Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 könyvünkben elvileg és hogy rögtön nem érvényesíthettük gyakorlatilag is, annak nem mi voltunk és vagyunk okai, hanem azon körülmények, melyek a tanári fizetések javítását, nem csak a mi iskolánkban, hanem más protestáns tanintézetekben is a legjobb akarat daczára megnehezítik, vagy olykor épen lehetetlenné teszik; Marikovszky urnák tehát, főleg miután azt is jól tudja, hogy nálunk a tanári fiz etések menyisége más prot. iskolákéhoz mérve, ha nem a legmagasabb , de nemis a legalacsonyabb fokon áll, prot. tanárnoz illő gondolkozással és magaviselettel be kellet volna várni azt az időt, a melyben pártfogósagunknak a kedvezőbb körülmények lehetővé teendik a fizetés isméti javítását. Hogy pedig aláásás szándékával irta a cikket, mutatja azon eljárása, miszerint azt nem előbb, mint csak az uj tanév kezdete előtt néhány nappal jelentette meg a lapban, a midőn már részünkről késő volt annak megczáfolása, de a gyermekeikkel épen iskolába készülő szülékre nézve épen a legalkalmasabb időpont arra, hogy azok szándékokból kiforgatva a cikk által rosz szinben feltüntetett szigeti jogakadémia helyett másba vigyék vagy küldjék gyermekeiket. Ezen zavarosban halászás látni való, hogy oda számított volt, miszerint jogakadémiánk már kezdetén, tehát rögtön megbukjék, illetőleg hallgatók hiányában meg se nyilhassék ezen uj stadiumban. Végre nein tartózkodunk kijelenteni, hogy az elmozdítás által azt a ccélt vettük, miszerint egyrészről iskolánkat, melynek jóhirnevéért, becsületéért és javáért isten és emberek előtt felelősek vagyunk, belellenségétől nem holnap de ma megszabadítsuk. És ugy vagyunk meggyőződve, hogy ezeket tennünk kötelességünkben és jogunkban állott. Ötödször; eljárásunk módját illetőleg közösen emelt vád ellenünk az, hogy botrányosan és basáskodva jártunk el, miáltal méltatlanságot és jogtalanságot cselekedtünk s azt eszközöltük, hogy M. ur áldozat lett és családjával együtt valóságos koldusbotra jutott. — Hogy ellenünkben ezen vád is alaptalan, annak kimutatását, amennyire t. i. ez a fentebb előadottakon kivül még szükséges, a következőkben teszsziik. A szerkesztő urak a már általunk alaptalannak bizonyult 4 fővádon felül talán azért is nevezik eljárásunkat botrányosnak, mert a Marikovszky ur előadását — mintha az őt elmozdító gyűlés nagy részét szavazó gép"il használni szokott mesteremberek s más alárendelt egyének képezték volna a szavazás tekintetéből fordítva elhiszik s szentigaznak tartják. Csalatkoznak. Azon gyűlésre épen azon egyének hivattak meg, a kik minden más alkalommal meghivatnak, tudniilik a rendes tagok, azok az egyének, a kik egy év előtt M. urat tanárul választó gyűlésben is részt vettek. Hát ekkor nem voltak szavazó-gépül használt és alárendelt emberek? Mesterember csak három volt, jelesen a tímárok és csizmadia czéh részéről voltak, de ezeket mint ama két czéh képviselői, pártfogóságunknak rendes tagjai lévén, csak ugy mint a többi tagok, illetékesen voltak jelen és bátran mondhatjuk, hogy értelmesebb és önállóbb jellemű emberek is, mint sem magokat szavazó-gépül hagynák felhasználtatni. A gyűlésben illetéktelen és alárendelt ember egy sem volt. E vádat csak akkor lehetne az elnök ellen felhozni, ha ő M. ur vélt pártfogóit kihagyta volna, a meghívott tagok sorából, pedig csak ugy meghívta a gyűlés előtti napon köröztetett iven, mint a töbieket és valóban ott is voltak mindnyájan. Hogy elnökünk mennyire nyilvánosan járt