Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-14 / 32. szám

996 f 103 nem akarván a benne foglalt szigorú curialis értelmet hiven vissza adni. Erre nézve tudnunk kell, hogy az episcopalis irány szerint a pápát csak primátus honoris (tiszteleti főnökség) illeti; de nem primátus jurisdictionis; ennélfogva a püspökök megyéjében csak a supprema inspectio jogával bir, de nem illeti meg a potestas episcopalis ordinaria et inmediata, és nem illeti meg semmi joghatósági hatalom. A curialis rendszer szerint pedig a pápa közvetlenül, a püspök mellőzésével, vagy ennek akaratja ellenére is gyakorolhatja bárhol azon rendes püspöki jogokat, melyeket a püspökök magoknak tulajdonitnak. Ez volt eddig a vitás kérdés az ugy nevezett szabadelvű és ultramontan katholicismus közt, mely fölött, mivel eldöntve nem volt, szabadon vitázhattak. Most a curialis nézet az egyház hitcikkévé emeltetett, s a vitának vége. Roma locuta, causa finita. Már az mégis különös, hogy a „Szabad E." épen e fontos tételt ugy forditotta le, hogy abból soha rá nem jöhetnénk a curialismus dogmatizáltatására ! A jurisdictiot itt „igazgatás"-sal adta vissza. Még nagyobb a visszaélés a primátus jurisaictionis fordításával az I. fej. átkozódásában, hol az épen tervszerüleg szembe állíttatik a primátus honorissal, s szinte csak „lelki hatalom" érzelmet nyer; holott ez latinul az egyházi nyelvben potestans spirituális. Épen ilyen természetű forditási hiba jő elő a III. fej. 4-ik kikezdése elején, mely egy az állam és egyház közt folyt heves versengés pápai értelemben eldöntésének veszi el az élét. Ugyanis, az államok sokképen igyekeztek megakadályozni a perek Rómába vitelét, s ez hazai törvényeink szerint is fő és jószágvesztés büntetése alatt tilos; a kérdéses pont pedig meghatározza, hogy senkinek sem szabad az apostoli széktől a pereket elvonni, sem annak Ítéletét ujabb birói ítélet alá vetni. A „Sz. E." e két különböző, az egyház történetéből jól érthető dolgot, ugyanazt jelentő, habár különböző szavakkal fordítja: „az apostoli székitélete ellenében nincs semmi felebbezés, és senkinek sem szabad e felett ítéletet mondani." Ebben tehát szó sincs arról, hogy a perek Rómába vitelét akadályozni nem szabad, hanem csak kétszer van kifejezve, hogy a római széktől nincs felebbezés. Végül még egyet. A IV. fej. 2-ik kikezdésében ugy látszik maga is megijjedt a „totius orbis Antistites" (az egész föld elöljárói) igazi értelmétől, s az „egész világ püspökeidnek fordítja ; holott itt az eredeti szöveg kettőt akar kifejezni ; 1-ör, hogy a püspökök az egész föld elöljárói, és 2-or, hogy az egész föld elöljáróinak Róma adta a parancsolatot. Több mellékesebb hibát nem említve, bátor vagyok a „Szabad Egyház" című laphoz azon szerény kérdéssel fordulni, hogyan csúszhattak be az emiitett hibák fordításába, — szándékosan-e vagy tévedésből ? S különösen ha az első eset állana, quod Deus avertat, honnan érezte magát feljogosítva egy ily fontos okmány hűtlen visszaadására ? A „Sz. E." férfiai jól tudhatják, hogy én milyen szorgalommal igyekeztem mindig meggyőződni a pápista tudomány igazsága felől; ne sajnálják a fáradságot, győzzenek meg most saját magok igazságossága felől. Sajnálom, hogy a magyar lapok is utánnyomatták a „Sz. E " hű fordítását. 4 K ovács Albert. Visszapillantás Kovács Albert római zsinatra vonatkozó cikkeire. Kovács Albert cikkéit az azokban lerakott nagy ítélő tehetség, nagy tudomány s alapos ismeret kincseitől elbűvölten, mindig mohó figyelemmel olvastam. Öröm sugárzott arcomon azon biztos reményben, hogy ha Ballagi barátom, a paritytyás kis Dávid, mielőtt a sötétség Góliátján győzedelmeskednék, kidől az élők közül, lesz, ki a kezéből kiesett pásztori botot azon nyomban fölmarkolja és azzal ugy harcoland, mint ki nem hiában vágja a levegőt. I Kor. 9: 26. A római zsinat hírének megpendülte után következett elméleteket nyomozva kisértem. Emlékszem, hogy azon fölszólitásra, melylyel a reform zászlója alatti hitfelekezetek a római egyház keblébe visszahívó pápai szózat ellen tömeges fölszólalásra buzdittatnak, magán levélben ezt irtam: hagyjunk föl a római papizmussalí bajlódással. Olyan gyümölcs az, mely magában is megrothad. Akkor én Kovács Albert ur véleményével lábellenes állásban optimista, legjobbas valék. Mert sokat, mindent vártam a világ minden részéből összetódult fő-és legfőbb tisztelendő, nagyságos és méltóságos, sőt a napfénynél is ragyogóbb címekkel tündöklő excellentiás és eminentiás pap uraktól, kikről ez ideig azt hittem, hogy tudományban s a bibliai és keresztyéni bölcsészet kincseiben is oly gazdagok, annyira tündöklők, mint világi rangban, ház és fogat tartásban. Rutúl csalatkozám. A szüzeknek kikRómába a vőlegény (?) elé mentek, csak ketteje vala eszes, a többi bolond, kik nem vivének magokkal olajat. Máté XXV: 1— Hát ezeknek a Rómába utazó szüzeknek nem lett volna olajok ? Én ezt nem hiszem. Ők nem bolondok, még kevésbé őrültek, hanem mindkettőnél veszedelmesebbek. Ők tervszerinti gonoszak. Ők az emberiség legszentebb kincse, az okosság, Öntudat, a szellemi és értelmi szabadság meggyilkolására fegyverkezett hadoszlopként sereglettek Rómába. Szavazataik összegével, mint golyószóró géppel döntötték el, hogy a kinek füle van a hallásra ne halljon, szeme van a látásra ne lásson; okossága van ne merje követni azt. Kovács Albert ur római zsinatra viszszapillantásából ugy látszik, hogy ő a legjobb reményben van. Én most már épen lábellenesen a legrosz szabban.