Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

férjének emlékére tett adományok száz, száz forint; gróf Karácsonyi Guido ur adománya 200frt; „Club" társasegylet 100 frt; március 14-ki hangverseny jö­vedelme 497 frt. 95 kr; két Strauss hangverseny március 24-én és 25 én 1332 frt. 75 kr. A gőzmal­mok ez évben is természetbeni adományaikkal élés­kamránkat ugy ellátták, hogy lisztről, ezen különben nagyon költséges élelmi cikkről, gondoskodni nem kel­lett. Hasonló nagy jelentőségű adományban részesült a légszesz-világitó intézet részéről, mely valamint a mult években, ugy 1868-ban is az egész intézetet (coaks) tüzelő anyaggal látta el. Különös elégtétellel emeli ki a jelentés azt, hogy a gyülekezetekhez intézett szakadatlan kérelmi szózatok végre csakugyan utat törtek hitünk sorsosai sziveihez az ország minden vidékein, s hogy közel ju­tánk azon pillanathoz, mely az egyházegyetem soli­daritását, mint valósággá vált tényt, intézetünket pe­dig, mint országos intézetet fogja felmutatni a szónak teljes értelmében. A növendékek számának 44-re lett emeltetését csak az tette lehetővé, hogy egy kis konyha szobává alakíttatott át. E 44 növendék közül 20 budapesti, 24 pedig az ország különféle vidékeiről való volt. Az intézet belső élete szinte kielégítő volt. A kedvező egészségi állapotot, melynek fenntartása is­ten után Jelenik Zsigmond urnák, mint az egylet kezdettől fogva ritka buzgalmu orvosának köszönhető volt, a növendékek pozsgás jó színében és vidor kedélyében nyilatkozott. Az erkölcsi szellem ez évben is azon uton haladt, amint azt a bold. Eeisch­ner a gyermekek sziveibe oltá és az intézetnek szen­tül megóvandó örökség gyanánt hagyományozá. A nevelés és fegyelem kezelésére a választmány Adel­mann György urat, mint ki a komáromi evang. gyü­lekezet iskolájában magát jelesül kitüntette, liivta meg, mig az intézet gazdasági vezetése Feischner Karolina assz. eddigi árvaanyának megbízható kezei­ben hagyatott, kit már most működésében ez űj árva­atyának neje is gyámolitandó vala. Ami a házszerzés nagy munkáját illeti, azt a visszaélépő ^bizottságnak nem sikerült ugyan befejez­nie, de méltán mondhatta, hogy nincs kénys .erülve azt tisztán, mint terhelő szenvedőleges örökséget szállítani át utódaira. „Hagyunk neki — mondja a jelentés — 20,098 frtra menő alaptőkét, mert emez összegig sikerült három évi munkásságunk alatt a 10,252 írttal átvett tartalék-alapot felszaporitani. Továbbá sok oly mag van kihintve, melynek gyü­mölcsei annál biztosabban és gazdagabban fognak zsendülni, minél komolyabb és szemlélhetőbb leend a célba vett házszerzés munkájának tettleges keresz­tülvitele. * Hátra volna még, hogy a folyó évben újonnan alakult választmány folyamatban levő működésé­ről szóljak. Azonban ez a nagygyűlést megelőzőleg időelőtti lévén, ezúttal csak két fő mozzanatra kell szorítkoznom. Az egyik az, hogy Adelmann György ur a mult iskolaév végén, miután a növendékeivel adott vizsgá­laton szorgalmát és tanitói ügyességét jelesül bebi­zonyította, intézetünket elhagyta, és az uj választ­mánynak jutott a nehéz feladat, helyét más derekas paedagogiai tehetséggel tölteni be. A választmány nyomós ajánlatok, különösen ft. G-eduly Lajos supe­rintendens ur ajánlata folytán a külföldön magát ki­képezett Porubszki Auguszt urat válásztá, ki is okt. 1-én helyét az intézetben elfoglalván, működését a már most 50-re szaporodott növendékeink körében megkezdte, és buzgó ügyszeretettel folytatja. A má­sodik nagyfontosságú mozzanat a jelen választmány ez évi működésében a házszerzés volt. Ha az évekkel ezelőtt, e tekintetben tett elő­munkálatokat az azóta európai nagy várossá emelke­dett Pestünk minden tekintetben megváltozott viszo­nyai szempontjából nézzük, el kell csudálkozunk, hogy az egylet az anynyiszor kínálkozott kedvező al­kalmakat, állandó hajlékot emelhetni ápoltjainak, mi anynyi éveken át táplált leghőbb óhajtása volt, annak idejében nem ragadta meg. Ámde a város előttünk folyó csudaszerü emelkedését akkor senki nem álmod­hatta, az egylet pedig, ha eltekintett azon erők felett, melyekről akkor tényleg rendelkezett, nem merészel­hetett oly kötelezettségeket vállalni, melyek erejét többszörösen felülmúlták és reményekkel, még a legbiztosabbakkal is, fedezhetők nem lettek volna. Azonban az űj választmány csakhamar belátta, hogy az egyletnek a nyilvánosság előtt ismételve tett ígéretei után, az ügyet tovább halasztani erkölcsi le­hetetlenséggé vált, és hogy ennélfogva a habozásnak, ha még oly nemes indokból folyó is, elvalahára vé­get kell vetni. Uj beható tanácskozás alá vévén tehát az ügyet, miután kész ház vételében a választmány megállapodott, szorgos kutatás után e jelen házat céljainak leginkább megfelelőnek találván azt 35,000

Next

/
Oldalképek
Tartalom