Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

KÜLFÖLD! EGYHÁZ és ISKOLA. * Kurhessenből írják a „Prot. Kirch. Ztg."nak, hogy a hires demonologus, Vilmár, követői tehetségűk szerint igyekeznek a tervbe vett zsinati szervezet ellen demonstrálni. Különösen kitűnik köztök Ktimmel marburgi szuperintendens, ki Pfaff hersfeldi- és Thamer schmalkaldeni lelkészekkel együtt egy kis iratot tett közzé a kérdéses tárgyban. Ebben igen éles megjegyzések fordulnak elő az engedékenyebb szuperintendensek ellen, azután pedig Rődenbeck konsistoriumi elnök egy munkáját, melyben a tényleges egyházjogi viszonyokat világosan kifejti, rabbulistikus szőrszál hasogatással igyekszik cáfolgatni. Habár a mostani porosz egyházi viszonyok közt nem lehet az elismerést megvonni attól, ki a hivatalos tekintély nézeteitől eltérő véleményt mer nyilvánítani; de a fenforgó esetben mégis sajnálni lehet, hogy az a bátorság hierarchikus érzelmek szolgálatában áll, s haszontalan álokokra támaszkodik. Hogy milyen vakmerőséggel támadja a nagy ördöngös igazhivő iskolája a kilátásban lévő változásokat, s ezeknek szerzőjét a királyt a templomi szószéken is, arra nézve a nevezett lap néhány példát idéz. Egyik pap igy szónokolt: „Igy épitik poroszosán a keresztyén egyházat: toronyromboló tartományi tanácsosokkal, — büntető commissáriusokkal, a szegéuy iskolamesterek fenyegetésével, zsandárokkal, oly férfiakkal, kik a pappal feszült viszonyban élnek, kik az egyházzal semmit nem törődnek." Okt. 20-án W.-ben, a zsinati választás előtt conventet tartottak, midőn a pap a többek közt elbeszélte, hogy „Nabugodonozor minden népet legyőzött, s azután minden országában egyforma isteni tiszteletet akart behozni, és egy képet állított fel egy völgyben, és minden népeknek megparancsolta, hogy imádják. A pogányok mindnyájan meghajoltak előtte, de az isten népe, a zsidók, különösen Sadrach, Mesach és Abednego azzal vádoltattak a király testőrei által, hogy nem akartak meghajolni." Azután elmondta, hogy „Jerobeam Izrael tiz törzse fölött jutott uralomra, és az Ur igy szólott hozzá: ha az én utaimon jársz, megerősítem királyi székedet. De Jerobeam mást gondolt. Az isteni tisztelet helyét eltette Jeruzsálemből, u j rendet hozott be. Jerobeam háza nemsokára megbukott, s minden más királyi ház is, mely az ő nyomdokiba lépett." Hasonló célzásokkal több községet egész forradalmi izgatottságba hoztak a vilmarianerek, annyira, hogy többen kérelmezték a cultusminiszternél, hogy a zsinati szervezettől kímélje meg őket. A szabadelvű párt sajnálja a népet ellenkező irányban hasonló kíméletlenséggel izgatni, s igy az egészen az orthodox fanatikusok zsákmányául esik. * Spanyolország. Sevillából a protestáns lelkész irja a „TEsperance^-nak: A spanyol ref. egyház jul. és aug. hónapokban három hétig tartott zsinatján megállapította confessióját és szervezetét, melyet az ország alkotmányos fslsősége hivatalosan megerősített. A közelebbi év lefolyása alatt egyházak alakultak Sevillában, Malagában, Granadában, Cordovában, Constantineban, Cadixban, Huelvában, s alakulóban vannak Xeresben, Rondában, Antiquerrában, Valenceban. Az egyházak mellett vannak vasárnapi iskolák is. Sevillában van egy nagy kollégiumok, melyben papokat képeztetnek. Ezenkivül több nevelőintézetet és elemi iskolát alapítottak, melyekben fiatal leányokat nevelnek tanítónőkké. A „Christianismo" cimü prot. egyházi lap mindig nagyobb népszerűségnek örvend stb. * D u p a n 1 o u p orleansi püspök, mint a „Monde" cimü ultramontán lapnak írják Rómából, a zsinat alatt a város azon részén fog lakni, mely legtávolabb esik sz. Pétertől. Jellemző körülmény, csak azt nem tudjuk, hogy tény-e vagy pedig csak epigramm, mely a püspök hires levele által nyeri magyarázatát. * B i 1 i o b i b o r n o k, a Syllabus készítője, egyik azon négy bibornok közül, kik a zsinaton a pápát fogják képviselni midőn ő nem lesz jelen. Ez is jellemző körülmény. * Berlinből Neandernek, a jeles történésznek halálát jelentik. Kilencvennégy évet élt, s nov. 17-én halt meg. Neancler Dániel Amandus 1775. nov. 15-én született Lengenfelden, a szászországi érchegyek közt, a chemnitzi gimnáziumban tanult,s a lipcsei főiskolában hallgatta a theologiát Bretschneiderrel és Tzschirnerrel; 1805-ben lett pappá. Már első prédikációi, melyeket Almerich leánygyülekezetben tartott, sok hallgatót vontak magokhoz a szomszéd Naumburgból. A jénai ütközet után támadt zavarokban egész gyámola volt híveinek. 1817-ben superintendensnek hivatott meg Merseburgba, s hat évvel később Berlinbe. Itt csakhamar igen meghitt viszzonyba lépett III. Frigyes Vilmos királylyal, s tanácsadója volt minden egyházi dologban. 1830-ban a király őt az evang. egyház püspökének nevezte ki. Több éven át dolgozott mint az államtanács tagja, főként a törvényszerkesztő commissioban. Mint generál superintendens, mint a consistorium tagja és miniszteri-tanácsos, mint a királyi kápolnahitszónoka,mint a Gusztáv Adolf egylet egyik alapitója, mint az 1844-i tartományi- és az 1846-i egyetemes zsinat vezetője, s végül, mint az egyházi főtanács tagja, világossága, meggondoltsága és pártatlansága által a legáltalánosabb elismerést vivta ki. * Rómából, dec. 6 -ról a lapok következő táviratot közlik: A pápa egy rendeletet hagyott jóvá, mely által négy mű, ezek közt Janusnak „A pápa és az egyetemes zsinat" cimü munkája is az indexbe fognak tétetni. Azt gyanítják hogy a Janus név Döllinger álneve.