Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

sége lesz ez minden lelkésznek, ha a községi iskolák felá'lanak. Szokják meg itt korán a vallást nem szigorral betanitani, hanem szerető szivböl szerető szivbe átültetni. Csak igy fogamzhatik az meg, s lehet dús növésű, majd gyümölcsöző fává. Ne legyen az tovább pincében nőtt satnya növény, milyennek eddig nevelték. — Vannak nagy városban fogházak, menjenek oda, vegyék egyenként, külön az eltévelyedteket, s tanulják őket a jó útra tériteni. Ha az állami és megyei fegyházak a javitórendszer szerint ujittatnak meg; majd lesz ott ugy is szükség ilynemű munkásokra, s milyen szép lesz, ha az iskolából kilépő ifjú ember már e téren is otthonosnak érzi magát! Menjenek a tagok a kórházakba, — vigasztalni a szenvedőket isten igéjével, s vallásos könyvekből felolvasásokat tartani nekik. Keressék fel a népies egyleteket, s tartsanak ott vallásosságra buzditó, keresztyénies fölolvasásokat. — A szünnapok alatt, az eddig szokásban volt, s jelen viszonyainkhoz roár nem illő suplicatio helyett, járjanak szét a környékben prédikálni, de nem cél nélkül, hanem hogy az egylet által kitűzött bizonyos keresztyéni célra gyűjtsenek, s beszédeiknek e cél megismertetése legyen a tárgya. — Sokat sorolhatnék fel ily működési tárgyat, de ba egyszer felbuzdultak az ifjak, hogy kezdeményeznek valamit e nemben , saját buzgalmuk fogja nekik leghelyesebben kimutatni a téreket, melyeken működjenek; saját buzgalmuk talál mindig új meg új tért, s fogja szélesíteni a felfogott mezőt. Ha azután az ifjú, az ilynemű egyleti működés állal jövő munkakörének tiszta tudatára jut, s megtanul azért lelkesülni: ne féltsük akkor, hogy a theologiai tudományokat —melyeknek jövő munkássá gára nézve szükségét érzi, — elhanyagolja, — A felbuz dult kebel szívvel lélekkel adja majd magát azokra is; s a siker még nagyobb lesz, mintha csak egyoldalulag a tudományokra lett volna a súly fektetve. A theol. tudomány ügyének csak használunk tehát, ha theol. ifjúságnál a lelkület képzésére nagy súlyt fektetünk. Ezen gondolataim támadtak nekem, midőn a debreceni és pesti theol. önképezde felállítását, s az azt megnyitó beszédet olvastam. Szólottam én már e tárgyról e lapok 1868-évi folyamában; de ez alkalommal ismét helyén láttam elmondani ide vonatkozó nézeteimet. Talán majd, ha egyik vagy másik theol. intézetünkben az ifjak Önképezdét állítanak: vehetik valami hasznát e gondolatoknak. — S reménylem, hogy Balog Eerencz ur is, s a debreceni theol. önképezde tagjai, ha egyszer tán egyletük szervezetének újjáalakítása jőne szóba, szives figyelemre méltatandják az én jóakaratúlag irott soraimat. Pesten, November 16-án 1869. Komáromy Lajos. Milyen legyen a jó lelkipásztor ? (Vége.) II. A lelkész a községiben. Sokszor hallottam a lelkészi hivatalt már világi hivatalokkul összehasonlítani, miből aztáu azt a következtetést vonták le, mintha a lelkész helyzete semmiben sem különböznék más világi hivatalnokok helyzetétől, hogy a lelkész is ugy elválaszthatja magát hivatalától, mint más világi hivatalnok. Ez a következtetés azért helytelen, mert egyoldalú vizsgálódáson alapul. Tökéletesen helyes azon állítás, hogy a világi hivatalnok elválaszthatja magát hivatalától. Hivatalos órában az irodában vagy bárminő hivatalos teendőinek közepette egyénisége teljesen elenyészik s a hivatalnok az illető intézmény működő gépe. A nagy gépezet egyes részei, kisebb, nagyobb emeltyűi és kerekei egymásba illesztve és kapcsolódva, a rájok gyakorolt felsőbb erő következtében szabályszerűen mozognak és mozgatják egymást. Ilyen egyes gépek — természetesen kisebb, nagyobb mértékben, a hivatalnokok, kiktől csak pontosságot követelnek, az pedig soha sem jön kérdés alá, vájjon tetszik-e az illető egyénnek a mozgás minősége? Ők a paragraphusok végrehajtói, melyek vagy a törvénykönyvben, vagy saját szerződvényeikben ki vannak jelölve azon szakma szerint, amelyben alkalmaztatnak és a szerint, amint vagy állami, vagy magán intézmények hivatalnokai A világi hivatalok tehát kivétel nélkül tárgyilagos természetűek ; azért ezen működési körökben a hivatalnokok egyénisége teljesen szünetel. Azonban, amint kiléptek a hivatalos órák machinájából, vissza vannak adva teljesen önmaguknak s többé semmi köze hozzájuk az egész machinának. Azonban nem igy áll a dolog a lelkészi hivatallal. A ker. egyház nem véges világi célokra épített világi intézmény, hanem olyan isteni mű, mely ami megváltónk tanítása, példája s vére által az egész emberiség üdvösségeért lön emelve. Ezen isteni intézmény célja nem kevesebb, mint az isten országának, a legmagasabb eszményvilágnak folytonos valósítása. Krisztusban elérkezett isten országa ; de nem mint concret valóság, hanem mint folytonosan valósítandó eszmény. Ezt üdvözítőnk maga is igy érté, hogy pedig igy érté, arra nézve csak az ur imájára kell hivatkoznom, melyet ő maga adott át nekünk ; hiszen minden isteni tisztelet alkalmával hangzik a fohász: „jöjjön el a te országod !" Ezen isten országa, ezen eszményvilág felé törek-