Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

telnie van tehát e mondatnak, mely tagadhatlanul az egész keresztyénségnek szói ? Az emberiségnek törekvése a végcél felé, isten országának folytonos valósitása van itt kitiizve. Az egyetemes eszmék és az azokból alakult eszmény soha sem lehetnek concret valósággá,hanem azok egyrészről folytonos törekvés által bennünk és általunk valósulnak, más részről, mint elérhetlen csillagok folyvást szemeink előtt lebegnek. Ilyen a „jó" örök eszméje is; mig egy részről bennünk él és fejlődik, más részről, mint kivülünk lévő végcél, folyvást maga felé vonz. Az eszmény valósul. Ily értelemben mondá Jézus, hogy legyünk tökéletesek, mint isten ; azaz : iparkodjunk magunkat folytonosan tökélyesbiteni, törekedjünk az istennel való egységre. Feladata ez minden keresztyénnek, tehát a lelkésznek is, és lehető ez minden keresztyénnek, miért ne volna lehető a lelkésznek? Ezen folytonos valósítását a j ó örök eszményének, ezen folytonos törekvést isten országa felé önmagára nézve is, folytonos önvizsgálódást és leküzdését az akadályoknak, ezt kívánja látni a község a maga elöljárójában, hogy hasonló küzdelmekben élő példát láthasson szemei előtt. Ez magasztosit, ez emel az ég felé és sokkal inkább ez, mint ha a j ó eszményét, mint concret valóságot a maga megjegecedett élettelenségében szeme előtt látná. Ragyogó bálvány szobor volna ez akkor, melyet csak bámulni lehetne ; de a mely életet nem fejlesztene. Szellemi élet csak a törekvésben van sőt még a természetben is csak a folytonos fejlődés átalakulás mutat életet és némán is rámutat a végtelen Jóra és Bölcsre, a mindenható Istenségre. * * # Igyekeztem kimutatni a lelkészi pálya hármas feladatának kellékeit; kifejtém, mikép lehet valaki valódi lelki pásztor; azt hiszem már most, hogy a szíves olvasó e rövid értekezésből legalább annyi hasznot, vagy, ha szabad mondani: tanúságot vonhatott le magának, miszerint a lelkészi pálya a legmagasztosabb, az emberiség életére legjótékonyabb hatású pályák egyike s ezen magasztos, tiszteletre méltó pálya felől oly elfogult ítéletet hozni, azt oly súlyos gyanúval illetni s anynyira lenézni, mint értekezésem bevezetésében elősoroltam, — ha nem mondom is : bűn, de mindenesetre nagy méltatlanság és lelkiismeretlenség. De más részről — reményleni, arról is meggyőződ hetett a szíves olvasó, hogy valódi lelkésznek lenni egyike a legnehezebb feladatoknak s valamennyi életpálya közt az kívánja a hivatás legbensőbb, legöntuda tosabb érzetét. Ezt külíinösen a papi pályára lépő ifjaknak kellene mentől komolyabban és lelkiismeretesebben megfontolni, hogy puszta kenyérkeresetté ne alacsonyítanák le a lelkipásztorság magasztos feladatát. Vajha minden theologus lelkében, midőn e nagyfontosságú pálya tudomány-épületéuek előcsarnokába lép, megzendülne az égő csipkebokor isteni szózata: „old le saruidat, mert a hová lépsz, szent hely az !" — és lépne vissza ideje korán, ha hivatást nem érez isten országának tanitó, gondviselő és példaadó vezérévé lenni. Bírálja meg önmagát minden fiatal ember: vájjon a szent-lélek hivta-e ezen magasztos, de ép azért nehéz kötelésségü pályára, hogy az Urnák méltatlan szolgája ne legyen, sőt inkább buzgó törekvéssel vezérelhesse a a községet isten országa felé, hirdetvén Jézus Krisztust szívvel, lélekkel halála órájáig. Osengei Gusztáv. Az uj vallásügyi törvényjavaslat állitólgos szövege. A „Hon" nov. 28-iki száma közli a cultusminiszter törvényjavaslatát a vallásszabadságról s hitfelekezetek egyenjogús ágáról mint következik : „1. §. Mindenki szabadon gyakorolhatja vallását s az ország törvényeinek megtartása mellett annak külső kifejezést is adhat. Senkit sem szabad ennélfogva a törvénynyel nem ellenkező vallási cselekedet gyakorlásában akadályozni, vagy oly vallási cselekedetre kényszeríteni, mely vallásával ellenkezik. 2. §. A politikai és polgári jogok gyakorlása a vallásfelekezettől független. 3. §. A vallás senkit sem ment fel polgári kötelességei s a polgári bíróságok illetékessége alól. 4- §• Ugyanazon felekezet hivei egy vallásfelekezeti testületté egyesülhetnek s egyházaikat önállólag igazgathatják. 5. §. Az állam főfelügyeleti joga az egyház felett megóvatik. 6. §. Az egyházak egymás közt s az államhoz való viszonyaikban egyenlők. 7. §. Az áttérés szabad. 8. §. Facultativ (tehát nem kötelező) polgári házasság, mire nézve külön törvény tétetik kilátásba. 9. §. A gyermekek vallása iránti intézkedés : a fiuk atyjok, a leányok pedig anyjok vallását követik. 10. §. Az egyházi anyakönyvek mellé a polgári lajstrom is behozatik, 11. § A felekezeti temetők mellett polgári temetők is felállíttatnak. 12. §. Minden törvény és rendelet, mely a jelen törvénynyel ellenkezik, hatályon kivül helyeztetik. 13. §. E törvény végrehajtásával a cultns-, igazság és belügyminiszterek bízatnak meg." Nem szólunk még az ügyhez azért, mert nem tartjuk e pontozatot hitelesnek, s pl. a 8. §-ról bizonyosan tudjuk, hogy a miniszteri javaslat szövegében arról, hogy a polgári házasság csak fakultatív legyen, szó sincsen, s igy okunk van hinni, hogy a többi sincs correcte közölve.