Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 64 * Franciaország'. (A e v a n g. c o nsi s t o r i u m síraszbur gi utolsó ülésének tanácskozása és határozatai). Még soha sem néztek Straszbui;gban és az egész protestáns Elsasban oly feszült várakozással aluth. föconsistorium gyűlése elé, mindaz i^én. Sok fontos kérdés fölött kellett a gyűlésnek határoznia, de legfontosabb volt és legélénkebb vitatkozásra nyújtott kilátást egy ultra-lutheranus pap esete, kit a directorium ,(a legtöbb végrehajtó hatalom) egy császári decretum által is megerősített intézkedés által papi állomása elcserélésére itélt. Az illető ezelőtt három évvel fog lalt el egy tekintélyes állomást, Straszburgtól hat órányira, a Yogesek tövében, s mindenki azt remélte tőle, hogy a béke apostola lesz ott, s mindent elkövet, hogy a kis ultralutheran pártot az egyházzal kibékítse. De ő ellenkezőleg épen ezen dissidensek karjaiba dobta magát. Ez a fordulat feltűnt nemcsak azáltal, hogy az ultra-lutheránus párt énekeskönyvét becsempészte, mely pedig egyházi helybenhagyással ellátva nem volt, hanem keserű kifakadásai által kollegái ellen. Ezenkívül kevesen kárhoztatta a hivatalosan bevett énekeskönyvet, oly nézeteket nyilvánított, hogy a nem orthodox lelkész által osztott úrvacsora nem kielégítő, s ovakodott minden vallási és jótékonysági társulattól, melyek addig gyülekezetében gazdag támogatásban részesültek azon egyszerű okból, mivel azok nem vezettetnek szorosan lutheránus confessionális szellemben. Magatartásával gyülekezetében nagy visszatetszést és határozott ellenzéket támasztott maga ellen. Hiában volt minden figyelmeztetés a főhatóság részéről. S minthogy a gyülekezet elégületlensége mindig nagyobb, a panaszok ellen mindig hangosabbak s az általa támasztott visszavonás mindig mérgesebb lett : a hatóság végre semmi más eszközt nenf látott a nyugalom helyreállítására, minthogy őt más állomásra cserélje. Ez az ultra-lutheránus pártot a legnagyobb felindulásba hozta. Hangosan panaszkodott, az üldözés és lelkiismereti kényszer miatt. Több röpirat által ugy igyekezett a nevezett lelkészt feltüntetni, mint az igaz hit mártírját, a gyülekezetet izgatta a directorium ellen, s arra nézve is tett lépéseket, hogy a consistorium által a kormány decretumát visszavonassa. Azonban a consistoriumot nem vezethette félre lármájával : mert ez megvizsgálván az ügyet, helyben hagyta a directorium intézkedését. fUgyanezen főconsistoriumi gyűlés ismét tárgyalás alá >ette, az ultra-lutheránus párt által kiadott énekesrkönyyq^ melyről a megerősítést már kétszer megtagadta. A párt .meggyőződvén, hogy könyvét eredeti alakjában keresztül nem viheti, beható revisió alá vette az egészet, s most r

az uj átdolgozást terjesztette a föconsistorium elé. Mi,vel a consistorium is felismerte, hogy a könyven lényeges, változtatások történtek, s a botránkoztató helyek közül sok kimaradt,megerősítette ; dehogy a közönséget jövőre megóvja azon veszedelemtől, hogy hitnézetével ellenkező énekeskönyvet toljanak rá, elhatározta, hogy a legközelebbi évben a gyülekezetek közös tanácskozása alapján uj énekeskönyvet fog készíttetni. A pap választásra nézve 1852 ben azon szabály octroyáltatott az egyházra, hogy a papot a legfőbb egyházi hatóság nevezze ki. E szabály ellen attól fogva szüntelen erős ellenszenv mutatkozott. A föconsistorium többször foglalkozott már e tárgygyal, de eredményre jutni nem tudott. De a közelebb mult évben az ellenzék minden erejét megfeszítette, több alconsistorium kérte a főnek közbenjárását a kormánynál a rendszabály megválasztatása iránt. Az idén végre határozatba ment, hogy a jövő évi gyűlésen a kormány beleegyezésével a tárgyat napirendre fogják tűzni. * Baden. Freiburg. A m a ltai lovagrend viszaálitása). Freiburgban közelebbről több német kath. nemes tartott tanácskozást azon szabályzat fölött, melyet a pápa a maltai lovagrend visszaállításra nézve kiadott. Ez a rend, melyet Johanniták- és Rhodusi lovagok rendjének is neveztek, alakult 1084-ben, a Jeruzsálembe zarándokolok védelmére. 1120-ban II. Calixtus pápától uj rendszabályokat nyert, melyek szerint tagjai engedelmességre és az egyháznak a hitetlenek ellen való védelmezésére köteleztettek. A „hitetlenek" alatt akkor a mahumedánokat értették. Az 1805-i pozsonyi béke következtében a rend, melynek főhelye Heiterscheimban, Freiburg mellett volt, eltöröltetett, s fekvő javai a badeni nagyhercegség korona jószágaihoz kapcsoltattak. Most ezt a rendet Badenben, s alkalmasint déli Németország más államaiban is, uj allapokon szeretné a pápa visszaállitni és szervezni. Tagjai csak német kath. nemesek lehetnek. A szegénység és nőtlenség fogadalmai elesnek, ellenben kötelezik magokat feltétlen engedelmességre a pápa iránt, valamint az ő rendeletei és jogai védelmére. A rend élén egy bibornok áll, mint rendgenerális, kiuek feltétlenül kell engedelmeskedni. Továbbá kötelezik magokat a tagok, hogy naponként meghatározott áhitatossági gyakorlatokat végeznek, s a kath. egyház tekintélyét, hatalmi állását, tanait és üdvintézményeit minden körülmények közt előmozdítják. Ellenben a rendlovagok szabadalmat nyernek veres egyenruhát hordani arany epaulette-el, továbbá kardott és nyakokban a maltai keresztet. Az engedélyért minden uj tag ezer frankot fizet a pápai kincstárba. Meg kell adni, hogy a csere római bölcseséggel van kigondolva, s igen hasonlít az európaiak és indiánok eserekereskedéséhez. Ehez képest szaporodott fel a tagok száma is már ötre. fi II L Ö i\ F É li É fi. — A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter a tanulmányi alapból fizetett tanárok fizetését 1870. jan. 1-től kezdve, további intézkedésig következő arányban