Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-17 / 28. szám

793 342 A bölcs ember mindig, kivált a nehéz időkben s kétes helyzetekben, ébren viraszt s gondosan ké­szül előre, hogy bármit hozzon a jó vagy balszeren­cse, elfogadhassa annak áldásait vagy csapásait. Ez a mi tisztünk is ; reményünk pedig az, hogy a pro­testáns egyház szerencsés szervezeténél fogva, ha t. i. annak kormányzói eszélyesek, tagjai az elkerülhet­len áldozatok tételében buzgók s kitartók leendnek, az átalakulás nem romlást, de épülést, haladást s s igy üdvöt hozand egyházunkra s ennek egyes tag­jaira, Hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül, éneklé Kölcsey. Ez legyen jelszava egyházunknak is ; ez legyen közelebbi gyülésünk, tanácskozásaink s intézkedéseink között lobogónk felirata. Általános szemlét tartva egyházkerületünk fö­lött, egy évi tapasztalataim után, az előfordult ese­ményekből, a kész adatokból azt kell következtetnem, hogy egész vidékeket szállott meg a közöny s élette­len hanyagság. A tevékenységnek s buzgóságnak iga­zolványai vajmi gyéren tűnnek föl ! Itt, kell hinnem, lelkésztársaim között is találtatnak, kik nem méltat­ták átolvasásra s tanulmányozásra az 1868-ik évi LIII-ik törvénycikket, a törvényesen bevett keresz­tyén vallásfelekezetek viszonosságáról, a XXXVIII-dikat, a népiskolai közoktatásról, sem a m. évi, su­perintendentialis közgyűlés kinyomtatott jegyzőköny­vét. Gondatlanság, rendetlenség, tétlenség, közöny tanujeleit sűrűn szemlélhetni itt is, amott is. Azt mondja urunk : Ha a só megizetlenül, mivel sózunk ? Azt mondja ugyan ő, a bölcs sáfárról szóló példázat­ban : Haza jő a hűtlen szolgának ura, a mely napon nem várja, és a mely órában nem tudja, és elválasztja azt és annak a hitetlenek közt ad helyet. A lelké­szeknek kell, mint szellemileg vezéreknek, mindenek előtt felövedzeni derekaikat s lámpáikat olajjal táplálni; ezek világosságának kell fényleni ugy, hogy mások is, látva jó cselekedeteiket, dicsőítsék a mennyei atyát. Különben is sok helyütt lazulni kezd a kedves kötelék, mely a lelkészt s híveket összefűzte, és bo­mol a viszony, melynélfogva azok egymás jóllétét s üdvét előmozditani hivatvák. Annak, hogy a szere­tet lelke s béke angyala elszáll egyh. körünkből,egyik oka az, hogy a lelkészi évi dijak rendesen oly cse­kélyek, hogy azokból az illető alig nélkülözhet, an­nálfogva alig engedhet oda parányit is ; a hívek pe­dig azt is sokalják, a mit fizetniök kell s minden alkalmat megragadnak terhök könnyítésére s a lelkész dijának alábbszállitására. Kiválólag ama kérdés : Az egyház földeitől, melyek a lelkész és iskolatanitó használatában vannak, ki fizesse az adót ? idéz elő keserű perpatvart. Azonban most, miután a pénz­ügyi miniszter ur az egyházkerületek határozataival egyezőleg méltóztatott intézkedni, remélni s várni le­het, hogy ez ügykérdés többé nem lesz vita tárgya. A vallásszabadságnak elvileg hirdetése is szakadás­ra s izetlenségekre nyitott tágas kaput. Egyh. kerü­letünk déli vidékein szaporodnak a nazarénusok; mert ezek, miután a vallásügyi minisztérium szülötteik s halottaiknak anyakönyvbevezetését elrendelte,ez intéz­kedésből azt magyarázzák ki, hogy az államkormány létöket nemcsak megismerte,hanem törvényesítette is, megelőzőleg a törvényhozást. Ugy vélem azonban, hogy ezen idegen égalji növény, melyet a külföldről ott vándorolt iparosok hoztak át hazánk földére, itt nem fog öröklőleg meghonosulni; ha a nazarénusok ellen nem fordittatik gúny és üldözés,mi a szakadáro­kat csak szaporítja s acélozza : ellenben megtéríti őket a várakozó türelem, az emberséges és szeretet­teljes velők való bánás s nyájas társalgás. Az átalakulás jelen korszakában uj idomulást nyerendnek tanintézeteink is. Törvényjavaslat van letéve az országház asztalára középtanodáink, líceu­maink s az egyetemet illetőleg. Mig az országos törvényt nem olvassuk, alig intézkedhetünk kalauz s iránytű nélkül csak némi biztossággal is ezek érdeké­ben. Egyedül a népoktatás s praeparandiákra nézve van szentesitett alaptörvényünk ; ez is zavaros ostrom alatt, annyira,hogy az irodalom s bal informa­tiók által a fogalmak is összezavartattak s a nézetek elhomályosultuk. Tisztáznunk kell ezeket s verse­nyezve közremunkálnunk a magas és üdvös célra ; mert, a próféta szerint, elvesz a nép tudomány nélkül. Különösebben is hivatva vagyunk a jelen gyűlésen néptanító- képezdénk ügyeit hatalommal felkarolni s nagyszerű áldozattétellel elősegitni. A lefolyt év nevezetesb eseményeiről külön is hoznak jelentést az egyházmegyék jegyzőkönyvei s képviselői; a főbb tárgyakról s teendőkről a hivatalos irományok s a bizottságok munkálatai szólandnak : én még csak kettőről teszek említést,a hivatali egyének változásáról,és a tevékenység, buzgóság, áldozatkész­ség örvendetes jelenségeiről, hogy a közöny ellen fentebb emelt panaszomat és vádamat enyhítsem. Gr. Káday Gredeon ur, főgondnokunk, változott viszonyai miatt, hivataláról határozottan lemondani

Next

/
Oldalképek
Tartalom