Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

Egy hang Abaujböl. M egnyugtatásul a cl u 11 a m e 11 é k i ref. s. lelkészeknek. A protestán segyházi és iskolai lap 44,45., 46. számában közölve vannak a dunamelléki ref. egyházkerület ideiglenes kápláni rendszabályai, indokolva, hogy sok rendezni való van még hátra. Örvendhetnek az ottani s.-lelkészek, mert ha nem teljesen megfelelő is a kornak, még is rendszabály az, nállunk az ilyennek hire sincs, az igaz, hogy nem vagyunk annyira nyomatva főnökeink által mint ott, de itt is vannak bajok, melyek orvoslást várnak. Rövideden előadom. Igaz,hogy tekintet nélkül a legidősebb káplánt rendelik helyettesnek, fizetése kiadatik, de a hivhatásra joga van mindenkinek, ki a két vizsgát kiáltotta, igy sokszor megtörténik, hogy a nép által szeretett helyettest kiszorítja a főbbek" által kegyelt, ezen nem csudálkozunk, ez igy volt és igy lesz. Legfőbb ránk nézve az. hogy itten az évi stóla (vagyis díj) 20, azaz husz. o. é frt, s ily fizetés mellett lehet gondolni, hogy oly káplánoknak, kik szülőiktől segélyt nem nyerhetnek, 4 vagy 5 év elteltével megkopott, ócska ruhába kell szégyenülve végezni a szertartásokat, ez oly kevés, hogy ebből évenkint nem lehet tisztességesen ruházkodni. Mit tesznek tehát némelyek. Nyűgöt vállalnak nyakokra, azaz tanítanak, hogy azon 60, 80 vagy 100 forintot megnyerhessék, mely ott törvényes járulék. Vegyük ehez azt is, hogy itt filiális egyházak vannak, hová a káplánnak minden héten, annyiszor menynyiszer mennie kell, eső, sár vagy hideg legyen. Továbbá két kápláni állomás eltöröltetett, hol kevés bajjal jobb állapotban voltak káplántársaink. Mint ott, ugy itt is a megszolgált stólát főnökünk kezébe kell letenni az utolsó fillérig, mi ezt nem is vindikáljuk. Csizmáinkat, sőt hol külön lakszoba van, azt is magunknak kell sokszor kitisztítani; — vagy inast tartsunk ? de miből ? 20 forinthói ? az elkopik csizma képében. „Butorzott kápláni szoba", ezt csak külföldi leírásból ismerjük, az erre nem divat, egyszerű felelet erre az : „hozz és lesz" Hasonlítsák össze tiszttársaim állapotjokat amienkkel, bizonyára a két rosz közül csak azt választják, melyben vannak; mi pedig lessiik a napot, mikor fogják fizetésünket hacsak kis részben is emelni! . . . addig pedig tűrj, várj és remélj oh abauji káplán. Egy református segéd-lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. 1 ii u c pi, közönséges vasárnapi és alkalmi imák. Egyházi használatra irta Fábián Dániel, szilágy csehi ev. ref. pap. Kolozsvárt!, 1869. Templomi iinakönyveiiik különben is elég nagy számához íme még egy uj járult. A régieket, a jó Szikszayt. Ángyánt, Pap Istvánt (hogy még régiebbekre ne menjünk), ujabbak : Révész Bálint, Baksay Dániel, Szilády, Borsodi, Medgyes, Celder, Filep M. imakönyveivel váltottuk fel. A lelkésznek könynyü egész éven át, sőt majdnem két évig mindig uj imádságot recitálni a templomban, s csak a harmadik évben kerítené a sort ismét az elsőre. A tapasztalás mutatta azonban, hogy az új meg új imakönyvek mindig csak találtak vevőkre és használókra. Papjaink szeretik a kényelmet; magok imákat irni nem igen szeretnek, mondani a szív teljes buzgőságából ritkán lelkesülnek, s igy mi könynyebb a „breviárium" használatánál? Ott áll a papi székben, a templomban a soros imakönyv, kis papirjegy jelöli benne, hogy „hol következik." Csak ki kell nyitni s felolvasni, és a jegyet egy levéllel hátrább tenni. Valóban irigységre méltó állapot. Hogy theologiai irodalmunk egyik ága, a prédikáció- és imakönyvirodalom, a többihez aránylag túlságosan is ki van fejlődve (no, mennyiségileg legalább): rég el volt mondva. Nekem olyan formán tetszik ez, mintha elsatnyult, vézna, nyomorék testet látnék, melynek egy tagja, a többinek rovására, túl teng. Betegség, bizony isten betegség. Ez előzmény után feltűnő lesz talán némelyek előtt hogy Fábián fölebb címzett imakönyvét mégis a j á n-1 ő 1 a g vezetem be a „Prot. E. és I. lapok" közönsége előtt. Ennek a látszólagos ellenmondásnak is megmondom az okát, mielőtt tovább mennék. Személyeskedni nem szeretek, annál kevésbé sértőleg. Hogy a fenebbie ket elmondhassam, oly alkalomra vártam, mikor azok elmondása nem sértő. Ha rosz és felesleges imakönyv vagy prédikációk bevezetésénél mondtam volna, egyenesen arra vonatkozónak tűnne föl s csupán az által fölidézett megrovásként hangzanék észrevételem. A jelen esetben nem. Fábián imakönyve, auynyi sok templomi imakönyv közt s után is, némileg hézagot pótol. Több s többféle van benne, mint egyes imakönyvben rendesen. Mert a hétköznapi imákon kivül (cimökkel mint emlitém, akár két teljes esztendőre valóval is rendelkezhetünk) minden oly alkalom és tárgy fel van benne véve, ami nyilvános is tentiszteleti imádságainknak alkalma és tárgya lehet. Az év Összes innepei, a közönséges vasárnapok, az évszakok, bűnbánat, urvacsoraosztás, rabok látogatása, s különösb esetek alkalmai mind fel vannak ölelve, s azonkívül halottiimákat is, közönségeseket s rendkívüli ha-100