Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZET ESI DIJ: Helyben bázbozbordással és Vidékre postai Küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- ; betni minden kir. postahivatalnál; helyben a \ kiadóhivatalban. ; HIRDETÉSEK DIJA; 4 hasábos petit sor többszöri beikta tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja Bélyegdij külön 30 kr. -C&y A római zsinat előestéjén. Midőn ezen sorok napvilágra kerülnek,már csak pár nap választ el december 8-kától, mely a római zsinat megnyitására kitűzött nap. Keveset foglalkoztunk eddig a nevezett zsinattal, de bizonyára nem azért, mintha kevéssé tartottuk volna figyelemre méltónak. Sőt inkább kénytelenek vagyunk egyetérteni az ultramontán lapok azon állításával, hogy a római zsinat a tizenkilencedik század legnagyobb eseménye. Valószínű, hogy nagy horderejét mi egyébben látjuk, mint amazok ; de azért csekély leni nem akarjuk, mert nem tartjuk tanácsosnak sem magunkat, sem olvasóinkat ámitni. Rómában az európai emberiség sorsa fölött vetnek most kockát, mint ugyanarra kockáztak egykor Nicáában és Tridentben, az első- és ez ideig utolsó egyetemes zsinaton, melyek az egyháznak legnagyobb horderejű gyűlései voltak. A nicáai zsinat örök időkre megszabta a keresztyénség fejlődésének irányzatát; a tridenti ujjá szervezte a felényire apadt római katholicismust, s képes volt elég erőt önteni a megrongált nagy testbe, hogy a reformáció erős áramlatával a harcot három századon át sikerrel vívhassa. Senki sem hitte, hogy Trident után a római egyháznak még zsinatja legyen, mert a tridenti végzések nemcsak a külellenség ellen sáncolták el az egyházat, hanem a belől lévők kezeit és lábait is annyira megkötözték, hogy minden mozdulás lehetetlenné vált. S im, két évvel ezelőtt a pápa mindnyájunk bámulatára kijelentette a Rómában összegyűlt püspökök előtt, hogy szükségesnek látja zsinatot hívni össze; egy évvel ké sőbb pedig megjelent az összehívó bulla. Annyira megszoktuk azon gondolatot, hogy nem lesz többé pápista zsinat, hogy még ekkor sem hittük; most azonban, pár nappal a megnyitás előtt, semmi kétség nem lehet benne. Arra is el lehetünk készülve, hogy a mostani zsinat végzetesebb lesz az emberiség sorsára minden elődénél. A zsinatokat mindig az egyház belsejében lévő szakadás tette szükségessé. Az arianusok, macedonianusok, az ellenpápák, a reformátorok szakadásai mindnyájan egy egy zsinat előidézői valának, s az egyház a benső ellentéteket, szakadásokat soha sem igyekezett kibékitni, hanem erőszakkal ketté vágta. Még Tridentben is, midőn híveinek majdnem felét kellett elvesztenie, dacára a reformátorok kibékülési szándékának, eltaszította magától a békejobbot s a válaszfalat tervszerűleg emelte oly magasra, hogy a közelítésről többé szó se lehessen. „Egyikünk meghal, de én nem engedek®— ez a római hierarchiának igen bölcsen átgondolt politikája. Csudálatos politika, mely minden intézményt megbuktatna; de a hierarchiára nézve hasznosnak bizonyult. Ha 1515 után a pápaság megszünteti csak az indulgentiák árulását, s kitesz hivatalából néhány gyalázatos életű papot és püspököt,—amiknek később ugy is be kellett következni — a szakadás nem jött volna létre. Ha a tridenti atyák némi jó indulatot mutatnak a zsinat kezdetén a protestánsok iránt s némi engedményeket tesznek, ezek készek lettek volna a pápa primátusát elfogadni. De semmi kétségünk nem lehet benne, hogy ezen engedékenység ha-, marább megbuktatta volna a római hierarchiát, mint határtalan makacssága. Mert Róma korlátlanul akar uralkodni, s kit leigázni nem tud, ellöki magától, mivel azt tapasztalta, hogy a külső ellenség nem oly veszedelmes, mint a belső. A szabadelvű elem, mig az egyház sáncain belől volt, a 15-ik század nagy reformátor! zsinatain, több gondot okozott a pápaság-97