Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 826 meg a ref; temetőben ? Hiszen az eltemetett halott már csak meg nyugszik, hanem hogy nyugodhatik lelkében az ily tett után az illető plébános. Ilyen dolgok történhetnek a mai időben az egyedül üdvözitő egyházban! *A felié rmegyei gyuró-kuldói református egyesült hitközségnek iskolája újból építésére Ü császári és Apostoli királyi Felsége 200 frtot méltóztatott magánpénztárából legkegyelmesebben adományozni. *Az erdélyi ref. egyli. kerület évi rendes zsinatja a görgényi egyh. megyében, a magyarói egyh. községben jun. 26-án nyilt meg. A Ft. püspök ur megnyitó és felavatási beszédei nagy hatást idéztek elő, a 22 ifjú papot bocsátott ki, köztök van Yin c e Dániel ploesti lelkész is, kit testvéri szeretettel fogadtak *A „Nöképző egylet" női főtanodájában, Országút 34. szám alatt, ma d. e. 9 órakor tartatik meg a rendes évi vizsga. Az egylet szives részvétre hivja fel a tanügy barátait. * Eperjesről irják nekünk, hogy a collegiumban a nyári vizsgák szép sikerrel folytak le, s jun. 30-án, az innepélyes elbocsátás alkalmával osztattak ki különféle jutalmak és jótétemények, melyeknek értéke 2487 frt. 21 kr.; ebből 73 ösztöndíjasra esik 1857 frt, 59 kr; a többi 51 jótétemény táp- és tandíj elengedéséből, továbbá gyámintézeti és jogász segélyegyleti gyámolitásból került ki. * Ismét egy nagyszerű végrendelet! Az áldott protestáns jótékonyság soha ki nem apadó forrása egyházunk anyagi virágzásának. Mig római atyánkfiai nem elégedtek meg a királyainktól nyert roppant uradalmakkal, hanem még a miénket is elfoglalták, addig a mi buzgó embereink hangyaszorgalommal hordtak össze újból és újból egy kis halmocskát a feldúlt, lerombolt helyére. Jul. 1-én halt meg Martini Anna, a pozsonyi evang. főiskola nagyhírű tanárának leánya, s vagyona nagy részét, mintegy húszezer forintot a pozsonyi lyceumnak hagyományozta. Legyen áldott kőztünk örökre emlékezete, béke legyen sirja fölött! * Mentovieli Ferenc marosvásárhelyi ref. főiskolai tanár előfizetési felhívást tett közzé „A z uj világ n é z 1 e t" cimü könyvére, mely szeptemberben fog megjelenni, 11—12 ivnyi tartalommal, egy írtért. Ismeretes dolog, hogy Mentovich a materialismuat tartja uj világnézletnek, holott az csak -egy bölcsészeti irányzat, mely a régi és legrégibb világnézlet korszakában is csak ugy virágzott, mint most az uj mellett. * A bucsu járók rakoncátlankodása már-már türhetlenné kezd válni. Fanaticus beszédektói s még inkább a kulacstól felizgatva leverik az utcán járó békés polgárok kalapját, hogy miért nem süvegelnek egy darab fát; közelebbről pedig egy nagy tömeg a pesti lánchídon nem akart vámot fizetni s a rendőrök ellenállása dacára keresztül tört fizetés nélkül azon a hidon, melyet fele részben a más vallásnak drága adójából vett meg az ország. Azonban egy buta tömeg féktelenkedése még érthető volna ; de hogy a „Magyar Állam" védelmére kel a kihágásnak jul. 7-i számában, s igy hasonló közcsendháboritások előidézésére eszközlőleg hat, az egy kissé furcsa. De mint irja ez is isten dicsőségére történik, s azoktól, kik istent dicsérve vonulnak át a hidon, nem kellene taksát szedni; fizesse helyettök az országos deficitet a kálvinista és zsidó, — gondolhatja magában, — ugy is otthon marad dolgozni s pénzt szerez, mig a szegény pápista bucsut jár. * Tizenegyezer embert növelt fel már a derék öreg M e n d 1 i k János pécsi néptanító, 56 évi liivataloskodása alatt, midőn a napokban nyugalomba lépett. Sokáig éljen még! t A n c Márkus Elek, a pesti ref. főiskola jeles tanára nincs többé ! A pesti ref. főiskolán 15 éves élete alatt másodszor leng fekete zászló, hirdetvén az iskola fájdalmát a nagy veszteség fölött. A még alig 29 éves fiatal férfi, munkás élete kezdetén, hosszas, nehéz tüdőbaj után örökre bevégezte kedves életét, melyből mi csak a kitartó munkát láttuk, de ő csak a sorvasztó szenvedést érezte. Rég el kellett készülnünk halálára, s még is megdöbbentünk, midőn bekövetkezett; rég tudtuk, hogy igy lesz, s még sem szokhattunk hozzá, mert igen szerettük, s éreztük hogy nagy hézag marad utána. Nyugodjanak békében porai, s bus özvegye Kalocsa Itóza asszony lelje meg vigasztalását a mindenható istentől * Nekrolog, Az also baranya-bácsi ref. egyházmegyei tanítók veteránja Nagy Szabó Károly nincs többé. Miután a 84-ik közvizsgát letette növendékeivel, f. év apr. 27-éü tüdősorvadásban, — mely nem ritka tanítónak oltja ki élte fáklyáját — 5 heti betegeskedés után ő is kiszenvedett. Született Szent Lászlón (Slavóniában.) Nagy Szabó Mihály és Yégh. Sára lelkész családból 1809-ben. Tanulmányait az atyai házon kivül folytatta Kecskeméten végezte Debrecenben. 1828-ban az ómorovicai ref. egyház hivta meg kisebb tanítónak, honnan 6 évi tanítóskodás után Újvidékre ment. Itt 2, későben 3, Szent Lászlón 7, Darócon 6, végre Pacséron 18 összesen 42 évig fáradhadhatlan szorgalommal működött az egyház