Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-17 / 42. szám

„kicsapatik" „hat vessző intésre büntettetik." De legalább a khorus egy szép nótát énekelt rá" satb. Az egész cikkecskéből az tűnik ki, hogy az illető levelező vagy nem volt az iskolai év megnyitásán, vagy ha ott volt is csupán egy pár pillanatig lehetett ott. Addig t. i. a mint gyanitom, — mig egyik tanártársunkat szemével megkeresve magához inté s vele kisétált. E sétálgatás épen nem emelte az innepélytelen innepélyességet, s megvallva az igazat, bennem és tanártársaimban épen nem csinált jó vért. — És ez épen akkor történt a mikor a törvények felolvasása volt, mely törvényekben jóllehet sehol sem fordulnak elő a „kicsapatik" s a „hat vessző intésre büntettetik" drastikus és középkori kifejezések; s mind a mellett elég erősek arra ügyes kezek között, hogy a növendékeket szelídekké, engedelmesekké, jó magaviseletüekké változtassák, s úgy a tanárok mint az igazgató, sőt mi több, talán még ama félelmetes és rettenetes contra scriba iránt is, — ha t. i. ilyen portéka léteznék iskolánkban, — nem a szolgai félelmet, de az illendő tiszteletet a növendékek kebelében felébreszsze. Az iskolai év megnyitása pedig teljességgel nem oly innepélytelen innepélyességgel történt, mint azt ön kedves levelező ur ugy a levegőben képzeli, mert a tanulók a kijelelt napon és órában a magok osztályába begyülekezve annak idején kettesével indultak meg a tanár urak vezetése mellett a templomba, hol is az osztályok az általam kijelölt helyeket elfoglalván, úgyszintén a tanárok is, az énektanár ur vezetése s phisharmonika kísérete mellett nem csupán a khorus, de az összesifjuság ajkain megrendült a „Szent isten noha néked". — Ennek bevégződése után tiszt. Gőde Károly ur segédlelkész s egyszersmind a felsőbb osztályokban vallástanár, —- tehát nem valami seniorféle, a szószékre felment s teljes dicsérettel emiithetem, egy oly imát mondott, mely szivet és lelket megragadott s melyet meghatva mondotta utánna kicsiny és nagy, tanuló és tanár egyiránt, érezve mindenik a hatást, melyet e kenetteljes ima szivére és lelkére gyakorolt. Valóban érdemes lett volna önnek is kedves levelező ur meghallgatni! Az ima után újra megzendült az ének „Ez esztendőt megáldjad.." •— És a midőn ez is megtörtént, következett a törvények felolvasása, a melyen ön is szíveskedett kedves levelező ur megjelenni néhány pillanatra, be nem várva a végét, melyen én mint legöregebb tanár egy buzdító rövid beszédet tartottam az ifjúsághoz s ez rekeszté be szerintem elég ünnepélyességgel tartott évmegnyitásunkat. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani Nt. urnák s általa — a levelezője által félrevezetett — olvasóközönségnek. És amidőn ezt teszem, kérem egyszersmind arra is, hogy e kedves pesti levelezőt méltóztassék figyelmeztetni, hogy ha máskor valamiről irni akar, Írjon ugy, hogy ne ferdítsen, s tartsa szoros kötelességének jelen lenni valamely actuson elejétől végig; vagy ha ezt nem teszi s még is irni akar, elébb kérdezze meg a dolog lefolyását, s akkor nem lesz kényele pirulni hibás eljárása miatt. A ki egyébiránt tisztelettel maradok Nt. urnák alázatos szolgája Vámossy Mihály a pesti ref. gym. e. i. igazgató tanára. A tiszán inneni ev. ref. egyházkerület őszi közgyűlése. Jelen évi papavatással egybekötött őszi egyházkerületi gyűlésünk helyéül: M. Keresztes, határnapjául folyó év szept. 26. s köv. napjai lévén kitűzve: már a megelőző napon, nagy számban lehetett látni a gyűlés kitűzött helyére utazókat. Egyházkerületünk köztiszteletü szuperintendense és főgondnoka együtt indulván ki Miskolcról, részint ott, részint Harsányban szép számú kiséret csatlakozott hozzájok. Ábrányban egy, a m. keresztesi polgár ifjúságból alakult csinos lovas bandérium nemzeti zászlócskákkal kezökben — várta az egyházkerület érkező fejeit s kíséretét, s ezen bandérium által vezettetve — mozsarak dörgése, és harangok zúgása közt érkeztek meg az innepiesen kizászlózott Keresztesre. Másnap a közgyűlési közönség tömegesen tisztelgett az egyházkerület fejeinél, s Prágay Lajos, mint a közgyűlést ez idő szerint kebelébe fogadó alsó borsodi egyházmegye esperese, üdvözlé őket lelkes beszédében, mit az üdvözölt egyházi kormányférfiak hason szívélyes szavakban viszonozván: fogadták egyetemesen a közgyűlési közönségnek harsány „éljen"-ekben kifejezett őszinte érzelemnyilatkozatait. Harangjeladás után az innepélyes közisteni-tiszteletre zsúfolásig megtelt a téres templom; holott is néhány énekvers buzgó eléneklése után B i r ó Antal szikszói fölavatandó egyik lelkész lépett a szószékbe s Efez, II: 19—22 verseinek, mint fölvett alapigeinek nyomán jeles alkalmi beszédett tartott; körvonalazván „a külső veszélyes akadályokat és megtámadásokat, melyek a vallásos erényes élet fejlesztésére kártékony befolyással hatnak, hogy azoknak kikerülése, vagy eitávoztatása által a hit szolgái, az. urnák örökségével hiven sáfárkodóknak találtassanak; szólván, arról is: hogy ama veszélyes megtámadások elhárítására nézve micsoda eszközöket kelljen használnunk. Az egyházi beszéd végeztével egy pár vers eléneklése után főtiszt, K ú n Bertalan szuperintendens ur foglalta el a szószéket, s főpásztori alkalomszerű remek beszédében kimutatá: 1., az ostromokat, melyek közt jelenleg a protestantismus áll. 2., azon módokat melyek által ezen ostromból diadallal menekülhetni. Beszéde zárszavát kiválólag a fölavatandó ifjú lelkészekhez intézvén, fölhivá őket: hogy mielőtt az innepélyes cselekvény rajtok végrehajtatnék, szálljanak magokba, vessenek számot tehetségeikkel, benső hivatásokkal, hogy, mielőtt esküvel köteleznék magokat a papi szent hivatal folytatására, a terhekkel is tisztában legyenek, melyeket fontos lelkészi hivatások reájok mér.