Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-16 / 3. szám

103 82 életét, kapcsolatban korával, melylyel az egészen össze van forrva, s melytől ennélfogva elválasztani nem lehet. — Ö volt kora alakulásának vezetője és irányadója vallási ép ugy, mint politikai és irodalmi ügyekben, ezért tevé Franki „Pázmány tevékenységét hazánk egyetemes tör­ténetének keretébe." Meg kell még emlitenem, hogy szerző mennyire akart részrehajlatlan lenni az egyének megbirálásában, mint maga — igen helyesen — mondja. „Az események fölfogásában, az egyéniségek megbirálásában elfogulatlan és részrehaj latlan igyekeztem lenni, de nem vágyódom azok dicsősége után, kik az igazságosságot a közönyös­séggel, a tárgyilagosságot a szintejenséggel azonositják"; továbbá más helyt: „Óhajtottam menekülni azon életirók tévedéseitől, kik kötelességöknek ismerik hőseiket isteni­teni. Nem dicsbeszédet, — történetet akartam irni. Hogy Pázmány, mint ember, nem volt teljesen fölszabaditva az érdekek és indulatok hatalma alól; hogy mint állam­férfiú nem birt a csalhatatlanság biztositékával: állitanom lehet, anélkül, hogy elhomályosítanám dicsőségét." Mindezek dacára sem tudta tökéletesen leküzdeni az elfogultságot néhány tény és egyén megbirálásában, mi azonban oly csekély, hogy neki, mint az esztergomi érsek secretáriusának csak dicséretére válhatik, s a mi a mü absolut becsét legkevésbé sem rontja meg. Különösen nagy szakavatottsággal s szépen folyó irálylyal tárgyalja szerző Pázmány polémiáit a magyar protestáns Írókkal, s ugyan ennek „Isteni igazságra ve­zérlő kalauzát," azon könyvet, mely magyar protestáns egyházunkat annyira megrendité, de amelynek gyönyörű, korát felülhaladó irmodorát, s ékesszólását elvitázni nem lehet. Elő van adva e műben, mint sikerült Pázmánynak hittérítő fáradhatlan buzgalma, és irodalmi dolgozatai által a magyarhoni katholicismust tétlenségéből felrázni, a támadás ellen megvédelmezni, s a virágzásra emelni, mint sikerült neki a vallásfelekezeti és politikai pártok erőlködéseivel szemben eszközölni a Habsburg-ház meg­erősödését Magyarországon. Franki úr ezen felfogása az akkori viszonyok sze­rint absolute véve elég találó. De ha Pázmány működé­sét az emberi érdekek magasb szempontjából tekintjük, tagadhatlan azon körülmény, hogy fáradozásainak sikerét egy felől a nép fanatizálásának köszönhette, s a hol ez nem használt, ott kész volt erőszakhoz is nyúlni, másfelől politikája, mely a maga korában még tűrhető volt, későbbi fejleményeiben a nemzetre nézve mondhatlanul végzetes­nek bizonyult be. Egyébiránt az egész — mint mondám — mély belátással, nagy gonddal s ügyesen van összeállitva, miért is véleményünk szerint e valóban korszakot alkotó munka protestáns ugy, mint katholikus könyvtáraknak csak díszére szolgálhat, s mint hisszük, mai napság egy vala­mire való főiskolai vagy nagyobb magán könyvtárból sem hiányzik, A könyv, mint Ráth Mór minden kiadása, díszesen van kiállítva. Ára az első kötetnek 4 ft. 50 kr, a má­sodiknak ? „Gazdasági műszaki vegytan" kézikönyv felsőbb gazdasági tanintézetek hall­gatói, gazdák és iparosok számára. Irta Wágner László. Pest 1870. kiadja Heckenast Gusztáv. E mü szerzője a magyar irodalmi mező ezen egyik legelhagyatottabb részének müvelését tűzte ki céljául. Síép, nemes és dicséretre méltó e cél, s hogy ő ennek megfelelni akar, mutatja tavaly megjelent „A természet elvei alkalmazásukban a gazdászatra, különös tekintettel Magyarország gazdasági vitzonyaira" cimü munkája, és a jelenlegi. Az okszerű gazdálkodás s a gazdasági műipar — mik az emiitett könyvek tárgyát képezik — igen fontos té­nyezők valamely nemzet életében a megvagyonosodás, jó­lét elérésére. S e tudományt, mely szellemi és anyagi gyümölcsöket egyaránt terem, nálunk parlagon hagyják heverni, mig Nyugat- Európa belátva a mondottaknál fogva annak nagy horderejét, óriási léptekkel halad e tárgyban is a tökéletesbülés felé. Nálunk, magyaroknál a müipari gazdálkodás csekély kivétellel a mai időben is ép oly kezdetleges módon űze­tik, mint őseink korában. — A magyar bár belátja az emiatti nagy munkaerő-pazarlást, s azt is, hogy amit ná­lunk kevesebb költséggel lehetne előállítani, azért kül­földre kell vinni a drága ércet, de nincs benne vállal­kozó szellem, s ha ez lenne is, nincs kezében oly vezér­fonal, melynek segítségével az eddig honunkban egész „terra incognitán" eligazodjék. Ez okok inclitották Wagnert is arra, hogy a kül­földi irodalom termékeiből szerzett ismereteit Magyaror­szágon is vesse el a nép nyelvén, azon jó remény fejében, hogy nem fognak az elhintett magvak terméketlen kőszik­lára hullani. Dicsérendő a szerzőnek azon igyekezete, hogy a jelenleg még alig létező magyar műnyelvből a lehető legegyszerűbb képzésű, a tiszta magyar füleit nem sértő szavakat válogatá ki, s több helyt kész volt inkább meghagyni a műtét vagy eszköznek latin technicus-ter­minusát, mintsem ráerőszakolni holmi „cselfőléleg, alhal­vacssavas haméleg* vagy más ily féle úgynevezett magyar műszót. Igen helyesen tevé továbbá azt is, hogy e mun­kája végére a műtani kifejezések szótárát függeszté. Az egész műnek tartalma röviden a következő: 1. Előzmények, meleg, mértékek stb. 2. Első szakasz: a carbonhydratok nyerése, a lé nyerése, a répáié tiszti­tása, a cukorjegecek előállitása, farost. — 3. Második szakasz: szeszes erjedés, sörfőzés, szeszgyártás, borké­szítés. — 4. Harmadik szakasz: az égvények, égvényes és tulajdonképi földek mütana. 5, Függelék: kenyérsti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom