Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-22 / 20. szám

573 603 papi képzettség nélkül is hatalmazhat fel, bocsáthat ki lelkészt az erdélyi püspök ur. AZ-e, azt igazolja, hogy én az erdélyi egyházkormány előtt kész voltam megjelenni. Az f, alatti Koos levele arról, hogy előttem Fitesten nem volt szervezett egyház. E hosszas és kellemetlen, ele mind személyem, mind az ügy érdeke, becsülete és fenmaradása szempontjából szükséges rövid emlékirat, illetőleg a Celder ügy czimü cikksorozatra válaszolás után csak kevés szóm van az érdeklett tisztelt közönséghez. Ezen missió ügyet, melynek az év bezártával tizedik évébe lépünk,| isten segedelmével én kezdettem. A kezemhez küldött segélyadományról annyi kinos évek folyásán bizonyságot tesznek a meglévő egyházi iskolai épületek, csekély munkásságomról az évről évre szaporodó egyházak. Az ügyet sokszor minden támasz nélkül minden felől verve és háborgattatva, gyanusittatva, üldöztetve: vittem, a hogy birtam, a mint isten segélyt. És ha a vitel fáradalma s kínjai közt olykor tévedtem, hibáztam is, ezért elnézést kérek. Hibám, hogy nagyon buzgó igyekeztem lenni, az igazat mindenkinek és mindenekben tartózkodás nélkül kimondtam ; uj mezőn, melyet magam irtottam, sokaknak kifogásuk lehet ellenem, de a reform, egyház elve és szellemétől el nem térőleg jártam el. Fő ohajtásom és vágyam volt, hogy a hittevékenység e nem igen termékeny korában tettekben sok másoknál kevésbbel többet tegyek. Az ügy vallási és nemzeti becsületét, irányát, elvét, bármit irtak rágalmazóim: érzem, hogy megtartottam s attól hajszálnyira sem tértem el. A kormányt, mely nekem békés működést engedett, tisztelettel ismertem és ismerem el. Az ügynek, midőn otthon a pártfogás szűnt: idegeneknél kerestem pártfogást, elv feladása, kötelezettség felvevése nélktil. A tíz esztendőt, ha isten segít és éltet betöltöm. És ha az ügy iránti hidegséget buzgalom váltja fel, a személyem iránti bizalom föltéte mellett még tovább is működöm. Ha nem: idő van. Nélktilözh<tlen ember, mint nekem 1865-ben Ballagi úr irta, nincs. Vannak ifjabb erők mint például Kovács Albert. Ki ugy tud ítélni és kárhoztatni, az engemet a munkában is felül múlhat. Válaszszanak a főt. egyházkerületek. A választott elé adjanak törvényt, utasítást s anyagi helyzetét biztosítsák. És én akkor nyugodt öntudattal vonulok vissza, uj munkakört keresek vagy otthon valamely engemet bizalmával megtisztelő egyházban, vagy valamely missió-társulatnál, mely készséggel fogad. Lesz a mint isten elvégezte, meddig azon kérésem van a tisztelt közönséghez: no szűnjenek meg pártolni ezen valóban missió-ügyet, mely a mi hit- és vérrokonaink összeszedésén tul, más munkásságot és jövendőtbir már most is; jövendőben pedig hiszem megjutalmazza a magyar protestáns egyház öntudalmát, az itt elterjendő evangéliumi hit és szabadság diadalmai által! *) Celder Márton *) Kovács Albert betegsége miatt nem kisérhette a végét gézetekkel. Szerk. Törvénycikkek és miniszteri rendeletek. Ujabb időben a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez a küszöbön álló bírósági szervezet következtében oly egyének, kiknek végcéljuk a bírói vagy az ügyvédi vizsga letehetése által, magoknak leendő kineveztetésre qualificatiót szerezni, több ezen vizsgákat megelelőző másnemű vizsgáknak, valamint egyes tanfolyamoknak elegendéseért folyamodnak. Minthogy a folyamodók közt többen voltak olyanok is, kik a létezett viszonyok közt olyan multat teremtettek magoknak, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet a cultusminister eddigelé esetről esetre elhatározta annak tekintetbevételével az engedményezés mértékét. Minthogy azonban ujabb időben az ilynemű folyamodások nagy mértékben felszaporodtak, részint, hogy az eljárásban egyformaság hozassék be, részint, hogy a szükséges kellékekkel nem birók az eredménytelen folyamodás költségétől s fáradságatói megkíméltessenek, mindenek felett pedig az illetők tájékozása végett, a vallás és közoktatásügyi m. k. minister ideiglenesen, további intézkesig következő, az átmeneti korszak nehézségeit, s minden méltányos igényt figyelembe vevő szabályrendeleteket adott ki azok számára, kik az érettségi, jogakadémiai, államtudományi és bírósági vizsgáknak akár részben, akár összesen leendő elengedése tárgyában nyújtanak be a fennirt ministerhez folyamodást: I. A z államvizsgák, a jogi tanfolyamnak vagy annak tárgyaiból adandó vizsgáknak mellőzésével, csak a legrendkivülibb esetekben, különösen méltánylandó irodalmi működés, vagy hosszas és önálló törvénykezési hivatal viselés folytán engedtetnek el. II. Az államvizsgák kivételes letehetésére következő szabályzatok lettek életbe léptetve : a) az olyan folyamodóknak, kik nem mutatnak fel érettségi bizonyítványt, az érettségi vizsga csak azon esetben engedtetik el, ha középtanodai tanulmányaikat legalább nagy részben még 1850 előtt végezték, midőn t. i. az érettségi vizsga még nem volt behozva. Ellenkező esetben köteleztetnek az érettségi vizsga letételére, s egyedül csak, ha különös figyelmet érdemlő eset forog fenn, kivételkép felmentethetnek egyes olyan tantárgyakban adandó vizsgák alól, melyekben való jártasságot jövendő szakpályájok szükségkép nem követel; b) az olyan folyamodóknak, kik a jogi tanfolyam hallgatása alól kérik magokat felmentetni, ezen kérésök csak azon esetben teljesíttetik, ha a gymnasiumi tanfolyam bevégzése óta annyi idő elmúlt, a mennyi a jogi tanulmányok rendszeres befejezésére megkívántatott volna. Ezek azután megnyerik az engedélyt valamely jogakadémián a tanfolyam tárgyaiból magánvizsgákat tehetni le — melyek kiállása után a bírói vizsga letételére bocsáttatnak.