el a tagok meghívásában, mutatja az is, hogy még 338 Batizi András esperest urat is, kit M. ur. mint pártfogóját emlit fel, levél által 3 mértföldnyi távol lakásáról meghívta, és ő a gyűlésben részt is vett. Továbbá talán azért is mondatik eljárásunk botrányosnak, mert M. ur azt is állítja, hogy a gyűlés nem volt komoly, higgadt és méltóságteljes, mint a hogy az ügy fontossága megkívánta volna. Ezen vád is, mint a többi, csak alaptalan ráfogás M. úrtól. Mert a gyűlés nagyon is komoly volt és e mellett férfiasan higgadt és méltóságos, csakúgy mint máskor, és ugy a mint a jelen ügy fontossága is hozta magával, mind az M. ur mellett volt néhány tag, mind az ellene volt nagy többség részéről. Csupán az egy Szilágyi János ur h. felügyelő gondnokunk hozatott ki egy izben és épen M. ur által béketűréséből, midőn az utóbbi pap és nevelő-tanár létére nem átallotta még a gyűlés előtt sem valótlanságot állítani, igy szólván: „Isten és emberek előtt nyilvánítom ünnepélyesen, hogy a czikket nem én irtam, sem annak írójáról nincs tudomásom !" holott Szilágyi urnák már ekkor positiv tudomása volt a M. ur szerzősége felől, és legfőképen ennek értelmében tette volt fenntebb emiitett indítványát is. Hanem hogy a M. ur hálátlansága és az ügy egész folyama alatt Várady Gábor felügyelő gondnoknak és közvetve pártfogóságunk ellen engedetlensége által tanúsított tiszteletlen, sőt daezoló magaviselete és főleg az iskolánk ellen elkövetett czikkirási bűne, melyek által ajánlata folytán épen magának Várady Gábor urnák jelentékeny szószólása folytán választottuk tanárunkká, csalódnunk kellett, mélyen meghatották a gyűlés nagy többségét, hogy e lelki fájdalom az arezokon ugy, mint a panaszos beszédekben egyaránt külsőitette magát, — azt nem hallgathatjuk el. Itt látjuk helyén azon két rendbeli nyilatkozatra is felelni, a melyeket a M. ur állítása szerint a gyűlés eloszlása után részint Mándy ur, részint némely más tagok tettek volna, mivel ugy látszik, hogy M. ur ezekkel is azt látszik igazolni, hogy a gyűlés nem volt méltóságos stb. Mi nem 50 frtot, de szívesen áldoztunk volna két, avagy több annyit is, csakhogy attól a fájdalomtól megszabaduljunk, melyet a M. ur általunk nem érdemelt magaviseletének hallása és tndata a gyűlésben lelkünkben keltett. A némelyek ugymondott suttogása pedig, ha ugyan megtörtént, valószínűleg magának M. urnák ezen nyilatkozatán alapult, melyet a gyűlésben mondott, hogy t. i., látja, miszerint ő lesz „az első áldozat." Egyébiránt a két rendbeli nyilatkozat, mint magán jellegű és nem is constatált dolog, előttünk semmi jelentékenyebb nyomatékkal nem bír. A basáskodási czimet a szerkesztőség valószínűen azért alkalmazza eljárásunkra különösebben, mivel M. ur a „M. U." 233-ik számában azt mondja, hogy a gyűlés boszuságában arra sem volt képes gondolni,- miszerint az ő lemondását elfogadja és ez által magát a botránytól megmentse, hanem minden áron boszut akart rajta állani az elcsapás által. Igaz, hogy ha M. ur ezen nyilatkozata helyett: „látom az irányombani ellenszenvet, kérem ezen ügyet abban hagyni, mert mintsem hogy elcsapassam, más állomásról fogok gondoskodni," határozottan lemond állomásáról, az tőle valószínűleg elfogadtatik, de midőn ezen nyilatkozatát azonnali lekoszönésnek venni nem lehetett, iskolánk iránti kötelességünk meg nem engedheté, hogy egy határozott ellenséget addig tartsunk kebelében, mig neki más állomásról gondoskodni tetszeni fog, s különben is a már előadottak-