen ismerteti. E rész végén 5 levélen keresztül beszél Izrael 12 törzséről. A második részben elősorolja a pogányok tartományait, Feniciát, Syriat, megemlítvén a syrusok közötti különböző válfajokat. Majd Egyptomot, Köves-Arábiát s annak népeit, továbbá Arábia lakosait, lakhelyeit ismerteti. Ezután az assyrusok, cabyloniaiak, médusok, persák országait, lakosait részletezi. Továbbá Kis-Azsia történetét, nevezetes városait. Azután elősorolja a görög tengeren lévő szigeteket, s utána külön, majd Illyria, Mösia, Thrácia, Macedonia és Akháját majd Görögországot ismerteti meg. Végül Malta, Szicília s Olaszországgal fejezi be bibliai földrajzát. Függelékül adja: A népek leszármazási jegyzékét. Megemlítem még e könyv hátulján levő helynév jegyzéket, hol feltalálhatók mind azon nevek, melyek a bibliában előfordulnak. E munka mint magán olvasmány is megérdemli, hogy minden prot. ember megszerezze. Póor József. — Kecskeméti lelkészi tár. A gyakorlat lel készeihez tartozó munkák gyűjteménye. A kecskeméti reform. egyházmegye határozata folytán s erkölcsi pártfogása alatt szerkeszti Fördős Lajos, reform, lelkész s főesperes. Első füzet. Dobos János arcképével. (A tiszta jövedelem egy része a kecskeméti egyh. megyei gyám-és nyugintézete. Pest 1870, kiadja Petrik Géza.) Ismertetést irni oly prédikáció gyűjt eaaényről, melynek 37 darabját 16-on írták, valóban nem kis feladat, kivált nekem, ki örömestebb tekintem a dolgokat nagy darabokban, mint apró részletekben. Ha egy ember munkája volna e 206 lapra terjedő könyv, talán sikerülne oly képet adnom róla, mely az egésznek hiven megfelelne; de igy, — ha csak legalább 16 önálló ismertetést nem akarok irni, — egész munkám néhány töredékből, összefüggő képpé nem is alakitható vonásokból fog állani. E gyűjtemény írói közt vannak nagyhírű egyházi férfiak, kik egyházi irodalmunkban az elsők között szerepelnek, vannak derék, idősebb papok, kik az előbbiek után nyomban állanak, és vannak fiatal tehetségek, kikkel még nem sokszor, vagy épen nem is találkoztunk az irodalom terén. Bajos volna e három csoportot összehasonlitni, mert a méltányos mértéket meg nem találhatnók ; f de bajos volna még az egy csoportba tartozókat is összemérni, mert 1° omnis comparatio est odiosa; 2° még a válaszfalakat sem tudnók biztosan elhúzni ; 3° és legfőképen, mivel oly kitűnő Íróknak, mint pl. Fördős, Szász Károly, Filó, Dobos, mindnyájának élesen körvonalozott egyéni sajátságai vannak, melyek ugyanazon szempontból soha sem tekinthetők. Fördős négy beszéde az egyszerű, világos és természetes kathedrai hang jelespéldánya.Ö inkább magyaráz, mint megindít, inkább oktat, mint izgat— puritán kálvinista. — E roat alá esik még virágvasárnapi beszéde is, mely szép és kidomborodó jellemzése a világ tömjénezésétől nem ingadozó valódi nagyságnak; de kivételt képez karácsonyi beszéde, melyet nagy ínség idején tartott. Ez végig a legélénkebb és szivreható ; mintegy a nyája