Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-26 / 52. szám

mányért,sőt néha pénzért is. Szégy enitő állapot,melyben az a legmegdöbbentőbb vonás, hogy helyzetünket még meglátni és hinni sem akarjak, mert képzeletünk szerint: a merre nap és föld s a merre lég van, nincs a magyarnak párja! Magyarnak párja a szép plánumok alkotásában, s egynek is keresztül nem vitelében, nincsen a világon. Sehol ez oly élesen fel nem ismerhető, mint a ref. egyházban, mely tiszta magyar, a magyar fajnak kiváló képviselője. Ha valakinek kedve volna végig forgatni e lapok tizenkét évi folyamát, milyen lelkes felszólalásokat olvashatna pl. az országos domestika, az iskolák újjászervezése, az országos prot. főiskola, zsinat, papi fegyelem,a kerületek szorosabb egyesülése, sat. sat. mellett. Nagyon szépek, s ha tán magokra nem is, de együtt véve képesek lettek volna regenerálni egyházunkat; csak az a kár, hogy néhány hét alatt mindeniknek behantolta sirját vagy az ázsiai indolentia, vagy valamely Mephistopheles. De ne repüljünk át oly sok időt! Tizenkét év az életnek minden tényezőjében sok szép tervnek szokta összetörni könnyű sajkáját! Elég nekünk, ha csak a jelen, végéhez közelgő évben elpusztult hajóink romjait állítjuk össze, úgyis nagy halmaz jelöli már csak néhai szép reményeink sirját. Módosítsuk a papválasztási törvényeket, alkossunk kápláni rendszabályokat, tartsunk lelkészi conferentiákat, pláne országost is, töröljük el az innepi és szünidői követségeket, zsinatoljunk stb. stb. Mind 1869-iki legújabb kiadású egyházmentő tervek, melyek felett most szomorú halotti gyülekezetet alkotunk. S pedig ez még nem minden. Még a szerkesztő fiókjában is maradt egynehány, melyet szükségtelennek tartott társai sírjába taszitni. Tudós, szeretetre méltó Dobosunk, ki csak a legnagyobb horderejű kérdésekben szokta felemelni szavát, soha fölöslegesebb munkát nem végzett, mint midőn egész erejével argumentalt a mellet, hogy n e zsinatolj unk. Hiszen nem is zsinatolnnk, még kisebb munkához sem fogunk, hogyan fognánk a legnagyobbikhoz ? S mi szükség is volna rá ? Egyházunkban minden a legszebb rendben van, a vallásos élet csak ugy pezseg az elevenségtől; a papok és hallgatók kőzt a legszebb atyai és testvéri viszony létezik ; még sokkal szebb a papok közt , egymás ellen nem áskálódnak, egymással nem pörölnek, nem is jut rá idejök a sok tanulástól, a katechumenusok szorgalmas oktatásától és a lelkipásztori látogatásoktól ; symbolicus könyvünk, melyre meg is esketnek, olyannyira a vallásos fejletség mai színvonalán áll, hogy lehetetlen minden szavát nem hinni; törvényeink kifogástalanok ; hogy is ne, mikor csak a 17. század elején készültek ; vannak jó universitásaink, jó bibliafordításunk, miért zsinatolnánk tehát ? Hanem ezalatt Rómában nem csak elkészültek, de össze is ültek a zsinatra. Ott kevesebbet terveznek, ott csak tenni szoktak, gyorsan, határozottan, s ebben áll erejök, s reményök a sikerhez. 1869-ik év, te is eltemetted sok szép tervünket, jobbjainknak sok szép reményét, s mi ott állunk ma, a hol állottunk egy év előtt ! A történelemben bátran elfordíthatjuk olvasatlanul azt a lapot, mely az 1869-ik évről szól, mert arra igen keveset lehet feljegyezni. A hullámok tornyosodnak ellenünk, s mintha valami fátum tartana lekötve, meg sem mozdítjuk karjainkat. Adjon isten nekünk már egy boldogabb uj esztendőt, melyben többet teszünk, mint tervezünk. Kovács Albert. A vallási törvényekhez. Alig egy éve szentesittettek a vegyes házassági váló perekről szóló XLVIII-dik és a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló LlII-dik törvény cikkek, s már ujabbak vannak kilátásban; sőt a politikai lapok csaknem mindnyájan, a prot. egyh. és isk. lap pedig ez évi 49-dik számában, a „Hon" után szintén hozza az uj vallásügyi törv. javaslat állitólagos szövegét, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel e pontozatot nem tartja hitelesnek, most még nem szól hozzá. Amint látszik, a közzétett uj vallásügyi törvényjavaslat szövege csakugyan nem egészen hiteles; mindazáltal amint többek között a „Pesti Napló" épen a leggyanúsabb 8 § ellen, a Hoífmann ur tollából, már egy pár jeles cikket hozott, addig is mig a Prot. egyh. és isk. lap is idejét látná ez ügyhez hozzá szólani, szabadságot veszek magamnak a vallási törvények tekintetéből egy pár megjegyzést kockáztatni annyival inkább; mert az én megjegyzéseim ugy is jobbára a meglevő törvénycikkekre vonatkoznak, amelyeknek hiányait felismerve és számba véve lesz képes a törvényhozás az ujakat a lehető tökéletességben alkotni meg. Kétséget sem szenved, hogy égy törvénycikk annál jobb, minél később szükséges azt megváltói