Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

kola szünetelését oly módon használta fel, hogy azon alka­lommal, midőn a maga kis t lkét, mely az iskolával szom­szédos volt, egy zsidónak eladta, eladta egyszersmind éj­szakának idején az iskolaépületet is, minden abban talál­ható tanszerekkel együtt, dacára annak, hogy az iskola kulcsai az iskola felügyelőnél voltak letéve. A zsidó szét­zúzta az iskolaajtót és miután minden taneszközt kiszórt, az iskolaépületet tettleges birtokba vette. Ezen esemény felháborította a községet, de semmi­féle erőszakos eszközhöz nem nyúlt, hanem azonnal panaszt emelt a cs. k. kerületi hivatalnál Drohobiczban. A kerü­leti hivatal odautasitotta a panaszlót, hogy az ügy tör­vényszék elé tartozik. Ennek folytán az iskolafelügyelőség a medenicei kerületi törvényszékhez adta be panaszát 5 de bár kitűnt is a kihallgatásból, hogy a szóban forgó épület iskolaház, hogy abban padok voltak és hogy 7. éven át gyermekek tanultak benne, mégis nem csak, hogy vissza nem helyezte a nevezett törvényszék az iskola felügyelő­séget az iskola békés birtokába, hanem elmarasztalta azt a törvényszéki- és bizottsági költségek megtéritésében, még pedig azon okból, mivel a község uevében fellépett iskolafelügyelők közül — szerencsétlenségökre — egyik­nek sem volt iskolás gyermeke ! Ez után fölebbezte a köz­ség az ügyet a lembergi cs. k. főországos törvényszékhez; de innen is elutásittatott, mert a község nem egészben, hanem csak egyes tagjai által lépett fel. Ily Ítéletek után, igaz ügyében bízva a gyülekezet, a bécsi cs. k. legfelső fölebbezési törvényszékhez folyamodott, hol mindegyik községtag felhatalmaztatott a közintézet jogélvezetének alapján arra, hogy azon birtoka felett őrködjék, — de a törvényszéki- és bízottsági költségek végrehajtása mind­emellett is foganatba vétetett, „Ily sorsa van egy falusi iskolának ! E szabálysze­riileg szervezett és megerősített iskola megmentésének egyetlen reményhorgonyát még az országos iskolatanács képezi, melynek jóakaratában és buzgalmában bizunk, hogy bizonynyal határozottan fog lépni, midőn a mivelődés elő­haladása forog szóban !« Igy végzi a lembergi „Dziennik lwowskiu politikai napilap. Megvalljuk, hogy az elbeszélt történetnél sok felé kapott az eszünk. Kit kell a „községi főnök" alatt érteni? Polgári főnököt-e vagy a ref. gondnokát vagy az iskolai prosbyteriumot ? Nem vehetjük ki továbbá, hogy vájjon a község, mielőtt a medenicei kerületi törvényszék előtt panaszt tett: tett-e jelentést asérelmes esetről egy­szersmind az egyházmegye, egyházkerület és az egyházi főt anács előtt ? Vagy nem az ev. egyház széi'vezetéhez tartozik Krynica községe ? Nem tudja vagy nem hivat­kozhatott-e arra, hogy az egyházaikotmány 54. §. 4. pontja egyházi vagyon eladásánál a főegyháztanács beleegyezését kívánja ? Es feltéve, hogy a község a törvényre nem hi­vatkozhatott volna: nem tartozott-e azt tudni a törvény­szék ? Vájjon a protestánsok jogai és törvényei Galícziá­ban hatósági védelem nélkül vannak-e ? És végre szabad e az egy mivelt államban, hogy egy iskolaépület eladása megengedtetik akkor, midőn az épen iskolai célokra hasz­náltatik? Felkérünk mindenkit, kik az elbeszélt dolog felől pontosabban értesültek arra, hogy bennünket e fölött, a nevezett pontokban felvilágosítani szíveskedj ékek. Rácz Károly, ref. s. lelkész. *Bécs. A birodalmi tanács alsóházában jan. 28-án az igazságügyminiszter válaszolt a papi házassági tör­vényszékek működésének folytatása iránt tett intcrpella­tiora, s ezt mondá: A kormány végrehajtá a törvényeket, a mennyiben a papi házassági törvénynek jogilag kötelező ereje megszűnt. Egyes ordinariatusok túlkapásai ellen a kormány a fenálló törvényeket fogja alkalmazni, s ha a törvények elégteleneknek bizonyulnának be, a kormány azonnal ujabb előterjesztményeket fogna beadni. Ezzel kapcsolatban az oktatásügyi miniszter ezt mondja : A cultusminiszteriumban a kath. cultus-ügyekben az előadó egy püspök ugyan; de a hivatalban a miniszter nem ismer püspököt, hanem csupán egy, az alaptörvé­nyekre fölesketett hivatalnokot. — A miniszter igényt tart ahoz, hogy bízzanak benne, hogy ö a törvények számára tiszteletet fog szerezni. * A Religio jan. 30-ik száma írja: Velen­cében jan. 21-én néhány ripők az álcások üzelmei közt azon aljasságot követte el, hogy körmenetet rendezve, minő az oltári szentségnek valamely beteghez való vitele alkalmá­val szokott tartatni, ezen lélek-emelő egyházi szertartást akarta nevetségessé tenni. Es ez azon Velencében törté­nik, mely a legkatholikusabb kormányzás alatt élt a leg­újabb időkig! * S p a n y 0 1 0 r s z á g. A vallodolidi bibornok ér­sek egyházmegyéjében jan. 17-én egy pásztori levelet ol­vastatott fel, melyben a következő szavak is előfordulnak : „Van még egy más dolog is, mit bűnös szándékkal beplán­tálni óhajtanak. Ezt vallásszabadságnak nevezik, mely­nek jogos és természetes nyilvánulása abban áll, hogy a világon lévő minden hamis vallást Spanyolországba be­hozni kívánnak, melyek ellenségei azon egyetlen vallás­nak, melyet ezen nagylelkű nemzet szeret és tisztel. S mi­vel szerencsére ezen különböző hamis vallásoknak nincse­nek köztünk párthívei, szükséges volt azon szintoly tul­csapongó, mint istentelen elhatározásra jutni, hogy némely ily párthívek előállítását kisértsék meg. Ok ezen gyaláza­tos elhatározást foganatositni kezdték ezen nemes és val­lásos Vallodolid városában, hol némely eretnekek települ­tek meg, kik értekezések s röpiratok osztogatására, köny­vek kiállítására s megcsonkított és megrontott bibliák árulására szentelik magukat, oly célból, hogy Luther s Kálvin tévelyeit terjesszék, valamint némely ujabb téve­lyeket is; s hogy proselitákat szerezzenek a becsületes munkások közt, kiknek számára ezenfelül bizonyos napo­kon tartott felolvasások segélyével is felajánlják átkos ta­naik mérgét, és ezt nyilvánosan teszik, mindenki bámula­táréig s általános megbotránkozására. Nemzetünknél semmi oly törvény nem létezik, mely ezen botrányos eljárást

Next

/
Oldalképek
Tartalom