Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-16 / 3. szám

103 72 órákra, évekre emlékeztetők, de a szellemi téren igyekezend a kormány s a nemzet képviselő testülete kárpótlást nyújtani. T. szerkesztő úr, ki rég idő óta ismeri gondolkodásomat, vágyaimat, ki tudja, hogy előttem hazámnak s egyházamnak jólléte, virágzása mindenkoron az első rendű érdekek sorában állott, sejteni fogja, hogy reményeim forrását azon mostanában többször pengetett, sőt némileg már pro et contra vitatni kezdett hír képezi, miszerint a t. oktatásügyi miniszter úr közel jövőben törvényjavaslatokat terjesztend a képviselőház elé a „vallásszabadságról", és az „egyetem rendezéséi' ől", és pedig a mai kor józan felvilágosultságának, szabadságának szellemében. Vallásszabadság! Nagy szó ez uraim ! és ha az ige csakugyan testté váland, nagy esemény ! Meghiszem,hogy az ujabb nemzedék egyik-másik tagja, ki egész lelkével a politikai küzdelmek eredményén függ, avagy a kor anyagi törekvéseibe van elmerülve, kevéssé érdeklődik a „vallásszabadság" ügye iránt. Előtte, valamint a vallásnak,ugy a vallás szabadságának sincs érdeke és értéke. Annyival is inkább, mert hiszen az ujabb időkben kevés példát látott arra, hogy valakit vallásos meggyőződéseért feltűnőbb módon háborgattak vagy épen bántalmaztak volna; de meg kinél hiányzott s hiányzik a vallási neveltetés, a vallása iránti szeretet, ragaszkodás, alig érezte egy vallásszabadságot biztositó törvény hiányát. De mi, kik már nem mai gyermekek és esetleg nem az u. n. uralkodó egyház tagjai vagyunk, s kik a vallás iránti érdekeltséget mondhatni az anyai tejjel együtt szívtuk be, örömmel ragadjuk meg még a kósza hírt is, mely olyasmit sugdos füleinkbe , hogy elvalahára betemettetik azon ördögkéz-nyitotta forrás, melyből századokon át oly temérdek keserű vi & buzgott ki, keserű, dögleletes vize a vallási gyiilölségnek, embertelenségnek, a legégbekiáltóbb igazságtalanságoknak. Örvendünk a hírnek, mely azt, rebesgeti, hogy valahára megleend szüntetve azon képtelenség, miszerint egynémelyik azért, mert igy vagy amúgy imádja teremtőjét, vagy legtöbbször azért, mert esetleg ez vagy amaz templomban öntötték fejére a keresztvizet, névleg ez vagy amaz egyházhoz tartozik, különbféle kiváltságban, előnyben részeltetik, mig egy másik ugyanily okokból többféle uton, módon üldöztetik, háttérbe szorittatik. Örvendünk a hírnek, mely szerint valahára véget érend azon képtelenség, hogy kinek-kinek a törvényesen bevett négy-öt egyház valamelyikéhez kellett tartozni, azaz hinnie kellett — vagy legalább kellett volna — oly hittételeket, melyeket sokszor legjobb akarata mellett is képtelen volt hinni. Azok, akikben volt és vau egy kis vallási érzék, kik a vallást nem ugy tekintik mint anyagi hasznot hajtó, s a népeket féken tartó mesét; de akik a vallásban a valódi művelt embernek legnemesebb kincsét, a valódi humánismusnak s az önzetlen erénynek legbiztosabb alapját látják : azok fájdalommal gondolnak a mult és jelen időknek e nagy képtelenségeire, jól tudván, hogy a szellem birodalmának, a vallás regióinak világi fegyverekkel, államhatalommal való támogatása, voltaképen megölése a vallási életnek, megszentségtelenitése minden nemesebb erkölcsi érzetnek. Igaz,hogy ahirlelt törvény^ életbeléptetésével megeshetik, hogy itt-amott egyházunk tagjai megkevesbednek, de a valódi tagok ahoz annál szorosabban ragaszkodnak ; nem kétlem, hogy a célzott uj törvény egy metsző kés leend, mely sok éllettelen ágat lemetsz egyik-másik egyház fájáról, de ezálta csak az élettel es fa fejlődése, erősbödése mozdíttatik elé. Itt az idő valójában ezen nagy munkára. És ha a t. kormány és képviselőház a nagy munkát végre hajtandja, ha valahára véget vetendnek azon fentebb érintett képtelenségeknek, kimondhatatlan hasznot teendenek a hazának, s szilárd alapot vetettek a jövő nemzedék boldogságának, szilárdabbat, mint az anyagi téren tett minden intézkedésekkel. Én bízom a törvényhozás faktoraiban, s bízom a 19-ik század felvilágosult szellemében. De a vallás ügyével szoros kapcsolatban áll protestáns fogalmaink szerint a tudomány, a műveltség ügye. Mert szerintünk drága kincse a vallás az embernek, de csak ugy, ha az józan műveltséggel van párosulva. Boldogságot árasztok a vallás virágai,nemesek a vallásos élet gyümölcsei,de a valódiak csak ott tenyésznek, hol a műveltség sugarai fénylenek,s a szabadság szelleme lengedez. A tudományos műveltség veteményes kertjei, leghathatósabb tenyésztői pedig elsősorban az egyetemek,de a szabad szellemben rendezettek.,Miért is nem kételkedem, hogy valamint nálam, ugy rajtam kivül igen sokaknál örömet, vérmes reményeket ébreszt azon fentebb érintett hír, miszerint országunk egyetlen tudományos egyeteme felszabadittatik valahára a hierarchia szellemfojtó befolyása alól. s a kor szellemének megfelelőleg s a sza-