Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

tyénség minden vivmánya ellen, mit három százados törekvése által megszerzett, ugyanakkor a szegény pro­testánsok örvendezve nyitnak meg egy szerény hajlékot, melynek köveit az igazi keresztyéni szeretet hordta ösz­sze. Midőn az, ki magát földi istennek nevezi, átkot szór az emberiség ellen Kómából, ugyanakkor ez a megvetett, ez az üldözött eretnek secta nem csak száján hordozza a felebaráti szeretetet, hanem tényleg a legönzéstelenebb alakban gyakorolja. Oh Magyarország értelmes katholi­kusai, olvassátok el a pápa megnyitó bulláját, mely né­hány nap alatt már kezetekben lesz, és olvassátok el Ballagi beszédét, melyet ma a prot. árvaház megnyitá­sán mondott ! Hasonlítsátok össze a bennök nyilatkozó szellemet, ítéljetek és ébredjetek ! Én nem ismerem még azt a bullát; de nem felek ismeretlenül is az összeha­sonlítástól. Bizonyosnak tartom, hogy abban a sötétség, türelmetlenság és átkozódás szelleme hangzott el ma a Vatican fényes ormairól; mig ez igénytelen protestáns árvaházban a felvilágosodás és keresztyéni szeretet ülte diadalát. Mi az árvaház? A legnagyobb jótétemény, a leg­nagyobb áldás, mit a keresztyéni szeretet az egyesekre kiáraszthat. Ez a családnak, e legnagyobb istenáldásnak pótlása azoknál, kik' elvesztették. Ki az elhagyatott ár­vának hajlékot épít, hol a társadalomnak hasznos, mun­kás tagjává képződjék az, ki anélkül talán ingyenélő csa­vargó, útonálló zsivány vagy bukott nő lett volna, az tölti be igazán Krisztus parancsolatát, s nem az, ki pa­lotát emel ingyenélő, szenteskedő barátoknak és apácák­nak, kik — nem elég, hogy semmit sem dolgoznak, ha­nem még mások szorgalmának gyümölcsét is fölemész­tik. Valaki egynek az én kicsinyeim közül gondját fel­veszi, nekem veszi fel gondomat, — mondja Jézus ; de azt sehol sem olvastam a bibliában, hogy a ki az in­gyenélni szeretőknek alkalmat ad rá, azé a mennyeknek országa. Ti, kiket az isten szerető családdal áldott meg, kik nagy korig élveztétek az édes anyai szeretet melegét s az apai karok oltalmát; kiket szerető gondos nő, kedves, vidám gyermekek vesznek körül, ti talán soha sem gon­doltatok arra, mit tesz árvának lenni. De mit éreznétek, ha mindazt, mi oly kedves előttetek, egyszerre elvesz­tenétek ! Ha gyenge gyermekeitek minden gyámol nélkül végkép elhagyatva kerülnének a szabad ég alá, hol észak hideg szele zúzmarával boritná lengő fürteiket! Ha nem védhetnétek többé a bün tanyáitól ! ... Oh, de nem folytatom. A gondviselő isten őrizze meg őket és titeket! Én ettem az árvaság kenyerét, keserít kenyér. — Eszik azt százan, ezeren körülöttünk, kik semmivel sem roszabbak a boldogoknál, s mégis végte­lenül szerencsétlenebbek. Segítsetek rajtok, emeljetek számokra árvaházakat, neveljetek belőlök hasznos embe­reket, mert nem csak ők veszik hasznát, hanem az egész társadalom. Egy Hollandiában is utazott ismerősömtől hallottam, hogy ott egy árva sem marad gyámoltalanul, m i n­den falunak van árvaháza, a kisebb falvak ketten-hárman építenek és tartanak fenn egyet. A kia paraszt faluk közepében két épület válik ki a többiek közül, egyiknek homlokán e felirat áll :* Gemeente s c h o o 1 (községi iskola) a másikén: W e e s h u i s, (árvaház). Minden árva elfér ezekben, ha épen magán jóltévők, — rokonok vagy gyermektelen jó emberek, — magokhoz nem veszik. Kinek vagyona van, tartási dijt fizet, a vagyontalanokat eltartja a község. Nincsen is ott sem csavargó dologtalan,sem zsivány,sem törvénytelen gyer­mek (Amsterdamban a nagyszerű tengeri kikötővárosban 8 %, Utrechtben 3°/0 , falukon majd semmi. Pesten több a törvénytelen, mint a törvényes.) Igy beszélte ezt ne­kem az az ismerősöm, a ki Hollandiában is járt. De majd egészen megfeledkeztem tudósítói tisztem­ről. Az árvaház megnyitási innpélyéről kellene irnom, s egyébről beszélek. De talán nem szóltam ide nem tartozót. Magáról az innepély lefolyásáról ugy sem sokat mondhatok, miután, mint értesültem, a lap­ban közöltetni fog Ballagi beszéde. — Először a gyermekek énekeltek, melybe a nagy számú hallgató­ság (még e szomszéd temek is mind hallani vágyokkal voltak tele) vegyitette hangját. Azután Ft. Török Pál püspök ur tartott isteni tiszteletet magyar nyelven, melyet ismét éneklés követett. Azután jött a Ballagi beszéde, ének és nt. Sztehlo ur német beszéde. Csak egy jelenetet említek meg, mely talán nem is lessz felvéve], Ballagi beszédébe. Előadását azzal vé­gezte, hogy az egylet még tízezer frttal adós. „Midőn beszédem megírása után a fölött tűnődném , honnan fogjuk ez összeget kifizetni, egy kis fiu lépett be hozzám egy levéllel. A levélből száz forint hullott ki, melyet T ü r s c h pesti kereskedő küldött az árvaházra. Nem rövidült meg az isten keze, — gondolám magamban, — igy fogjuk kifizetni a tízezer forintot. Találkozni fog a hazában még száz emberbarát, Türschnek száz jóltévő társa." — Körülbelől igy végzé Ballagi beszédét, mely az árvaház történetét foglalta magában, s a szemekben önkénytelenül könnyek csillogtak. Ilyen adatokból áll az árvaház története ! — * * * A RÓMAI ZSINATRÓL. A megnyitás programinja. Az ülésterem. A dee. 2-ki allocutio. Kénytelenek vagyunk lapunkat bezárni, mielőtt a zsinatot megnyitó bullát megkapnék, s igy kevesebb biz­tos ténynyel szolgálhatunk olvasóinknak a megnyitás után következő számunkban, mint óhajtottuk volna. Anynyit már tudunk, hogy az innepélyes megnyitás csakugyan megtörtént december 8-án, az' előre kiadott programúi­hoz hiven. A programm szerint az innepélynek reggel 8 óra­kor kellett kezdődni a püspökök processiójával, kik a 100*

Next

/
Oldalképek
Tartalom