Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

Iáért kérvényez a ft. tiszamelléki egyházkerület. S mit kér,mit kiván ezzel? Nem kevesebbet, mint hogy azon intézményt, melyben csak honunk határai között is a különböző vallásfelekezetek hiveinek milliói annyi századoktól fogva üdvös megnyugvást élveztek, most néhány visszaélésért maga az állam erőszakos kézzel forgassa fel. Felejti különösen a ft. egyházkerület, hogy vannak honunkban hilfelekezetek, melyeknél a házasság egyenesen sacramentum, s mint ilyen a vallásos meggyőződés szentélyének kincsei közé avattatott századok által; — felejti, hogy midőn a kötelezett polgári házasság behozatalát kérvényezi, ugy tűnhetik fel azon sokak előtt, mint ama hitfelekezetek szentségének profanizálására segédkező, skönynyen a vallásszabadság- s lelkiismeretháborgatás cime alatt — kivált papjaik ösztönzésére — ama felekezetek szunnyadó ódiumát indithatja fel maga ellen. Vigyáznunk kell, hogy, a mit mi magunknak isten és világ előtt követelünk, avallásosmeggyőződés és hitszabadság megszoritásának még csak gyanúja, árnyéklata se essék reánk. Vigyázzunk, hogy üldözöttekből üldözők lenni ne láttassunk. Én részemről mint protestáns lelkész, elismerem, hogy a házasságkötés alaki oldalát meghatározni, szabályozni, f ő 1 e g az állam hatáskörébe tartozik, — de azt is állítom, hogy de jure az egyháznak is van köze hozzá. Azoknak, kik Krisztus és az apostolok korára hivatkozva azt vitatják, hogy az őseredeti egyház semmit sem tudott az egyházi házasságkötésről, azt felelem: ne feledjék, hogy Krisztus és az apostolok korában még nem is létezett egyház, a később kifejlett fogalom szerinti egyház bizonyára nem; — egyházi és állami élet, egyházi és állami jogkör ugy, a mint ma szabályozva vannak, későbbi kor méhéből születtek. Meddig az egyházé, meddig az államé : szabatosan akkor még egyik sem tudta. — Annyi bizonyos, hogy Pál apostolnál a házasok jogai és kötelességeiről nem egy intelmet találunk, melyből a későbbi egyház alaposan indíthat jogot a házasélet viszonyaiba befolyhatni. De mindamellett is, mivel a mai jogfogalmak s nézetem szerint is a házasságkötés formai oldalát szabályozni fő 1 e g az államot illeti: elismerem, hogy, az állam jogosan vindicálhatja a maga részét, --de azt is vallom, hogy e tisztét jogosan ruházhatja arra, kire neki tetszik, tehát, ha épen ugy tetszik, az e g y h á z r a is. Aminthogy hiszem is, hogy a fennforgó kértlés alkalmából is inkább megerősíti az egyházat e jog további élvezetében, mint megkímélhető tömérdek költséggel csupán a házasságkötések végett országszerte drága fizetésű hivatalokat állítson fel, s még azon felül a lelkészeknek vagy százezer forint stolaré-kárpófclást fizessen. És az egyház , mint az állam bizományosa , valamint eddig ugy ezután is teljes jog szerint gyakorlandja e tisztét, s csak magasztos hivatásának felel meg, ha az állam bizalmát azzal viszonozza, hogy a réá ruházott hatalmat ugy kezdi, hogy vele mind az állami, mind az egyházi életet céljához közelebb segitendi. Az egyház tehát, ha saját maga kérvényez e jog visszavételeért : legalább is testimonium paupertatis-t állit ki magáról. Ennyi az, mit e tárgyról elmondani nem tartottam haszontalannak. Nézeteim egyéni nézetek. Csalhatlanságot nem követelek. Szóljanak hozzá, ha ugy tetszik, mások is. Körmend, nov. 11. 1869. Kerecsényí János ev. reform, lelkész. Et vestis facis liominem. Vitatva volt már e lapok hasábjain nem régiben, hogy mik azon ok,melyek a magyar prot. nép s különösen annak némely gyülekezete vallásos közönyét eszközlik. Én ama közöny okaiul felhordott pontokat teljesen igazaknak tartam akkor s tartom most is. Egy okot azonban hallgatással mellőzni láttam onnan s nézetem szerint ez egy : a prot. papok — úgy szólván — teljes külsőleges elvilágiasodása, vagyis azon tapasztalati tény, hogy az egyh. szolgái hova tovább túl teszik magokat minden külsőségeken s a ruházatra nézve egyházi törvényeink által úgyis elég tág érteimezhetéssel kimondott eme szavakat :„Y i s e 1 j e n a p a p — legalább in f u n • ctionibus ministerialibus — tisztességes, hosszú barnaszinű ruhát" még szabadabban értelmezvén : megtörténik, hogy gyakran még a hivatalos functióknál is elmarad a tisztességes, a hosszú, a barnakszinű s indulva azon — magában véve igen szép — elv nyomán, hogy a papot ne külső ruhája, hanem szelídsége, krisztusi alázatossága, egyszóval szép bensője ismertesse fel : elégnek tartják a szép prcdicatiót elmondani nem szép, nem paphoz illő ruhában is. Tisztelet az öregeknek ! nem ő rólok szólok. A velem egykorú s kevéssel idősb vagy fiatalabb nem.edéknek sem ellene, hanem mellette, érdekökben emelem fel szavamat, — mint a továbbiakból kiderülend. Kettős tapasztalat készt ugyanis é sorok írására, miket — ugy hiszem — kor- és kartársaim is tapasztalhatának. Először, hogy sok ifjú lelkész a fentebbieket betű szerint teljesiti s ugyanazon ruhá-93*