Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

Nt. szerkesztő ur! Az ulula ultramontana nevű Nagy Madárnak, — a melynek fészke különben Rómában van; — Magyarországon Abanjmegyében is találkozik egy pár reverendás csirkéje. Ugyan is: abaujvári lakos, de a nádasdi r.kath. parocliiához tartozó Dromniczki Jó­zsef nevü csizmadia. — Csobádi Klárát, a vilmányi ref. lelkész felügyelete alatt álló vizsolyi ref. egyház egyik tagját jegyzette el feleségül. Az esküvőnek nov. 16-án kellett történni, természe­tesen a menyasszony lelkésze előtt, minthogy „ubi sponsa ibi copula." — Azonban mi történik ? A nádasdi pléb. t. Grofesik ur, a hirdetésről szóló bizonyítványt, lepecsételt levélben, a vőlegény által a vizsolyi plébános t. Göcze Imre úrhoz kiildé öt bizván meg, hogy eskesse össze a házasu­landókat. — Nem de gyönyörű jezsuitái cselfogás ? Nem valamelyik régi század sötét szelleme kisérte itt ? És mit tőn a vizsolyi plébános ur ? — Azt hogy ámbár sem a vőlegény sem a menyasszony az ö egyházhoz parochia — nem tartozott ámbár a vőlegény tanuk állitása szerint ittas volt ámbár a menyasszony szüléi ellenezték hogy az es­ketés kath. lelkész előtt történjék, ámbár a menyasszony részéröli tanok visszavonultak, ámbár az illető ref. lelkész azon okon, mert az eslce­tés joga őt illeti, — a kérdésröli bizonyítványt ki nem adta, — mégis, azon általa feltalált és a csizmadiát is azzal fa­natizált igen becses érvnél fogva hogy a Cérna min­dig a t ü után megyen, — már pedig az ő vallásuk az első, — az esketést végre hajtotta. íme ilyen türelmesek ezek a pléb. urak Nem a pro­test. egyház jogaiba való erőszakos betolakodás c ez? Nem jograblás e ez ? Nem a protestánsok türelmévoli ön­tudatos ingerkedése ez. Nem a vallás egyenlőség ellen el­követett sérelem e ez V — Ítélje meg a felvilágosult józan közvélemény. Fodor Pál, m, k. vilmányi.ref, leik. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * Az uj angol minisztériumról olvas­suk a lapokban, hogy minden kigondolható eszközt fel­használ a kiadások csökkentésére, és nem egy gazdagon jövedelmező hivatalt vagy kegyuraságot szüntet meg. Vajha az épiscopalis egyház papjainak aránytalan nagy jövedelmére is kiterjesztené figyelmét, s azt az illő mér­tékre szállitná az államjövedelmek nagyobbitása végett. Igen nagy szolgálatot tenne vele a protestantismus, s áta­lában a vallás ügyének ; mert a vallásosságra nézve sok­kal veszedelmesebb, ha a papnak oly nagy jövedelme van, mint pl. a magyar kath. és angol püspöki egyházban, mint ha oly csekély, mint a magyar prot. egyházban. A svéd és norvég törvényhozás meg­szüntette a papok katonamentességét — Bécs. Több képviselő kérdésére, hogy a minisz­térium mily eljárást követ a kötelező polgári házasság be­hozatala ügyében, Giskra kijelenté, hogy a minisztéri­um e javaslat sorsát cabinet kérdésül tekinti. — A költ­ségvetési bizottságban Herbst egy interpellatio folytán ki­nyilatkoztatja, hogy 1870 ban már egy fegyintézet sem leend egyháziak kezelése alatt. — (sz — k) KÜLÖNFÉLÉK. -Király ő Eelsége a Tordamegyében kebelezett holt­marosi h, h. egyházközségnek, temploma megépítésére a prot. egyh. és isk. célokra rendelt átalányból 300 (három­száz) frtot engedélyezett. — (B. P. K.) * A z ultramontán lapok közlik az eszter­gomi érsek körlevelét, melyben utasitásokat ád a pap­ságnak, hogy az uj interconfessionalis törvényékkel szem­ben mihez tartsa magát. A körlevél modora simább ugyan mint a minökhez hasonló forrásokból szokva vagyunk; de tartalma egészen a régi megszokott, s legrövidebben és legtalálóbban eként lehetne kifejezni: „E törvénye­ket, amennyiben kénytelenek vagytok tart­t á s o k meg, de egész magatartástok velők szemben legyen a passiv ellenállás, mert egyházunk elvei tiltják, hogy mások létez­h e t é s i jogát elismerjük." Az áttéréseknél meg­tiltja a bizonyítványok kiszolgáltatását. A vegyes házas­ságokra nézve ugy nyilatkozik, hogy miután a kath. egy­ház elveivel ellenkezik az, hogy az ily házasságból szüle­tett gyermekek más mint a kath. vallásban neveltessenek, tehát létrejövésöket a lehetőségig meg kell akadályozni, s ha nem lehetne, nem szabad elősogitni, a vegyes házasságra lépőktől a papi áldást meg kell tagadni, az ily házasság­ban élő nőt a szülés után nem szabad felavatni. Végül, az elválási törvényekre vonatkozólag már csakugyan nem tartóztathatja magát, hogy szenvedélyes szavakkal ne raj­zolja a kath. félre háromló méltatlanságot és gyalázatot, ha a prot. házassági törvényszék a prot. félt elválasztja és uj házasságra bocsátja, mit tenni a kath. félnek tiltva van. A plébanusok kötelesek erre előre figyelmeztetni hí­veiket. stb. Mi lesz már ennek a következése? Miután Magyar­országon a vegyes házasságok száma feltiinőleg nagy s azon körülményéi fogva, hogy a különböző felekezetek na­gyon Összekeveredve élnek, mindig nagy is fog lenni, ezen rendelet értelmében a clerus formaszerü hadjáratot indit körül-belöl százezer vegyes házasságban élő család ellen, s öt tagot számitva egy családra, egy fél millió ember ellen. Megkezdődnek a zaklatások ördöggel, pokollal ij­jesztések minden nemei s felbontatik számos mátkaság, a közerkölcsiség és a nemzet szaporodása nagy kárára. En­nek az első oka pedig az, hogy a törvényhozás a házassági és interconfessionális viszonyok rendezésével félúton meg­állott ; orvossága a kötelező polgári hazasság, a szentszé­kek eltörlése és a clerus hatalmának oly határok köze

Next

/
Oldalképek
Tartalom