Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

nek csak fejét érinti, és szajkó módra, öntudatlanul felel a lelkész által föltett kérdésekre. Kérdezem, melyik eset pártolható inkább ? Részemről egy pillanatig sem gondolkoznám arra adni szavazatomat, ki, bár nem nyájunkból való, de becsületes szándék mellett elég lelki erővel bir arra, hogy keresztgyermekét annak vallásában növeltesse, mint arra, ki lelki vallásbeli értelmetlensége miatt még maga is tútorság, lelki gyámság, még pedig T. M. ur szerint keresztszülei gyámság alatt áll, s igy teljesen alkalmatlan, képtelen olyas fogadást tenni, mely a keresztszüleiséggel összekötve van. Az egész keresztszülei intézmény nem más, mint egyszerű tanúskodás a felett, hogy az illető kisded valósággal megkereszteltetett, bevétetett a Krisztus társaságába; oly egyszerű tanúskodás, mint esketéseknél a násznagyoké, hogy az erketés valósággal megtörtént. Ily tanúskodásra pedig, azt hiszem, hogy ugy jogositva van a, nem keresztyén, mint akár melyik saját hitsorsosunk. A keresztszülei hivatás ne n terjed tovább a keresztelés tényénél, s legkisebb összeköttetésbe nincs a gyermek vallási kiképeztetésévol; ez az illető lelkész joga és kötelessége. Ám ! cáfoljon meg az élet, a gyakorlat, a tapasztalás ! Igen, de mire valók ekkor — fogják némelyek kérdezni — a keresztszülei igéretok, fogadások, ha azoknak teljesitését*a szülék, esetlegesen maga a gyermek, — a halál, s maga az állam is gátolják ? Ne bántsuk ezen kérdést! majd megfelel erre is az az idő, mely már annyi eredménytelen intézkedést, fölösleges dolgot a mellőzés lomtárába rakott. — Es ne gátoljuk a szüléket abban, hogy bensőbb barátságot, s nem ritka csekély anyagi de semmi esetre szellemi hasznot keressenek, s találjanak a keresztszülék választásánál. Ha a vita szélesebb körűvé fejlődik, más oldalról is hajlandó leszek hozzá szólani a tárgyhoz, N.t. szerkesztő ur engedelmével. *) JMarikovszky Gábor, pap és tanár. KÖNYVISMER TETÉS. Keresztyén magvető. Szerkesztik és kiadják Buzogány Áron és Ferenci József. IV. kötet. Augustinovics Pál arcképével. (Bolti ára 1 frt 80 kr.). Kolozsvárit, Stein János muzeumegyleti könyvárus bizománya. !86S. Az unitáriusok hároms zázados zsinati ünnepélyének emléke. (Ara 70 kr.), (A tiszta jövedelem áv. unitáriusok tordai középiskolája épitési költségeinek fedezésére fordittatik.). Kolozsvárt 1868. F e r c n c z József. A hit és lelkiismeret szabads á g a. Egyházi beszéd, melyet az unitáriusok háromszázados ünnepélye alkalmával, Tordár , aug. 30-án 186S ban mondott F. J. kolozsvári unitárius pap és hittanár. Kolozsvárit. 1868. (Folytatás.) Kriza püspök zsinati megnyitó beszéde történeti átpillantás az unitáriusok háromszáz éves életén, *) Szívesen vesszük az ily gyakorlati kérdések minél behatóbb fejtegetését. Szerk. mely — mint az már a szónoki munkáknál rendesen szokásos és természetes is — nem csupán tárgylagos rajza a múltnak, hanem a mult minden részletének a jelenhez viszonyítása, ebből tanúságok, erő, bátorító hit merítése a jövőre nézve, s csak egyet nélkülözünk benne: az egyház jelen helyzetének oly rajzát, mely mintegy manifestumképen mondaná ki az unitáriusok egyházának mind a testi mind a lelki egyházra vonatkozó teendőit. Igaz, hogy ily irányban sok szép gondolatot, irányelvet, buzdító szót találunk nála is, de más dolgozataiban e kötetnek többet s határozattobbat olvashatni, — pedig talán az ő ajkairól jőne az egyház jövendő haladási irányának kijelölése a legméltóbb helyről. — Vagy tán ők is abban a helyzetben vannak, a mibe a katholikusok teljesen bele kényszerültek, hogy az egyház vezetői — a főpapok — a stabilismus képviselésére még inkább vannak kárhoztatva, mint a közpapok ? s a mibe legtöbb helyen a lutheránus és calvinista reformált egyházak kényszerültek, hogy elöljáróiktól nem annyira a régi latin, mint a modern deák értelmű m ódéra t o r tisztét várják, ugy hogy az egyház vezérei n e m adnak i r á n y t az egyház hajójának, mint a kormányos, csupán mérséklik azt a haladásban ? Talán az erdélyi unitárius egyház jelentékeny számú tagjaiban nincs már meg az a Calvin által gúnyosan emlegetett „quaerendi spir'.tus", *) mely pedig az unitáriusoknak egyik jellemző tulajdona, s melylyel az angol papok folyvást vádolják, mind Brittaniában, mind Amerikában az ujabb unitárius papokat s vallásos gondolkozókat? s ezek miatt, kikben e tulajdon hiányzik, kellene-e az egyházat — látszólag mintegy az egyházat főként képviselő egyének s igy mintegy önmaga az egyház ellen — annak tudta nélkül a haladás felé siettetni? mint ez a nagyobb protestáns felekezeteknél történik. — Nem tudjuk; lehet, hogy ez csak üres sejtelem, mely csekély alapból támadván, találó volta és nyomatéka is csekély az unitáriusok viszonyaira, — de ha ugy találna lenni, az az unitáriusok szempontjából nem volna nagyon észszerű, mert bár sok háborgatástól menekülnek meg, ha e „kutatási viszketeg" kevésbé él bennök, a szomszéd s ellentörekvésü felekezetektől, de — őszintén és tartózkodás nélkül csak az igazat akarván kimondani — meg kell vallani, hogy e gúnyosan mondott „quaerendi spiritus-"sal azt vetik el maguktól, a minek köszönhetik legfőként, hogy az ujabb kor legvilágosságszeretőbb fiai a testületileg nyilatkozó, egyházzá alakult vallásos felekezetek közt feléjök tekintenek legtöbb szeretettel, vagy legalább legkevesebb közönnyel, vagy ha még kevesebbet engedne meg valaki — a legkisebb idegenkedéssel. Elvetik maguktól azt, a miből fakadt az, hogy Revi 11 e Lát;an elmondhatja róluk a következő s korunkat találóan jellemző, szavakat: „Napjainkban az az állás, melyet az unitarismus Angliában és Amerikában magá-*) L. Calvin levelei közt (Opera tom. IX p. p. fii. 57 197.) a g o C i n t jellemző részeket, hol sokszor mond ehhez hasonlót, mint a mit Pocin életében idézve olvasunk : Quod pridem testatus síim, serio iteruin mones ; nisi hunc quaerendi spiritum inature corrigas, uietuendura esse ne tibi gravia tormentn acoersas. 12