Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-24 / 43. szám

ISKOLAÜGY. Az érmelléki ref. egyházmegyei tanitói egylet emlékirata a tiszántúli ref. egyházkerülethez ennek az 1868. 38. törvénycikkre vonatkozó határozata ügyében. Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Fájlaló érzéssel értesültünk azon meglepő irányú határozatról, melyet a f. évi aug. 16-ikán tartott ülésében az országos népoktatási törv.-cikkre vonatkozólag hozni méltóztatott, s annálfogva, bár mint egyházi hivatalnokok egyházi főhatóságunk megállapodásait tiszteletben tartani s reánk vonatkozó utasitást teljesíteni kötelességünknek ismerjük is, mindazáltal a gondolat- és szólásszabadság jogaivei élve, nem tartóztathatjuk vissza magunkat ellennézeteink tiszteletteljes nyilvánításától. Erre indíttatunk egyfelől a tanügy iránt tartozó féltékenységünk által, melynek jövője tekintetében bennünk a főt. egyházkerület említett határozatai folytán súlyos aggodalmak keletkeztek; másfelől azon mostani, nagyrészben igen alacsony tanitói díjazásunkból kifolyó anyagi gondok által, melyeknek enyhítését csak ugy reménylhetnők, ha egyházaink a törvénynek ami dijjazásunk javítására irányzott célzatait megértenék és követnék, mit azonban, miután a főt. egyházkerület a törvényt rájok nézve általában sérelmesnek nyilvánítani méltóztatott, kevéssé várhatunk, mindaddig mig a határozat érvénye fennmarad; — kérvén tisztelettel az egyházker. közgyűlést, hogy a tanügyet illető határozataiban kegyeskedjék meghallgatni s méltányolni azok szavazatát is, kik, mint mi, a tanügyet nem mellék-dolognak, hanem életelemünknek tartjuk, s kik naponként közvetlen érintkezvén a szülőkkel, legjobban értesülve lehettünk azoknak igényeiről, szükségeiről és hangulatáról, kiket a nevelés joga és kötelessége első helyen illet. Meglepő volt ránk nézve ama határozat annálfogva is, mert ámbár abban a főt. egyházker. közgyűlés az isk. törvény hozatalára nézve anya szentegyházunk kihallgattatását szükségesnek nyilvánítani méltóztatik, mégis a törvény meghozatala előtt tudtunkra semmi lépést sem méltóztatott tenni arra nézve, hogy a magyar prot. egyház egyeteme összegyűljön s e kérdésben törvényes alakzatban nyilatkozhassék, — s mert főt. egyházker. közgyűlésünk, azon időtől fogva, hogy a népisk. törv.-javaslat eső szerkezete megjelent, a népisk. közoktatási törvény szentesitéseig, ámbár ideje lett volna, maga sem méltóztatott felszólalni a keletkező félben levő törvény és annak célzatai ellen; — s csak miután a törvény kihirdetése után nyolc hónap hallgatásban elmúlt, mialatt a többi prot. egyházkerületek többsége az országos törvényt örömmel üdvözölve fogadá, s az iskolák szükségelt átalakítására nézve a részletes intézkedéseket készséggel megtevé, — méltóztatott az iskolai törvényt egyházunkra nézve legnagyobb mértékben sérelmesnek nyilvánítani s egyszersmind kimondani, hogy annak megváltoztatására fog törekedni. Továbbá meglepő volt ránk nézve abból a szempontból is a fenn emiitett határozat, hogy az az alkotmányos törvényhozásnak iskoláinkra is kiterjedő intézkedési jogát, a legfőbb felügyeleti jogon kivül el nem ismervén, s ennélfogva az országos közoktatási törvényt, mint egyházi autonomiánkon esett sérelmet tüntetvén fel, ezáltal tényleg arra szolgáltatott gyülekezeteinkben alkalmat, hogy az alkotmányosan hozott törvények iránti tisztelet és engedelmességi készség a népben csökkenjen, s a nép minden, e törvény értelmében az iskolaügynek jobb karba helyezésére irányzandó ujabb nemű intézkedéseket előleges bizalmatlansággal fogadjon, és általában a tanügy iránti régi hangulatában, melyet átlagosan közönyösnek jellemezhetünk, megmaradjon. Mi megvagyunk a felől győződve, hogy a főt. egyházker. közgyűlés, midőn fennemlitett határozatát hozá, az egyház jogai iránt való legnemesebb természetű féltékenység által vezérelteték: azonban egyszersmind sajnálattal véljük tapasztalni, hogy azon szempontokat, melyekből kell vala igénytelen véleményünk szerint az országos uj törvényt megítélni, érdemlett figyelemben tartani nem méltóztaték. Alázatos véleményünk szerint ama kizárólagos álláspont, melyről a törv.-cikk fenn említet határozatban megitélteték, kevésbé alkalmas arra, hogy a teendőkre nézve helyes következtetésekre vezessen. A főt. egyházker. közgyűlésnek méltóztatott az egész isk. törvényt a merev jogi szempontból tekinteni. Holott mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy ott, hol mint a népoktatás mezején is minden erőknek s a legkiilönneműbb tényezőknek is össze kell működniök, hogy a létező nagy nehézségek legyőzve s a magas cél elérve lehessenek, csupán az érdekfelek szövetsége és összhangzó működése nyújthat kilátást a sikerre, — mely szövetség és összhangzás múlhatatlanul megkövetelik azt, hogy az érdekfelek által az eddigi különleges és elszigetelt álláspontok elhagyassanak s a jogi kizárólagosság a társulat fogalmához képest módosittassék annyival inkább, mert magában véve a jog és a szabadság egyeseket, társulatokat és népeket sem boldoggá sem nagygyá nem tehet, s csupán akkor válik üdvössé,ha általa a boldogság elérése megkönynyittetik s a tökélyesbülés előre vitetik. Azonban igénytelen nézetünk szerint, ha nem csupán jogi szempontból kellene is megítélni az országos közoktatási törvényt, hanem annak, mint emberi műnek hiányai lehetnek s kétségen kivül vannak is, mindazáltal nem foglal az magában semmi olyat, melynél fogva azt egyházi és iskolai autonómiánkra nézve sérelmesnek és vészthozónak találhatnék. Ami a törvény keletkezési módját illeti, nézetünk szerint az kifogástalan. Hogy a tanügy az országos törvényhozás gondjai közé tartozik, s hogy az állam e részben, mint a polgárok és szülék összesége, legilletékesebben határozhat s határozni tartozik, ez a mai fejlettebb társadalmi fogalmak szerint oly általánosan elfő