Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-22 / 20. szám

573 263 meg nem tagadtatik (S. Greger. M. ad Eulog. Alexander. p. XXX.). Továbbá a római főpap ama legfőbb joghatóságából következik, hogy ugyané főpap szükséges joga, hivatala teljesítésében az egész egyház pásztoraival és nyájaival szabadon közlekedhesék, hogy azokat az üdvösség útjában taníthassa és kormányozhassa. A miért roszaljuk és kárhoztatjuk azok véleményeit, a kik azt mondják, hogy a főpapnak a pásztorokkal és nyájakkal való e közlekedését szabad akadályozni, vagy azt a világi hatalom alá r delik, ugy hogy azt állítják, miszerint az, a mi az ajA

stoli szék által vagy annak tekintélyénél fogva az e yház kormányában rendeltetik, csak akkor bir érvénynyel és erővel, ha a világi hatalom helybenhagyja. És mivel az apostoli primátus isteni jogánál fogva a római főpap az (gész egyház felett áll : tanitjnk azt is és kijelentjük, hogy ő a hivők főbírája (VI. Pius, „Super Soliditate" brevéje 1786. nov. 18.) és az egyház vizsgálata alátartozó mindentárgyban Ítéletéhez kell folyamodni(II. lugd. egyet, zs.) Az apostoli széknek pedig (melynél nagyobb tekintély nincs) Ítéletét senki vissza nem vonhatja, és annak Ítélete felett senki se Ítélhet, (I. Miklós levele Mihály császárhoz.) Tehát a valódi igazságtól térnek el azok, kik állítják, hogy a római főpapok ítéletétől lehet az egyetemes zsinathoz, mint a római főpapnak felsőbb hatóságához folyamodni. IV. Fejezet. A római főpap csalhatatlanság á r ó 1. A legfőbb apostoli joghatósági hatalomban pedig, melyet a római főpap, mint az apostolok fejedelme, Péter utóda az egész felett nyert, egyszersmind a legfőbb tanhatalom is foglaltatik, azt a szentszék mindig vállá, az egyház folytonos szokása erősiti, és magok az egyetemes zsinatok is igy hagyták hátra. Ugyanis főleg azon egyetemes zsinatok, a melyekben kelet nyugottal hit és kegyelem egységére lépett, következő ünnepélyes hitcikkeit valljuk a negyedik constantinápolyi zsinattal: Az üdvösség első feltétele, hogy az igaz hit szabálya megtartassék és az atyák rendelésétől semmi eltérés ne történjék. És minthogy nem lehet elmellőzni a mi urunk Jézus Krisztus következő mondatát: Te vagy Péter, és e kősziklára építem lel az én anyaszentegyházamat (Máté XYI. 18), melyeket a tények eredményei erősítenek meg, mert az apostoli szentszéknél a catholica hit mindig szeplőtlenül tartatott meg és a szent tan hirdettetett, a mely apostoli széket mindenben követni Krisztus hivei kötelesek, hogy érdemesek legyenek ugyan e székkel egy közösségben lenni, a melyben van a keresztyén vallás egész és igaz szilárdsága. (Szent Hormisda pápa fermuláiból, a mint azokat II,. Hadrianus pápa a 8-ik egyetemes a 4-ik constantinápolyi zsinat atyáinak előterjesztetett és azok által aláíratott.) És a lugduni második zsinattal valljuk, hogy: „A ró mai szent egyház a leg főbb és teljes primatussággal főnökséggel bir az egyetemes catholica egyház felett, a melyet hogy magától az úrtól szent Péterben az apostolok fej edel m ében vagy fejében, kinek utóda a római pápa» teljes hatalommal kapott, igazán és alázatosan elösmeri és a mint mások felett köteles a hit igazságát védelmezni, igy a vallásból e edt kérdések az ő ítélete által döntendők el. (A görögök által a 2-ik lugduni zsinaton kiadott hitvallásból.) És a florenci zsinattal ismételjük: Hogy a római főpap Christus igazi helytartója, és az egész egy ház feje és minden keresztyének atyja, doctora; és neki Szent Péterben, Urunk Jézus Christus által teli hatalom adatott az egyetemes egyház legeltetésére, kormányzására és igazgatására. (XXI. János p. 15—17.) Ezeknél fogva, a szent zsinat helyben hagyásáva* tanítjuk és hitczikkeknek mondjuk ki, hogy a római főpap kinek szent Péter személyében, ugyan csak Urunk Jézus Cshristus által egyebeken kivül mondatik, imádkoztam éretted, hogy meg ne fogyatkozzék a te hited és hogy te egykor megtérve megerősítsed a te atyádfiait (Luk. XXII. 32,) a neki megígért isténisegélynél fogva nem tévedhet midőn, mint minden keresztyének legfelsőbb doctora működvén, saját apostoli tekintélynél fogva elhatározza azt, hogy a hit és erkölcs kérdéseiben, mit kell hitnek vallani és mit mint hitellenest elvetni, és az ily módon hozott határozatok és ítéletek, melyek magokban változhatlanok, minden keresztyén által, a mint azok először tudomására jutottak, teljes hittel és engedelmességgel elfogadandók és megtartandók. Minthogy pedig a csalhatatlanság ugyanaz, akár tekintessék az a római főpapban, mint az egyház fejében, akár, a mint az egész egyház fejével egyetemben tanítja: ezenkívül határozzuk, hogy ez a csalhatatlanság egyszersmind egy és ugyanazon tárgyra terjed ki. Ha pedig valaki a ezen meghatározásunknak ellenmondani merészkednék (mitől Isten óvjon) tudja meg, hogy elszakad a katholika igazhittő és az Egyház egységétől. Canon I. Ha valaki azt mondja, hogy szent Péter apostol nem mindenik apostol főnöke és az egész Ecclesia militans (papság) látható feje, vagy hogy ő csak tiszteletbeli és nem valódi és tulaj donképen joghatósági főnökséget kapott Urunk Jézus Christustól egyenesen és közvetlenül — átkozott legyen. Canon II. A ki azt mondja, hogy nem magának Christus Urunknak intézménye az, miszerint szent Péternek az egyetemes egyház feletti főnökségben örökös utódai legyenek; vagy hogy a római főpap nem isteni jognál fogva utóda abban a főnökségben Péternek, átkozott legyen. Canon III. A ki azt mondja, hogy a római főpapnak csak felügyelési és vezérlési hivatala és nem teljes és legfőbb joghatósága van az egész egyház felett, nem csak azon dolgokban, melyek a birre és erkölcsre vonatkoznak, hanem azokra nézve is, melyek az egész földkerekségén elterjedt egyház figyelmére és kormányzására svonatkoznak: vagy hogy ez az ő hatalma nem rende 39*