Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-06-19 / 24. szám

. 757 758 A tábori lelkészet iigye. Nemrégiben több német lapban a következő rövid tudositás : volt ^olvasható „A birodalmi hadügyminiszter Szeberényi Jánost címzetes tábori superintendensül kinevezte. Ez ellen több, különösen helvét hitvallású superintendentia protestált. A hadügyminiszter^ ekkor ezt mondá a magyar cultusministernek, hogy ő a hadseregnél mindakct prot. felekezet igényeit ki akarja elégitni, s kész a helvéthitvallásu katonai gyülekezetek részére is egy superintendent kinevezni. A debreceni superintendentia legközelebb cz ellen is protestált. No most már aztán ember legyen a talpán az a hadügyminiszter, hogy annyi protestatio közt., a mennyi már abban az ügyben történt, el tudjon igazodni! Az igaz, hogy ha csupán egyházjogi szempontból azon kérdést teszsztik fel, vájjon van-e joga a hadügyminiszternek arra, hogy tetszése szerint Spdnst nevezzen ki, e kérdésre mindenesetre határozottan nemmel kell felelnünk ! Ha azonban azt veszszük figyelembe, hogy mit akart a hadügyminiszter, ki mellesleg legyen megjegyezve, a mi egyházi ügyeinkben egész környezetével együtt teljesen járatlan, elérni azzal a superintendensi kinevezéssel, már ugy más szemmel lehet nézni a dolgot, s a nnyit legalább lehetne várni a fötiszteletü superintendentiáktól, hogy ne csak protestáljanak, hanem jeleljenek ki útat és módot a hadügyminiszternek arra is, hogy mikép rendezze e mind e mai napig teljes desolalt állapotban levő tábori lelkészet ügyét. Mert korántse tessék gondolni, mintha a hadügyminiszter épen csak arra capricirozta volna magát, hogy prot. superintendent nevezhessen ki. Neki csak a volt a célja, hogy az egyházi ügyekben járatlan katonai elöljárói helyett, egy a dologhoz értő férfiút állítson ennek a már mintegy 40 óta tengődő ügynek az élire. Hogy jó szándékával nagy bakot lőtt, ennek nem ő az oka, hanem ama fenntemlitett pánszláv, aki ismeretes nagyravágyásától csildandoztatva, magának superintendensi rangot és címet kért, s mint ilyen magát mind a két hitfelekezetü prot. tábori lelkészet ügyvezetőjéül feltolta, elhitetvén a hadügyminiszterrel, hogy a két prot. felekezet közt nincs semmi külömbség. Ezen ámitási mesterségében, az igaz , hathatós segitségére volt azon körülmény is, hogy kineveztetéséért egy luth. táborig lelkész társán kivül, a vele egyforma jellemű, de nálánál jóval együgyübb református tábori lelkész is folyamodott, s késznek nyilatkoztatta magát, ama mind a két hitfelekezetet boldogitni (?) kivánó egyéniség superintendensi hatóságának alávetni. Igy aztán a hadügyminiszter két oldalról, még pedig különböző felekezetekhez tartozó lelkészek által ostromolva Sz. jurat felruházta superintendensi cimmel. A delegatio, a hadügyminisztert persze felvilágositá a nagy baklövés felől, de ő az adt>tt cimet már akkor vissza venni nem akarta s igy azt, dacára a több rendbeli protestatióknak, Sz. úr mindez ideig meg is tartotta, s az ő eléggé ismeretes elfogultsága szerint referál egyaránt ugy az ágostai, mint a helvét hitvallású katonaság egyházi ügyeiben. Hogy ez különösen a ref. hitfelekezetre nézve érzékeny sérelem, azt bizonyára senki sem fogja kétségbe hozni, a ki Sz. urnalc eddigi a ref. hitfelekezet iránti gyűlöletes működését ismeri. A hadügyminiszter, mint fenntebb emlitém, a magyar cultusminiszternek tett nyilatkozata szerint hajlandó lett volna a dolgon segitni egy ref. tábori spdns kinevezése által. Ugy de ez ujabb törvénytelenség lenne ! Hogy tehát ez ne történjék, azonban a ref. tábori lelkészek se legyenek híveikkel együtt, egy saját hitfelekezetéhez is hűtlen pánszláv pap önkényének és vak dühöngésének játékul dobva, felettébb óhajtandó lenne ha hogy a főtisz spdntiák, felszólítanák a hadügyminisztert arra, hogy a ref. katonaság egyházi ügyeire nézve, vagy tegye magát rendes egybeköttetésbe egyik vagy másik törvényesen választott spdnscl, vagy pedig mivel ezek a katonai visonyokkal nem teljesen ismeretesek, jelöljön ki egyet az illető activ tábori lelkészek sorából mint referenst, a ki aztán hivatalos eljárásáról, ugy a hadügyminisztérium, mint a spdntiák irányában felelős lenne. Vegyék már egyszer a főtiszt, spdntiák ezt az ügyet komoly figyelemre! A cs. kir. hadseregben csak a ref. hivek száma is meghaladja a 25 ezeret! Ezek, alig egy pár száz kivételével mind a magyar reformált egyház édes gyermekei, illő azért, hogy egyházi, vallás* érdekeikben, ha a szükség úgy kívánja, a magyar refor máit egyház, illetőleg a főtiszt, superintendentiák ne csak passive a folytonos meddő protestatiok által, hanem active is interveniáljanak, kimutatván a hadügyminiszternek az utat és módot arra, hogy mikép gondoskodhat legcélszerűbben és legméltányosabban az emiitett hivek egyházi és vallási érdekeiről. Ő bizonyára teljes készséggel megfelel e tekintetben is minden jogos és méltányos követelésnek, csakhogy ez ügyben az initiativa — mint ezt mindenki beláthatja — nem a hadügyminisztérium, hanem az illető superintendentiák teendői sorába tartozik. Figyel me s i ISKOLAÜGY A protestáns egylet álláspontja az iskola kérdésében. *) Dr. Holzman H.-tól. A modern államok, de különösen Németország kiképzésének alapföltótelei szerintünk az általános is*) Most, midőn az államnak az iskolához való viszonya hazánkban egyik legégetőbb kérdéssé vált, helyén találjuk, Holzmann A. tanárnak, e kórdésb«n legilletékesebb férfiúnak, bár más körül mények és viszonyok közt érvényesíthető, de azért ránk nézve is érdekes nézeteit közzétenni. B. G.