Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

ben kétségbeejtő dolgokat világitna meg. A római institutió állani fog amint van, és fejlődni másfélezer éves múltjához hiven, vagy összeomlik azonnal. Vagy Róma, vagy a modern társadalom megsemmisül; de Róma nem enged. Nem engedhet, mert jól tudja, hogy önmagát buktatja meg, mig ha elfogadja az ütköze­tet. számithat a harc bizonytalan kimenetelére is. Jól tudta a pápa mit cselekszik, midőn a syllabus 80-ik tételében átkozottnak jellentette ki azon kívánságot, hogy a római egyház béküljön ki a modern törekvé­sekkel, s igy vegye fel magába az észszerűt, mert ez Rómának halál. S kik a kibékülés lehetőségében ko­molyan hisznek, igen szeretetreméltó optimisták le­hetnek ugyan; de a római institntiót teljességgel nem ismerik. Nem teheti azt Róma, mint nem teheti senki, hogy saját meggyilkoltatására kössön egyez­ményt ! Mit fog tehát tenni a római zsinat? Könnyen megmondhatjuk. Vagy szentesiti a túlzást, vagy óriási hahota közt szétoszlik néhány általános frázissal; de olyan határozatokat, milyenek után a mivelt emberi­ség epekedik, hozni bizonyosan nem fog. A második esetet mint lehetségest semmi esetre sem mellőztük volna ; de valóban csak a legközelebbi napokban, Dupanloup orleansi püspök levele által nyert komolyabb jelentőséget. Előttünk fekszik azon levél egész szövege, s midőn elolvastuk, megdöb­bentett. Ugy látszik nem csak mi, de mások is fog­lalkoznak megjelenése óta azon lehetőséggel, hogy a pápai tervek oly nagy ellenzésre találnak a francia és német püspökök körében, hogy a zsinat eredmény nélkül oszlik szét. Mi a jelen órában még valószínűbbnek tartjuk az ellenkezőt. A pápa biztos, nagy többségre számit­hat a püspökök közt, s az uralkodó jezsuita párt ed­dig elég merésznek mutatta magát, hogy most a vég­letekre képesnek tartsuk. De az eddig kifejtett okos­kodásaink és történelmi tények alapján is csak ezt lehet várni. És ha ez történik, akkor válik a római zsinat a 19-ik század legnagyobb eseményévé. Ekkor hadat izen Róma még egyszer az emberiségnek, s minden katholikus kénytelen lesz nyiltan színt val­lani. Az ultramontán szó elveszti mai jelentőségét, mert az egyház normális állapotnak fogja túlzásait kijelenteni, s azok előtt, kik ma nem tartják magokat ultramontánoknak, nincs más lehetőség, mint a római egyházból kilépni. Ma még lehetséges a szabadelvű­eknek az egyházban maradni, mert a szabadelvüség és ultramontanismus között lévő ellentét fölött az egyház nem határozott; de miután a határozat meg­hozatott, a lehetőség megszűnik. Róma is erre szá­mit ; épen azt akarja, hogy az ellentéttől megszaba­duljon, s a híven maradott tömegek közt békében uralkodhassék. Számítása csak akkor ütne ki gono­szul, ha a szakadás igen-igen nagy mérvet öltene, ugy hogy csak egy gyenge töredék nevezné magát pápistának; de ez valóban alig hihető. Egy­pár millió kilépő után ott nem fognak búsulni, mert a hű tömegek szorosabban fognak a pápasághoz csat­lakozni, s a kilépők mint nyilt ellenségek elvesztik befolyásokat a hívekre. Én azt hiszem, tanulmányaim alapján következ­tetem, hogy egy-két év múlva a keresztyénségnek arca jelentékenyen megváltozik. Hiszem, hogy nagy­szerű vallási mozgalom előestéjén állunk, melyben uj egyházak fognak alakulni, s régiek átalakulni vagy elenyészni. Vajha a közös ellenség közös táborba sorakoztatná a vallásosság őszinte híveit; vajha elég erőnk volna a nagy harcban felhagyni minden önzés­sel, tétlenséggel és szeretetlen seggel, hogy mint Jézus Krisztusnak, a szeretet fejedelmének jó vitézei, győ­zelemmel térjünk meg, dicsőitvén az emberek meny­nyei atyját, ki végetlen bölcseségében a gonoszból is jót hoz ki! Most el fog válni a buza a konkolytól, s mi életrevaló felvirágzik, a megromlott tag pedig ki fog vágatni 1 Adja isten, hogy jó magyar hazánkban az igaz ügy ülje öröminnepét a közel jövőben. Részünkről kötelességünknek tartjuk állandó rovatot nyitni lapunkban a zsinati mozgalmak szá­mára, s talán már legközelebbi számunk meghozza az első hivatalos tényt, a megnyitó bullát. Kovács Albert. Milyenek legyenek nálunk a theologiai önké­pezdék ? Örömmel olvastam e lapok folyó hó 7-i számában, hogy a debreceni theologiai intézet növendékei közt ö n k é p z ő e g y 1 e t alakult; melynek célja — mint az egylet elnökének megnyitó beszédéből kitet­szik — javítani egyházi életünk tespedtségén, a le­endő papok önmunkásságra ébresztése, közéjok valami uj, mozgató szellem behozatala által. Hasonló törek­vésű önképző egyletet alakított a folyó iskolái év kez­detén a pesti ref. theol. tanintézet nemes ifjúsága is. 97*

Next

/
Oldalképek
Tartalom