Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 24 lezője szerint a csanádi p ti s p ö k volt az első felszólaló, őt követte az esztergomi érsek, végül az orleansi püspök szólt francia nyelven, s száz társától követve hagyta el a termet, ugy, hogy a gyitlés feloszlott. Az „Italie" szerint M a t h i e u bibornok e felkiáltással hagyta el ugyanakkor a gytilést: „Nem zsinat ez, hanem valóságos inquisitio !" Végül az ultramontan „Univers" szerint is elhagyta Dupanloup a termet, s több püspök akarta követni, de a párizsi érsek sokat közülök visszatartott, mindazáltal tizenheten utána mentek. Hogy & részleteket illetőleg melyik közlemény igaz, azt még nem tudhatjuk; de ugy látszik, hogy angol, olasz, francia, s köztök ultramontán lapok levelezői is megegyeznek abban ami leglényegesebb, hogy a pápai zsarnokság sok püspökben felébresztette a jogérzetet, s többen ingerülten hagyták oda az üléstermet. Azonban a dolog lényegére nézve nem is nagyon fontos, hogy igy, vagy amúgy történt-e; elég annyi, a mi biztos tény, hogy az ellenzéki elem Rómában jelentékeny számra is, de főként minőségre nézve, s elég határozott is. Mathieu, besanconi bibornok-érsek dec. 16-án, több püspökkel együtt eltávozott Rómából. Az ellenzéki püspökök számát 100—130-ra teszik, s a magyar osztrák, német püspököket és a franciák nagyobb részét számitják közikbe. A bibornokek közel is egy párt. A „M.—Á." a leirt rohamos jelenetről teljesen hallgat, s mégis ha azok után olvassuk egy nyilatkozatát, ugy log feltűnni, hogy többet tud, mint a menynyit mond. Római levelezője dec, 16-ról igy ir : Azt mondják, hogy a privát conciliaris körökben, t. i. a külföldi, nevezetesen a francia püspökök előtt a m. korona alá tartozó püspökök közül Strossmayer ur emelkedik ki, ő fölül szárnyalja a Magyarországból jelenlevő 13 püspököt, hogy a francia püspökök unaíuma voce csak S. nevét hangoztatják, szóba sem jővén a magyar püspökök neve .... A mi magyar püspökeink ugyan jobban felfogják hivatásokat és inkább átérzik miért jöttek Rómába, hogysem bármiféle minorum gentium emberkék tanácsára szorulnának; de azt igen helyesen tennék, hogy tekintve roppant minoritásukat, a legnagyobb számú olasz és in partibus infidelium-féle püs • pökök irányában, amint üdvösebbnek Ítélik, sorakoznának vagy ezekkel, vagy a circa 70 franczia, aztán német és más püspökökkel." Ebből az tűnnék ki, hogy a magyar püspökök még eddig ingadozó állást foglalnak el, s korai volna a nemzeti büszkeség, mely önkéntelenül felébred keblünkben a fennebbi tudósításokra, hogy az első ostromot a római zsarnokság vára ellen magyar főpapok intézték. A pápa egy bulla által intézkedett azon esetre, ha a zsinat tartama alatt meghalna. Ez esetben megparancsolja, hogy a zsinat működését azonnal megszüntesse, mig az uj pápa a zsinat újra megkezdését el nem rendeli. A pápát csak a bibornokok collegiuma válassza a zsinat minden befolyása nélkül, s jövőben is bármikor történjék, hogy a, pápa a zsizat alatt meghal, az ő bullájának intézkedése érvényben maradjon , soha senki meg ne változtassa, sem a zsinat,sem a bibornokok collegiuma. Ellenben a bulla a eltörli a régibb pápák és zsinatok ellenkező intézkedéseit. Furcsa egy bulla ez! Mig egyfelől egy kis előjátékot képez a pápa meghatározandó csalhatatlanságához, és a „pápa supra concilium" elvhez, s maga részére oly örök érvényt követel, hogy még előre nem látható lényeges okok miatt se lehessen soha módositni, addig régibb pápák hasonló csalhatatlan intézkedéseit megszünteti. Mily nevetséges midőn az ember csalhatatlan istenné akarja magát decretáltatni. A gyarló ember kitűnik a legelső lépésnél ; már a kezdet cáfolat a vakmerő istentelenség ellen. Végül egy kis furcsaság is álljon itt, mely ha tán nem igaz is, de jellemző, — ámbár a tudósitó határozottan igaznak mondja. Marét francia püspököt, ki közelebbről egy Indexbe került könyvet irt a csalhatatlanság ellen, midőn Rómába érkezett, egy másik püspök arcul ütötte. Nem tudom igaz-e ez; de azt tudom, hogy Tridentben a szent atyák egymás szakállába kapaszkodva, s egymás fejét pásztori botjaikkal kopogtatva argumentáltak; s a szentlélek nemcsak ugy, amint Rómából jött minden szombaton bőrzsákokban, hanem ezen uton is igyekezett a pátereknek ha nem is szivét, de legalább a nyelvét vezérelni. Aztán a római egyházban semmi sem változik ! Anastasius, KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLABécs 1869. dec. 81. Eddigi ittlétem alatt sok különféle gyűlésen voltam, pl. a munkások, egyetemi polgárok, mosónők gyűlésein; de sehol sem mulattam magamat olyan jól, mint a mariahilfi kath. politikai casino dec. 16-ikán tartott összejövetelén. Pedig itt sem zaj, sem verekedés, sem nyelvelés nem volt mint az emiitett gyűléseken; hanem igenis volt egy előadás, melyet, miután én a jámbor, nyájas polgárok áhitatos magaviselete mellett végig hallgattam: azt mondám egy barátomnak, hogy ez az előadás többet ért tiz vígjátéknál, s rögtön föltettem magamban, miszerint e lap t. olvasóival dr. K n a u e r szerkesztő emiitett beszédét legalább kivonatilag közleni fogom. A beszédnek első részét, — mely a darwinismusról, s Vogt Károlyról van tartva, s melyben hemzseg a sok képtelenség, — mint nem e lap körébe tartozót elhagyom, s csupán második részét tálalom fel az olvasóknak. A tudomány nem veszélyes a vallásra, — folytatá K. ur, miután Vogtot jól lemocskolta, — hanem veszélyes a tudatlanság, a felületes tudás, az újságírók vak utánmondása. A „Neue Freie Presse" pl. nem szégyelte mások után a következőt állítani: „A szent atya nyilvánosan beismerte, hogy a zsinat első és főcélja, a hamis tanok megítélése. De római szempontból minden hamis, a mi az egyház valamelyik tanával ellentétben á 1 1." Ki meri