Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-07 / 6. szám
kik költészettel nem foglalkoznak, ha kimondjuk) már mutatja a poétát. Kriza nem maga rajzolja az egész háromszáz képét, ő esalc az utolsó, a maga századáról ad számot felekezetének, egyházának, s a más két század képét két más püspök szemein át nézve mintegy azok által mutattatja fel. Az első évszázad fordulóján. K o n c z Boldizsárról, a második század évfordulóján A g h Istvánról mondja el szépen, hogy mit kellett s mit lehetett volna mondaniok, ha történetesen egybegyűltek vagy egybegyűlhettek volna akkor az unitáriusok öröm- és hálaünnepet ülni. Töredékidézetek, akár magyarázatokkal kisérve, akár azok nélkül, nem költenék azt a kedves hatást, a mit maga a beszéd, azért azt el is hagyjuk, s magára az Emlékkönyvre utaljuk olvasóinkat. Simén Domokos beszédének és imájának az ünnepély és a zsinat alkalmán kivül még egy más alkalmat is fel kell ölelni, mely a két elsőt dominálja, s ez a papszentelés, melyre vonatkozik ennélfogva főként „En az ovangyéliom oltalmazására rendeltettem" (Fiiipp 1: 17) alapigéről tartott beszéde, mely kiválóan az unitariusok álláspontja s nézetei fejtegetésével foglalkozik, mire már fentebb is céloztunk. Ennek megfelelő volna az ima, de meg kell vallanunk, csak tárgyában megfelelő, értékében nagyon messze mögötte áll a beszédnek, minek oka főként az, hogy még az imát is dogmaticussá akarja tenni (ez sok unitárius papnak hibája) s minthogy másként nincs hozzá elég mély kedélye és költői szinező ereje, hangulat-keltő nyelve, azt hiszi célt ér azzal is, ha énekidézetekkel zsúfolja meg, s minthogy ezek is legnagyobb részt dogmaticus tartalmúak, a szárazságot még érezhetőbbé teszik. Szóljunk csak a beszédről. Nem művészi, nagyszerű szónoki fordulatai, elragadó co'oritja által hat e beszéd sem, hanem logicus összeállítása, a megfogott gondolatok fejlesztésének erös, egy nyomon járó vezetése azon tulajdon, moly becsét megadja. Tudományos készültség eredménye s rövid összefoglalása mindazon érveknek és okoskodásoknak, a melyekkel az unitáriusok állásukat védeni szokták. Sok tanuk szépen, röviden s néha egy-egy uj fordulattal formulázva van benne kifejezve, mint pl. ez is, hogy „Istennek szava nem ellenkezhetik azzal a kijelentéssel, a melyet ő maga teremtő kezeivel irt be az emberi észbe, lélekbe és szivbe, sem azzal, a mit müveiben és gondviselésében tanít." Kimondja, hogy az unitáriusok nem félnek oly igazságok elfogadásától sem, melyeket nem a bibliából merítenek, *) de igazságuk bebizonyítható s világos, hangsúlyozza, hogy „a hit csak akkor erős, ha b í z t o s," a mi alatt természetesen nem a hit alanyi biztosságát, hanem tárgylagos megbizonyithatóságát érti, mert hiszen a l a n y i 1 a g minden hit egyformán biztos, a legtisztábbtól a legvakabb hitig. — Minden lépten-nyomon ta*) Az angol és amerikai unitáriusok bátrabbjai még azt is kimondják, hogy akkor se hinnének el egyik s másik nézetükkel ellenkező tant, ha az irás világosan tanitaná is; ez azonban nem restiti őket el az exegeticai tanulmányoktól, s minden áron ki ohajtjík mutatni ezek is tanaiknak a szentirással megegyező voltát. lálkozunk tételekkel, a melyek mind arra irányulnak, hogy az unitárius vallás tiszta észvallás, mely azonban sem a bibliai, sem az emberben ma is élő kijelentés! alapot nem veti el. — Es mindezek egy prédikációbán vannak elmondva! — A ki nem olvasgatott unitárius papi munkákat, azt hihetné, hogy csak ez a nagy alkalom engedte meg azjgehi. detönek, hogy ily mélyen a tudományba vágó fejtegetéseket adjon hallgatóinak, pedig a dolog nem ugy van. — Minden unitárius beszéd ilyen természetű, mindenik csaknem egyetlen föladatának tartja tanítani, megértetni valamit, ugy hogy ezért rendes, szokott értelemben vett nagy szónokaik nincsenek is, csak nagy gondolkozóik, kitűnő beszélőik, s olyanok, a kikben e két tulajdon, az erős gondolkozás és a jó előadás egyesülve van. Sokszor egészen mintha tanári magyarázatot hallana az ember még oly kitűnő unitárius szónoknál is, minő a mult század végén s a jelen század elején B e 1-sham volt Angliában. DÖmÖfÖr János. (Folytatása következik.) BELFÖLD. (Ilatouya, jan. 25. 1869.) Nt. szerkesztő ur ! Egy a női buzgóság szülte áldozattétélről kívánok említést tenni e becses lapok hasábjain, mely a legközelebbi karácsonkor mint szerény ajándék tétetett az Úrnak szent asztalára egyházamban. Ez ajándék egy úrasztali kehely és tányér volt, melylyel gyülekezetem vallásosb tagjainak egyik buzgó óhajtása valósittatott. Mivel leginkább nők részéről fejeztetett ki amaz óhajtás, e célból mig a m. év mart. havában egy felhívást intéztem gyülekezetem nő tagjaihoz e sz. célra adakozásra, s felhívásom nem maradt siker nélkül, mert csakhamar begyült azon összeg, melyen az emiitett sz. edények megszereztethettek. A 221 0 /i6 latot nyomó belül aranyozott kehely és tányér L a k y Adolf pesti ékszerész úrtól valók, ki azokat a csekély 5 írtért — hitsorsosi iránti buzgóságból — készitni szíves volt. Nem mulaszthatom el nyilvánosan is egyházam, illetőleg az adakozó nők köszönetét ezennel kijelenteni, s mindazon egyházaknak, melyeknek ily nemű tárgyakra szükségök leend, Laky urat jó lelkiismerettel ajánlani. Még egy másik nagy fontosságú mozzanatot említhetek fel egyházam életéből. Nevezetesen az annyira szükséges egyházi takarékmagtár felállítását, melyre gabonában és pénzben — a gyülekezet tagjainak vagyoni erejéhez képest — már eddig is meglehetős mennyiség folyt be. Ennek feladata lenne időrül időre az egyháztagok által viselni szokott, s sokakra nézve terhes egyházi adónak lejebb szállítása, majd egészeni megszüntetése, — ez azonban csak ugy érhető el, ha a gyülekezet tagjai az áldozattételben, buzgóságban kitartók s fáradhatatlanok lesznek. —Adja az ég, hogy a nagy de üdvös cél elérettessék. Somogyi Lajos, leik.
