Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-08-14 / 32. szám
416 f 103 KIVONAT a legen gedelmesebb cultus- és oktatásügyi miniszter Stremayr Károlynak 1870. jul. 25-ről kelt legalázatosabb felterjesztéséből, az 1855. nov. 5-ről kelt cs. nyiltparancs megszüntetését illetőleg, melylyel a pápai székkel 1855. aug. 18-án kötött egyezménynek (concordatum) törvényes erő adatott Az 1855. aug. 18-ki egyezmény által, melyet Felséged a most uralkodó pápa, IX. Pius ő szentségével megkötni s az ugyanazon évi nov. 5-ről kelt nyiltparancsban kihirdettetni s államtörvény érvényére emelni méltóztatott, Felséged honatyai gondossággal s bolcseséggel a kath. egyház s az austriai államhatalom közti viszonyokat megállapított jogi alapra vezeté vissza. Felséged ezen államténynyel egy uj és terjedelmes nyilvános jogot állított elő, melyen belül számos oly viszonyok, miknek sajátszerűsége már sokszorosan előmozditá a politikai állapotok nyugtalanitását és zavarba hozását, pontos és jól megfontolt rendezésre találtak. Felséged egyszersmind ezen uj jog számára egy lehetőleg tartós fennállásnak minden garantiáját megadá, midőn Felséged ezen megállapítások számára oly formát választott, melyben azok számára egyrészről a szerződésszerű elismerés és fenntartás a kath. egyház feje részéről biztosítva, s másrészről egy állami törvény ereje s érvénye volt megadva. Ama törvényes határozatok, melyek ezen egyezményre vezetnek vissza, jelenleg nem állanak többé mindnyájan érvényben. A közjólét kényszerítő tekintetei Felségedet arra inditák, hogy a házasság jogát, az oktatásügyet s az államban együtt élő hitfelekezetek közti viszonyokat uj s más alapokon alakítsa meg, mint a melyek erre nézve az 1855. nov. 5-ki nyilt parancsban » fogadtattak el. Ekép az idézett nyiltparancsnak számos cikkei teljesen érvényen kivül helyeztettek. A nyiltparancsnak némely más határozatai, — habár inkább közvetett s kevésbé teljes módon az állami alaptörvények különböző határozatainak következtében jutottak érvényen kivül. Igy névszerint némely a papnövendékek feletti állami bíróságra s az egyházi büntetőjogok gyakorlására vonatkozó határozatok. Mindezen törvényhozási reformok jogi megengedhetősége iránt semmi kétség sem állhatott fenn. Mint államtörvénynek a concordatumnak mindazon tekintetek alá kellene esnie, melyek általában a törvényes határozatok módosítása s eltávolítása iránt irányadóknak tűnnek fel; s még ama szempontból is, melyből az szerződés gyanánt tűnt fel,nem lehetett szem elől téveszteni, hogy oly souverain hatalmak közti szerződés, minők az állam s az egyház hatalmai,épen ama jog szerint, mely nemzetközi szerződésekre nézve kivétel nélkül érvényes, nem minden jövőbeli időkre s minden bárminemű körülményekre, hanem csupán a változatlanul maradó viszonyoknak ismeretes s minden népjogi egyezkedéshez hallgatólag hozzácsatolt feltételek alatt köttethetett meg, s hogy ama nagy államjogi s politikai reformoknak, mely e Austriában tiz év óta létesültek, épen a körülmények oly megváltozásául kelle feltünniök, mely a megkötött szerződést a megváltoztatott pontokban felbonthatóvá tette. A jelen percben a concordatumra visszamenő közjog más phásisbajut.Legujabban oly viszonyok állottak be, melyeknek az illető törvényes határozatokra még sokkal erősebben kell visszahatniok, mint amaz államrendszerünkön belőli átalakulásoknak, melyeket felebb emliték. Ha ez utóbbiak következtében meg lehetett elégedni a fennálló jog egyes tételeinek eltávolításával, ez úttal irányadó körülmények arra indítnak engem, hogy Felségedhez legalázatosabb kérelmet intézzek a concordatum ama még fennálló állapitványai törvényes erejének teljes eltávolítása iránt, s illetőleg az iránt, hogy általában az 1855. nov. 5-diki nyiltparancs eltörlését legfelsőbbleg kimondani méltóztasssék. Ha ama körülmények s átalakulások, melyek eddig • elé a concordatum amaz egyes, különösen a házasságjogi, oktatásügyi s hitfelekezetközti határozatainak eltávolítására indítók voltak, mind az állam részén, s annak körein belül léteztek, — ezúttal az egyház az, melynek részéről s melynek köreiből ered lökés az uj kifejlődésre. Köztudomásu tény, hogy a kath. egyházon belül több mint 3 évtized óta oly mozgalom kezdődött, mely bármi dicséretesek voltak annak kiindulási pontjai, s bármi becsülésre méltók voltak is a mozgalom intézőinek személyei s legközelebbi irányzatai, utoljára mégis csak oda vezetett, hogy a szélső pártok számára majdnem kétségbe nem vont túlsúly szereztessék. Azon nem egészen igazolatan feltevésre támaszkodva, hogy napjaink növekvő indifferentismussán csupán a vallásos élet erősobb kifejtése, s az egyházi befolyásnak kifelé is hatályosabb érvényesítése lenne képes segitni, ezen irány szakadatlanul az egyházi kormányzat nagyobb központosítására s e célból ismét a pápai teljhatalmuság lehető erősbitésére törekedett. Köztudomásúlag, az egyházi hatalmat, különösen a törvényhatósági kérdéseket illetőleg eleitől fogva két párt állott egymással szemben az egyázon belül: az úgynevezett püspöki, és a kúriai rendszer árthivei. Mig az előbbi párt a teljes egyházi souverainitást csupán a püspökök egyetemének tulajdonítja, s ekép az egyházi hatalom összegét az egyház papi részében egyesitett összes bölcseség s vallásosság széles alapjára vezeti vissza, az utóbb nevezett iskola azt tanítja, hogy a kath. egyház látható fejét ugyanazon teljhatalmuság illeti, mint a püspökök egyetemét, hogy tehát a pápa maga és egyedül az egész keresztyén kijelentési tant „in scrinio pectoris sui" birja, s épen igy hatalma van arra, hogy maga s egyedül intézkedjék az egyház egész fegyelme felett. (Yége köv.) KÜLÖNFÉLÉK. * Megrendelési felhívást küldött szét ifj. Csáthy Károly debreceni könyvárus s kiadó:„Első gyakorlatok az értelemfejlesztés körébő l"t