Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-31 / 30. szám

793 916 Én nehéz kötelességet szabok rátok, hogy szeressétek nem csak felebarátaitokat, hanem még ellenségeiteket is; de a munka és szeretet nyomán szabadság, világosság, jóllét és béke tenyész ! Mily különböző békesség. Amott a dermedt álom halálos nyugalma, a szolgák békessége, — itt a szabad, öntudatos fejlődés virágzó békéje. És mily különböző zászlótartók ! Amott a hie rarchia, mely hosszú, sötét csuhájából legtöbb pusz tulást árasztott ki a földre ; századokig nem hült ki vad bosszúja ; Spanyol-, Francia-, Olasz és Magyar -országon ezerek hullottak el borzasztó ítéletei alatt, s a párizsi vérnász szerencsétlen áldozatai halálhörgésén még két század múlva is jubileumok által kéjelgett. Emitt a szabad protestáns szellem, mely Né metországot, Svájcot, Hollandiát, Angliát, Északamerikát, hol erőre jutott, a miveltség, ipar, jollét és belbéke oly magas fokával ajándékozta meg, melyre más népek irigységgel és vágyakozással tekintenek. Ki hallotta valaha hirét a hollandi, svájci és északnémetországi romboló forradalmaknak ? A történelem nem emlékszik ilyenekről. Hány év mult el az utolsó angol belháború óta ? És az egyetlen amerikai belháborut nem a legszentebb emberi jogok érdekében folytatták-e a prot. statusok a rabszolgatartó kath. statusok ellen ? De az amerikai, angol, holland, svájci és német ipar, szabadság, jóllét és tudományosság hire talán ismeretesebb mindnyájunk előtt. És vájjon mikor volt az utolsó spanyol, francia, olasz és magyar forradalom, vagy is, nem egészen jól tettem fel a kérdést: mikor voltak ezen szerencsétlen országok belzavarok nélkül ? Nagyon rég lehetett az, gondoskodott erről mindenütt a hierarchiával szövetkezett absolutismus; a mai ember kétségkivül jobban ismeri nevezett kath. országokat állandó forradalmaikról, mint szabadságok, iparok és fejlettségök magas fokáról. Jelszóul itt és amott a béke van a zászlókra irva ; de a zászlóvivők háta mögött a legellentótesebb képek tárulnak fel. Ismerni kezdi már a világ az igaz és csalárd jelszót, — bár ismerné még jobban, bár ismerné meg teljesen. Kovács Albert. A népiskolai vallástanítás kérdéséhez. E lap folyó évi 23-ik számában Szász Károly e két nagy horderejű kérdést teszi fel: Ki t a n i tsaa vallást a közös iskolában? s miképen tanittassék az? Megfelel rá legjobb meggyőződése szerint, de azzal nem elégli, hanem fölhív mindnyájunkat eszmecserére. Én elfogadom a fölhívást, nem oly céllal, hogy az ő nézetét ostromolva, részben vagy egészben megdöntsem, hanem oly céllal, hogy éu is felmutatván a magam nézpontját, több között lehessen választani. Annyival inkább szükség van pedig e kérdések minél több oldalról való megvitatására, minthogy a dunamelléki ref. egyházkerület már bizottságot küldött ki e tárgyban, s remélhető, hogy e halaszthatlan ügyet a többiek is mielőbb fölkarolni fogják. Az én e tárgybani nézetem a Nyíregyházán megjelenő „Tisza vidékcimü heti lapban folyó évi januárban már kijött ugyan, de ez hatására nézve csak olyforma levén, mintha egy baráti körben mondtam volna el, nem látszik előttem fölöslegesnek, azt némi helyi érdekű lényegtelen kihagyásokkal — a „Prot. Egyh. ós Iskolailap" nagy és szakértő közönsége előtt is bemutatni. A cikk igy hangozik: Egy uj eszme a közös iskolákbani vallástanítás ügyében. „A közös iskolák ellen legszokottabb s legfontosabb ellenvetés s azok létesítésének legfőbb akadálya a különféle hitfelekezetü tanoncok vallási oktatasa. A törvény erre nézve teljesen szabad kezet hagy a hitfelekezeteknek, arról ők tartoznak legjobb belátások szerint gondoskodni, abba az állam nem avatkozván. Tehát a törvény nem rendeli, hogy a vallást lelkészek tanítsák. — Okosan teszi, jobban van ez igy, hogy a lelkészek szabad akaratára van bizva. Most már tegyük fel a legjobbat. A lelkészek önként, minden fizetésemelés nélkül megragadják ezen alkalmat, hogy a növendékek tiszta és fogékony sziveibe csepegtessék a valódi vallásosságot, de tehetnék-e azt rendesen és pontosan a kiszabott órákban egyéb teendőik miatt ? a felelet világos, hogy : nem! Hanem ezen lehetne segíteni, ki-