Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

tékaira találtunk annak, liogy kiváltkép a lelkészi és iskolai hajlékokban, hol a családapa földi kincseket nem gyűjthet, s a szükségletek mégis mások, mint a szegénység gunyhóiban, azon körülménynél fogva, hogy csak a legkevesebb gyülekezet gondoskodhatik kielé­gitő mérvben lelkészei és tanitói hátrahagyottairól, a családfő halála a tehetetlen árvákat a legnagyobb nyomor és Ínségre juttatja. Ezért nem fáradunk el segélykiáltásunkat folytonosan a vidéken is hangoz­tatni, és bízunk istenben, hogy a lelki és testi szükség jégkérge mindinkább megfog töretni. * Kitartás, ez a lelke minden jó törekvésnek; ki a tömegek mozdulatlansága mellett valamely jóravaló eszmének mégis köz elterjedést akar szerezni, annak nem szabad türelmét vesztenie. — A minden ismét­lődő felszólításoknak nem volt ugyan egészen az a sikere, a melyet méltán várni lehetett; de ha minden uj kopogtatásra itt-ott egy-egy szív nyilt meg a szent ügynek, istenországa ezáltal is terjedt és utoljára is egyes szemekből lesz a garmada. Csak ne feledjük soha, hogy aki jó ügyben fárad, annak nincs mért türel­metlenkednie ; övé az egész jövendő, s a mi ma nincs meg, meghozza a holnap. Isten megáldotta az egylet buzgólkodását, és az évi zárszámadás 608 rendes, 238 rendkívüli tag járulékai, valamint egyéb adományokból, a pénztári állás az évi kiadások levonása után, már 12.438, frt 18 krra rúgott mindamellett, hogy a növendékek száma a lefolyt évben már 37-re lett emelve. „Midőn három évvel ezelőtt, mondja a jelentés, a választmány az egyleti ügyek vezetését át vette a jövedelem 5319 frtra rúgott, a második évben már 7779 frtra emel­kedett, a legközelebb lefolytban pedig, melyről ma teszünk részletes számadást, a 8000 frtot tetemesen felülhaladta; eszerint a három utolsó évben az évi jövedelem mintegy 3000 frttal növekedett. Akkor 22 gyermek volt ápolásunk alatt, most pedig már 37 van. A tartaléktőke három évvel ezelőtt 4789 frt 67 kr. volt, ma pedig 10,252 frt. 46 kr." A jövedelem e nagyobb mérvű szaporodásának főtényezőiképen említhetők : Dr. Palló Sándor elnök urnák fáradhatatlan utánjárása folytán april 9-én tartott hangverseny 863 frt 8 kr., nov. 12-én tartott hangverseny 234 frt 50 kr, s decemb. 11-én tar­tott műkedvelői előadás 95 frt 21 kr. tiszta jövede­lemmel : továbbá Liszt abbé 300 frtos adománya, a pesti takarékpénztár 200 frtos, a budai és debreceni takarékpénztárak 100—100 frtos adományai. Szellemi tekintetben az intézetnek terjedttebbé váltával a nevelési munka is növekedvén, jónak találtatott a nevelés szakavatott vezetése végett kiképzett paedagogust állítani be olyformán, hogy a megválasztott egyén hat próba- hónapot tartozzék az intézetben tölteni, mielőtt véglegesen alkalmaztatnék. A bizottmány a soproni tanítóképezde egy jeles nö­vendékét Dorfleitner Sándor urat választotta meg. A házépítés vagy szerzés ügyét a választmány ismét nem birta dűlőre kivinni. Mentül elevenebb volt a meggyőződés, hogy e lépés sikeres kivitelétől függ nagy részben az intezet jövendője mennél nagyobb lelkiismeretességgel, körültekintéssel kívántak a do­logban eljárni, annál nehezebben tudtak biztos meg állapodásra jutni. Az 1867-ki jelentés ismét keserű panaszszal kezdődik. Az 1866-ki év hazánkra nézve többszörösen ti szerencsétlen volt, mert ragály és éhség karöltve pusztítottak, s ezenkívül a drágaságot szerfelett növelte a hazánk határaira is betört osztrák-porosz hadjárat. A nyomasztó helyzetet súlyosbította az, hogy a segélykeresők száma aránytalanúl növekedett, mig a segélyforrások apadtak, vagy végkép bedugul­tak. Az árvák szaporodása mellett a jótékony sze­retet szárnyaira a közszükség ólomsulylyal nehezke­dett, ugy hogy isten különös áldásának mondhatja a jelentés azt, hogy a bevételek a mostoha körülmé­nyek dacára is, az elébbeni év mértékét csaknem utolérték. Különös csökkentést okozott az, hogy az akadémiák és hangversenyek, melyek az előbbeni években az egylet pénztárát igen jelentékeny Össze­gekkel gyarapították, a szerencsétlen év folytán nem tartathattak. E veszteséget azonban jórészt helyre pótolták egyfelől a hazai takarékpénztárak adakozásai, másfelől többrendű hagyatékok. Mig az előbbeni években csak a pesti, budai és debreceni takarékpénztárak adományait registrál­hattuk, most a debreceni, soproni, miskolci, kőszegi, pápai, rimaszombati, nagykanizsai, székesfehérvári, rozsnyói, budai, pécsi, iglói, óbudai, érsekújvári, nagyszombati, komáromi, nyíregyházi, pesti, egri, bajai, besztercebányai, szekszárdi, szegedi, eperjesi, győri és kassai takarékpénztárak összesen 1497 frtot adakoztak. A hagyatékok között első helyen említendőnek találtatott Dreinhőfer Henriké, ki mig élt, házmes­teri szerény állásában nemcsak a maga járulékát mint egyleti rendes tag, mindenkor pontosan befizette, 101*

Next

/
Oldalképek
Tartalom