Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-29 / 21. szám

Tizenharmadik évfolyam. 0H 21. Pest, május 29. 1870. PROTESTÁNS f SZERKESZTÖ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZET ESI DÍJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Kül-HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta-Uéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- SU1

tuuu^un hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a \ tasanal 5 kr., egyszeriert 7 kr. sorja kiadóhivatalban. Bélyegdij külön 30 kr. íS^s Hibaigazítás. Közelebbi számunkon azon ritka sajtóhiba fordult elő, hogy 22-iknek szedetett, holott a SO-ik. A német protestáns egylet bizottmányának szózata a német protestáns néphez, (A Wartburgban, april 20-án tartott gyűlés határozatából.) Szabad legyen a néuiet-protestans egyletnek, mely hét év óta tőle kitelhetőleg egyházi kérdések megoldásán munkálkodik, i'y komoly jellemű időben, minő a mostani, a német evang. néphez nyilt szót intézni. Egy óv óta nemcsak a kath., hanem a prot. világ is Rómára irányozza szemeit s bámul a merészségen, melyet a pápaság,a jesuitismus 3 század történelmével és fejlődésével gúnyt üz. Jó volna, ha a csodálkozás mindenkinél ösztön lenne az elmélkedésre. Akkor beláthatnák, hogy a kath. népségeknek vallási dolgokban való hosszas közönyössége és gondtalansága lépcsőül szolgált a most Romában győzedelmeskedő merényletekhez, Szivünkből kivánjuk, hogy a kath. klérus és laikus-osztály egy részében most keletkezőben levő ellentállás ne lazuljon újra, mint már annyiszor , de csak akkor igérhetüűk e részről áldásos eredményt, hogyha bátorságot vesznek a pápai igények hamis alapelvétől magukat függetleniteni. Ezen kath. testvéreinkre vonatkozó óhajainkat azonban nem mondhatjuk ki a legnagyobb szégyenérzet nélkül. Mert ami prot. egyházunk, melynek előttük a szabadság pályáján elő kellene világolni, maga is uj „babiloni fogság" bilincseibe van szorítva. A csalhatatlanság dogmáját ugyan még egy prot. egyházfejedelem sem merészelte proclamálni, de valamint a kath. egyházban a csalhatatlanság gyakorlata megtörte az utat a dogmának is, mi is már régóta ezen alapjában romlott gyakorlat utján vagyunk. Mert nem a csalhatatlanság tanának használata-e, ha a 4. és 5. század dogmaalakzatait, ha a reformatio idejének symbolikus tételeit, mint hozzá nyulhatatlan szabályokat állítjuk fel, hogy azok után mérjék meg a keresztyéni és egyházi érdemet ? És ha meggondoljuk, mint bánnak el az egyházi kormányok az evang. tartományi egyházakkal, gyakran mily igaz ok és felhatalmazás nélkül parancsolnak és rendelkeznek, mily gyakran teszik tul magukat a legfontosabb ellenvetéseken és szemrehányásokon, ellenben mily kevéssé és ritkán riadnak vissza még saját magukkal való ellenmondástól is, nem épen ugy áll-e a dolog, mintha a bölcsességnek egyedáruságát a? égtől nyerték volna, és a tartomány egyházak csalhatlansági kísérleteiknek játékául szolgálnának ? És miként járnak el községeik körül nem ritkán a lelkészek? Bizonyára nem az apostoli inté sszerént, mint az „örömnek szolgái", hanem sokkal inkább, mint a „hitnek megrontói." A mit ők tanítanak prédikálnak, parancsolnak, nem törekszenek okok által, „a szellemnek utmutatása és meggyőzése" szerént testvéreiknek elfogadhatókká tenni, hanem lelkészi s mintegy istenileg privilegi • zált tekintélyük iránt a legmeghunyászkodottabb és szolgai engedelmességet követelnek. Valóban semmi sincs a német világban, mi kártékonyságban és elfajultságban ezen hamis keresztyénséghez, ezen elfajult protestantismushoz hasonlítana. Az eredeti keresztyénség a történelemben ugy tűnik fel, mint az eiober szellemének és akaratának legmagasabb erő-40