Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

hát, hogy midőn ő felsége Triesztbe érkezett, ott egy faládát nyújtottak át neki, mint a török szultán külde­ményét. A ládákban a Corvinák voltak. Őfelsége a gyön­géd ajándékot élénk örömmel fogadta, azonnal magához hivatta gr. Andrássyt és azon meghagyással adta át neki az arany kötésű s a Corvinusok hollójával ékesitett köny­veket, hogy azokat, mint történeti ereklyéket, ő felsége nevében a nemzeti muzeumnak ajándékozza. (P. N.) * A „M.—Á."-nak távirják Esztergomból, hogy a papi reactionak végre ott is sikerült a község által fenn­tartott iskolákat a papok kezére játszani. Persze sokkal szebb köntösben távirják. * Ö r Ö m h i r. Nt. Hamar András és Hetessi Dániel urak közt nem fog megtörténni a sajtóper, békes­séges uton eligazították a fennforgó vitát. Hála istennek, hogy a szeretet leik e végre győzelmet nyert. TÁRC A. X e k r o 1 o g. X.-Kőrös, 1869. nov. 30-án. Tegnap kisértük örök nyugalomhelyére lyceumunk egyik jeles tanárát Weiss Jánost, kiben a classicus miveltségü egyént s a természettudományok alapos ismerőjét temettük el ; kit a tudásszomj s gyönyör annak másokkal közlésében, az egyetemes fogalmak s részletek körüli pontosság jelle­meznek. Weiss János 1818. auguszt, 26-án Szepes-Ülasziban oly család körében születve, mely szerény, de tisztes polgári állást foglalt el, gyermek- és ifjúkorában a va­gyon csábjait nem ismeré, csak észtehetsége s ernyedet­len szorgalma által eszközölheté, hogy felsőbb tanulói pályáját Eperjesen kitűnő sikerrel elvégezhető. Tudvágya őt a németországi hires egyetemek meglátogatására ösz­tönző. Bécs, Halle, Jena, Berlin s az itteni nagynevű ta­nárok hallgatása s személyes ismerete adá meg lelkének nemes irányát s jellemét. Külhoni útjából hazájába visz­szatérve, előbb a báró Duka, később a báró \mbrózy család nyeré meg magánnevelőül, hol tudományos isme­rete növelése mellett, a magasabb körökben is jártas és kedvelt lőn. Magánnevelöi állását a temesvári tanárság­gal cserélte fel, melyből azonban az 1848 /9 -iki események fegyverfogásra szóliták s vagyonának odahagyásával, el­űzték. Szelid lelkülete visszarezzent a vihartól s szülő­városába sietett tudományának élni. Lezugván a harc moraja, protestáns iskoláink, a közkivánalmakhoz alkalmazkodva, lyceumunk is szervez­kedett s Weiss Jánost nyeré meg 1851-ben a német nyelv és irodalom tanszékére, melyet közlékeny lelke többre becsült, mint a szintén kínálkozó lelkészi állást. Itt érte őt iskolánk nyilvánossá tétele s főtiszt, egyház­kerületünk is őt erösité meg azon szakban, melyet eddig dicsérettel kezelt. S egyike volt Weiss azon jeleseknek, kiknek neve s munkássága Magyarhaza-szerte s az ösz­államban az elsőbbek közé emelé tanintézetünket,-— kiknek nevével szintúgy protestáns egyházunk, mint tudományos irodalmunk történelmében örömmel és dicsekedve talál­kozhatunk. A még jelenben is itt működő egyéneken ki­vül együtt buzgólkodott isVolánk nevének megalapításán : Arany János, Jánosi Ferenc, Szász Károly, Acs Zsig­mond, Salamon Ferenc, Tomory Anasztáz, Csikay Imre, Kiss Lajos, Szabó Károly, Szilágyi Sándor s Ballagi Károly urakkal. Sokoldalú, mondhatni egyetemes miveltségének fé­nyes bizonysága akkor tűnt ki különösebben, midőn Mentovicsunk Maros-Vásárhelyre lett eltávozásával a ter­mészettani cathedra megürülvén, e tárgyak előadására vállalkozott. E tanszék betöltése volt lelkének leghőbb vágya, öröme s dicsekedése, s azon magas ismereteket, melyeket a német, francia s angol természettudósok ész­termékeiből összegyűjtött, egész odaadással s legszebb sikerrel ülteté át ifjuságunk elméjébe. Mint élete, oly csendes volt halála. Egy heti szen­vedés, gyomorvérömlés, f. év nov. 27 én kioltá a kedves s hosszabb időre érdemes életet, hagyván maga után sze­relmeseinek, tiszttársainak s barátjainak gyászt, vivén magával ezeknek, lyceumunknak s egyházunknaK nagy­rabecsülését, halála feletti méltó részvétét. Különö­sebben kesergik kora elhunytát forrón szeretett neje Selley Valéria s három árva kis gyermek: Etelka. Já­nos és Oszkár. Imát, fenségesen szép imát mondott felette, nt. Tiló Lajos lelkész, — gyászkölteményét olvasta Losoncy László s szónoklatot tartott a tanári pálya szép, nehéz és fontos voltáról, jellemezvén feledhetlen barátját, alólirott. Részvétét megjelenésével nemcsak városunk ér­telmisége, hanem a kecskeméti főiskolai tanárkar is kifejezte. Nyugodjanak békével a tudós tanár, szerető férj, gondos atya, s őszinte nemeskeblü barát áldott porai! Ádám Gerzson. irvaházi mozgalmak Nt. hang Mihály pesti ág. h. ev. lelkész ur haldokló gyámanyja mellől nem távozhatván, nem lehetett jelen az árvaház megnyitási innepélyén. „De in effigie átküldött három izmos ember által (egy tiz f r t o s bankjegy alján lévő három férfi alak) kivánta magát képviseltetni." Fogadja forró köszönetünket az árvák nevében. Nt. B ak s a y S á n d o r kun-sz.-miklósi ref. lel­kész ur befizette évi tagdiját, 6 frtot. Tek. Kovács Zsigmond kun-sz.-miklósi ügyvéd és tölti ref. egyh. megyei tanácsbiró ur küldött 4 frtot. Nt. S m i d Mihály fehérkomáromi ev. esperes ur küldött 6 frtot, mint a f. komáromi lelkészi kör gyűj­teményét, oly igéret mellett, hogy a következő két évben is hasonló összeget fog gyűjteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom