Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-06-19 / 24. szám
Tizenharmadik évfolyam. ggfg 24. ^ Pest, junius 19.1870. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. $ SZERKESZTŐ- és KIADÓELŐFIZETÉSI DIJ: j HIRDETÉSEK DIJA: 1 HIVATAL: Helyben házhozhordással és Vidékre postai tül-; . . , , déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizetlipot- es szerb-utca szögleten > hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a íoIdszint < kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. Látogatás falun, a melyben templomról is vasi szó A superintendentialis gyűlés javában áll, s a nagy tiszteletű szerkesztő ur ott izzad, láttam, reggelről estig, csépelve hol a magot, hol a szalmát a mint a terítés jön ; a szerkesztői irodában nincs senki, pedig a heti újságnak meg kell lenni vasárnapra, két egész iv, süriin telinyomva. Vidéki munkatársai — a mennyien vannak — nem halmozzák el annyira kéziratokkal a szerkesztő urat, hogy ilyen szorultságos Ülőkben ez az én falusi látogatásom is laptöltelékül be ne mehetne. Az az egy jó oldala lesz neki, hogy nem veszekszem benne senkivel. »Szép, derült, mosolygó nap volt, piros pünköst inuepének első reggele ; az az ünnep a mikor dalról hangzik, virágos minden a mezőn, s a fiatal lányok rózsa-csokorral kezükben mennek a templomba,; az az ünnep, a mikor a földmivelőnek hombárjában már fogyatkozóban van a mult őszön beőrletett liszt; az ünnepi kalácsot talán nélkülözi is asztalán, de azért derült és boldog, mert a/; élet-gazdag természet jól tartja szemét, szivét kalácsnál Ízletesebb eledellel, mert künn mezőn már szemlélheti a gazdagon hullámzó kalácsnak-valót a jövő karácsonyra. Kinn voltunk falun,hogy a főváros zaja,poros levegője és rohamos munkás élete után élvezzünk egy kis csendes, mosolygó sajátisten szabad ege alatt. Hegy oldalában,széles folyam partján magános kis házban,rózsa bokrok között ütöttük fel tanyánkat, s nem kellett hozzá a pünkösti tüzes nyelvek égésének, s a tüz által meggyújtott, megrészegített szivek lobogásának emlékezete, hogy igen jól érezzük magunkat. Volt valami a tájban, a napfényben, a levegőben, mely megrészegített., elkábított, Pünköst első nap reggele volt; hova mennénk máshova, mint a templomba? A szomszéd falu elég közel van, oda gyönyörűség lesz élsétalni ; lepjük meg a fiatal lelkészt, ki bizonyosan nem volt rá elkészülve, hogy a tanításán ilyen — ha nem is válogatott — legalább válogatós közönsége legyen. Mert — közbe legyen mondva — csupa tudósok voltunk valamennyien, legalább egy vidéki szolgabíró utitársunk így csúfolt bennünket a hajón. Az egyik, — az igazán tudós volt, nem csak mi mondjuk, egész ország tudja, de nem akarom jobban leírni, mert a szerkesztő ur még ráismerne. Különben szereti a jó embereket és a zsidó nyelvet annak minden atyafiával. A másik, ez abban gyönyörködött, hogy a csepp vizet, a melyben oly szépen visszatükröződik a fényes nap képe szétbontogatta mesterséges uton módon, s csinált belőle semmit; üvegből és bőrből villámot tudott csinálni, s több ily különös dolgokat. A harmadik vizsgálta az embert a maga bölcseségében és boldogságában,a mint ez erről önmaga hiteles bizonyságot adott azon sok ezer esztendő alatt, mely a föld megkeményedése óta lefolyt; a negyedik a jelenben tevé ugyanezt, s ráesküdött bölcs Salamonnal, hogy nem csak nincs, de nem is lesz semmi uj a nap alatt; az ötödik egy linea segélyével kimérte a csillagok távolságát is az üstökös útját, s megtanított rá, hogy kétszer kettő az négy. A hatodik abban találta gyönyörűségét, hogy mindjárt az első nap végig kóstolta a határnak minden mivelhető földjét, és első kirándulásában néhány béka-családot megfosztott fiatalabb tagjaitól. Szóval igen különböző és igen válogatott társaság volt, de abban megegyeztünk valamenynyien, hogy istennek az a szép világa, mely ott előttünk kiterült, nagyon szép, és hogy azoknak teremtője megérdemli a hálaadást. Elindultunk a zöld mezőn, a búza-földeken ke-46