Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-03 / 26. szám

. 757 758 Ki korunkban egyesek, községek elidegenithetlen szabadságait nagyobb testületek javára akarja confiscálni, az azonkívül, hogy jogtalanságot követ el, haszontalan munkát is tesz, a mennyiben a szazad uralkodó eszméjével homlokegyenest ellenkező nézeteket érvényesíteni alig lehetséges. Híjába! democraticus világban élünk, s ugy his?em még a nagy hatalmú erdélyi fő consis tórium sem elég hatalmas,hogy az uj világrend e mélyen gyökerező irányát felforgassa; ámde testületi olyan autonómiának, mely a községeket és egyeseket az őket megillető szabadságoktól akarja megfosztani, nincs helye a democraticus államban, melyben az egyénnel szemben csak egy hatalom létezhetik, és ez maga az állam. Döntsétek meg ez alapigazságot, és megdöntöttétek a protestantismus legerősebb védfalát, s az ultramontanoknak nyert pörük lesz ; mert ha van testület, mely az állammal szemben jogcímét mint független, önálló hatalom érvényesíteni képes, a római egyház mind genialis szervezete, mind fölmutatható magas célzatainál fogva kétségkívül olyan. A protestantismus soha nem birt Romának sem egyöntetűségével, sem segédforrásaiva! ; de mind elejétől fogva azzal hódított, hogy híveit, mint egyháztagokat soha nem hozta ellentétbe a szabad ál-1 a m követelményeivel. Most egyesek fonáksága által először látjuk a protestáns egyházat azon végzetes útra indíttatni ; videant consules ! És ugyan miért mind e nagy erőködések ? A felekezeti iskolák fentartásaért-e ? De hát ki akarja azokat bántani, ha jók, s miért akarjátok ti fentartani, ha rosszak? A törvény senki nyakába nem köti a községi iskolát, hanem csak azt követeli, hogy akármi cimen fenálló iskola rendeltetésének megfelelő, lehető jó legyen. Ez utóbbin dolgozni, méltó, dicsőséges feladata volna egyházi felsőbbségeinknek, nem pedig az, hogy í abulistikus elméletek által a törvény üdvös intentioja kijátszassék és megörökíttessék egy állapot, melynek megszüntetését oly rég óhajtottuk. Szerencse, hogy a dolgok logicája ellen az ész sophismái nem nyomnak, s minden incselkedés tehetetlenné lesz. Azon perctől fogva, hogy a közoktatás a nemzet ügyéve vált, már csak annál fogva is lehetetlenné van téve azon nyomorult iskoláknak fennállása, melyek a törvény elég csekélyre tett föltételeinek sem tudnak megfelelni, mert nem lesz valamire való ember kapható, ki azokban tanítani és egész életét folytonos nélkülözésnek feláldozni kész legyen. A tanítói kar nálunk elég soká volt mint az újkor Prometheusa a felekezetiség terméketlen sziklájához bilincselve, elég soká tűrte a sanyarú élet mellett minden tekintetben a mellőztetést, hogy riadó örömmel üdvözölje a törvényt , mely nyomora megszüntetését , és emberi méltóságának megóvását kilátásba helyezi. — Mig másfelől egyetlenegy olyan eset, mint az a Porzsolté, az elégnél is több , hogy minden jóltett lelket örökre elriaszszon oly körbe való belépéstől, melyben nehéz munka fejében anyagi csekély haszon mellett még szellemi rabság is várja. S itt ez alkalommal hadd mondjam ki nyíltan, hogy e cikkem élén olvasható „Ne plus ultra" óva intő kifejezés különösen föt. N a g y Péter püspök urnák szól, kire nézve, félő?hogy ha az uton, a melyen inegi dult, tovább halad, oly messzire talál szakadni, hogy a juhok, a melyeknek őt követniök kellene, szavát többé meg nem ismerik. Lapom t. olvasói kétségkívül emlékeznek még azon heves polémiára, melyet három évvel ez előtt a népnevelési egyletek ügyében folytattam ; nem kisebb dolog forgott akkor szőnyegen, mint az, hogy fentisztelt püspök ur erdélyi hiveit az egyház nevében a polgári szabadság egyik leghatalmasb biztositékától a társulási jog gyakorlatától akarta megfosztani. Később a kérvényezés szabadságát nem találta egyházkormányzási rendszerével összeegyeztethetőnek, és be kívánta vágni útját annak, hogy az egyház szolgái az ország törvényes kormányához kérelemmel járulhassanak. Most meg a sajtó- és szólásszabadság elnyomását akarja az egyház nevében eszközölni, és szégyenletes inquisitori szerepre kívánja az esperessógeket felhasználtatni. Mind olyan lépések, melyeknek az elvtelenség még legkisebb hibájuk. Nagyobb annál az, hogy haszontalanságuk mellett boszantók is ; mert oly formák alá akarják kényszeríteni a prot. híveket, melyek elutasítását mindelejétől fogva lelkiismerete egyik legszentebb feladatának tekintette a prot. ember. Avagy felcehető-e, hogy prot. ember valaha kész legyen polgári elidegenithetlen jogairól lemondani azért, hogy egyháza keblében egy hatalmat teremtsen, melynek megbuktatása egyházi társadalommá történt szervezkedésének, egyik főrugóját képezte ? Mi sokkal többet szenvedtünk a hierarchia praetensioitól a múltban, mint sem, hogy annak bármily alakban történő fellépésével kibékülni és ma midőn a 50*