Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-07 / 45. szám

nul és szunnyadó ifjakra kénytelenek vetni fényöket; ha más szerelmük tárgya, mint a tudomány. Ily körülmények közt nem hoz a hajnal-fordulat biztató reggeleket. Osszuk, osszuk fel időnket szerette tanulmányok fontossága szerént, minden óra, mit tanulmányra szentelendettünk, egy-egy fok a jövő csarnokába feljutásra. Ne feledjük a régi theologusok templomát, mely alá ez irányszó irva: gradatim ad sidera tollor. — Vegyük szivünkre pályánk nemes és szép feladatát, mely az emberiség tanítását és vigasztaló felemelését öleli fel; hangozzék buzditólag felénk a 17-ik század elején élt tul a dunai ref. püspök (Pathai István) által papszentelésre szerzett szép éneknek ódon szózatja, mely elénk irja, mit várnak tőlünk s mivé kell lennünk: „Mint az égen fényes csillagok, E világon ugy járjatok! A községnek szép tüköréi, E világnak ő savai, Mert ti vagytok szövetnékei, Kikre szokott minden nézni!" Megnyílt egy oly kisded intézet e főtanod ai ifjúság számára, milyen a történelmi emlékek szerint, soha nem volt itt; megnyílt oly intézet, melly egészen a hittanulóké, — oly társulat, mellynek örül a tanári kar, bizonyosan ha tudomást veend róla, dicséretével támogatandja a lelkészi testület, helyesli a korszellem, erősítő pecsétet ad rá lelkiismeretünk. Őrizzük és ápoljuk e kincset s fejleszsztik kamatozó talentummá! Fogjanak hát önök a kisded b árka felszereléséhez; lebegjen az épen a hullámok közt is! mosolyogjon felette az ur biztató Ígéretének szivárványa! Legyen a cél: önmegmentés és egyházmegmentés; legyen az áldozat, az oblatio: szellemi munka! Ez ős kollégiom legvalódibb, legállandóbb, legeredetibb és legtermészetesebb növendékeinek vezér szózatát fejezi ki épen a főtanodai pecsét ismeretes felirata „0 r an do et laborando". Imádkozz, az az higy, tekints az odafenvalókra, isten lelke hasson át! és d c 1-g o z z á 1, az az, munkára fel! a haladás lelke hasson át. Az egyik jelszó a mennnyország, másik a földi ország üdv eszközeire céloz, ekép az eget és földet kapcsolja mintegy össze. Induljon meg e társulat orando et laborando! s adja az egek ura, hogy az utódok megünnepelhessék az alapítás századik évfordulóját s önök az utókor megelégedését kivívhatják, midőn ezt kívánom, akkor életet, valódi életet kívánok e társulatnak. Balogh Ferenc, lí E L F Ö L íi. Fest, 1869. november 3-án. Nt. szerkesztő ur! Hétfőn mozgásba jött az egész Pest városa. Mindenki a temető felé tartott, koszorúval, lámpával kezében. Halottak napja volt. A temető felkoszorúzott menyasszonyhoz hasonlított és tüztengerben égett. „Mily szép a holtak iránt való kegyelet, — mondá szomszédom, — im minden évben egyszer mindenki ki jő visszaemlékezni kedves halottjára!" Nagyon szép —• mondám — csakhogy igen-igen érzik rajta a purgatórium szaga. Nekem is vannak kedves halottaim, ami nekem k(dves volt az életben, kevés kivétellel már mind ott nyugszik a hideg hant alatt; de én évenként 3G5 napon emlékezem rólok szivem mindig sajgó sebeivel. Azt, hogy évenként egy nap temetői időtöltést csináljak magamnak, nem engedi őszinte kegyeletem az én áldott emlékezetű halottaim iránt. A pápistának más fogalmai vannak az érzelmekről. Az ő egész moralja olyan, hogy nincs benne fogalom a folytonosságról. Az önmegtartóztatás alatt nem a folytonos mértékletességet, hanem az időszaki böjtöt érti; a halottak iránt való kegyeletet nem tudja képzelni a sziv folytonos tisztelő és szerető emlékezésében, hanem hogy évenként egyszer felkoszorúzza a sírokat, hogy látványul tegye ki érzelmeit. Aztán hogy foly le a temetői mulatság! Itt egy rongyos árva sir, amott egy divatos gyászba öltözött nő nevet; tovább a jogászok demonstrálnak, szónokolnak, szózatolnak. Jó szerencse, hogy nem volt jó friss cigányzene is, mert én már azt is megértem két vidéki város kath. temetőjében. Ha én meghalok, ne gyújtsatok gyertyát halottak napján síromra, mert én a más világon is az én puritán kálvinista vallásom szerint akarok élni. Ne is jöjjetek oda akkor imádkozni, nagy bánatotokat innepélyesen bemutatni a közönségnek, mert én ugy sem hiszem a purgatoriumot, s főként nem hiszem azt, hogy a ti imátok engem üdvözíthessen. * % * Egyházkerületi gyűlés Komáromban oet. 25 . . : s több napon. Nagyobb avatosság semmihez sem kell, minta közgyűlési határozatok közléséhez, egy hallás után, oly egyén részéről, ki a jegyző könyvet nem vezeti. Azért a szavak ugyanazonságáért nem, de egyedül a tartalomért lehet általánosságban a szavatosságot elválalni. Miért nem várunk hát a hivatalos közlésre ?! Fájdalom, sokszor várunk és igen sokszor hiába várunk. . Pedig az nem közönyös ma, a villany és gőz századában mi történik egyházi életünkben itt és amott, dunántul és tiszántul, tiszamellett, dunamellett ?! Én röviden, csak az első napi közgyűlés tárgyait érintem, reményi vén, hogy a többi napokról nálamnál tovább jelen volt egyén fog pár sort közzé tenni. Tanfelügyelő által vett népiskolai statistikai adatokra nézve, az a nézet nyert érvényt: feliratban fejtessék ki azon olmj, hogy jövőre ezek begyűjtése egyházi közegeink utján történjék.