Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-10 / 41. szám

T Á B C A.. E L E T JELE K. A wormsi nyilatkozatot aláírták: a belényes-ujlaki ref. egyházban 158 ; a nagybajomi, böhönyei, kutasi, ns. kisfaludi, ns. dédi, alsó segesdi, ötvös kónyi, kisasszondi, kis korpádi, szomajomi, kaposméri, hetesi ref. egyházak­ban a lelkészek és elöljárók, összesen 78; az aszalói ref. egyházban 256; az abaházi ref. e. 169; a csököli, gigei, kiskovácsi, hencsi, hedrahelyi, béci, viszlói, csertői, basali, patai, i. sz. györgyi, merenyei, hatvani ref. egyházakban a lelkészek és az elöljárók összesen 88 ; a görgetegi, visontai, csokonyai, komiósdi, ujnépi, r, újlaki, r, sz. ki­rályi, lábodi, hosszufalvi, zs. kisfaludi ref. egyházakban a lelkészek és elöljárók, összesen 89; a felső zempléni ref. egyházmegyében a lelkészek, s minden gyülekezetben egy-két előljáró, összesen 78; egy meg nem nevezett gyülekezetben, melynek ivén Tóth István neve áll lege­lői — 61. — Összesen — 977. Az utolsó közleménybe becsúszott hibák; avalki egyh.ban az aláirók száma nem 18, hanem 118; a rác­keviben nem 167, hanem 67; a főösszeg pedig 8132. A mai közleménynyel együtt — 9,109. Gyászhír. Nt. Szerkesző ur! Egy megrendítő eseményről kell önt s a hazai prot. közönséget értesítenem. Az alsó-ba­ranya-bácsi ref. egyházmegye egyik kiváló alakja, az új­vidéki ref. egyház fáradhatatlan munkásságu lelkipász­tora, az ott lakó maroknyi magyarok között a magyar szellem ébresztője és egyik fentartój a, a gyöngéden szerető férj és jó apa: Mányoki Imre nincs többé! Meghalt Mohácson, szept. 26-án tüdő szélhüdésben, 38 éves korában! A megboldogult vasárnap vagy is f. hó 26-án estvejött Mohácsra Pestről, hol egy Újvidéken felállítandó magyar iskola ügyében a m. k. cultus minisztériumnál megfor­dult küldöttségnek egyik tagjaként szerepelt. A gőzhajó kikötőjénél reá várakozó kedvesei tárt karokkal fogadták, s midőn onnan gyalog elindulva mintegy 10 percig épen utja kedvező eredményét, gyengélkedő egészségének jobbra fordulását s több ily örvendetes dolgokat a legnagyobb hévvel beszélte volna, hirtelen szivéhez kap s valami benső nyomásról panaszkodik, mi rop­pant teherként nehezült keblére. A paplakig gyalog me­nésről többé szó sem lehetett, ennél fogva kocsi után néztek az illetők. — Pár perc múlva a kocsi megérke­zik, Mányoki a legnagyobb erőfeszítéssel felugrik reá, a kocsit sietésre ösztönzi mert — úgymond — mind­járt vége van; de mire a paplak udvarára hajtanak: Mányokit halva emelték le a kocsiról! A gyászhír röktön tudtára adat ott Újvidéken levő nejének, ki f. hó 28-án érkezett meg férje temetésére mintegy 20—24 résztvevő újvidéki férfi és nő társaságában. Sár-Bogárdon született -- Fehérmegyében 1831-ben. Tanult Gyönkön, Pápán, Kecskeméten. Volt segéd­lelkész Kopácson, Laskón, Mohácson és Kölkeden. 1860-ban lett újvidéki pappá; azóta a legnagyobb erőfeszí­téssel lankadatlan buzgalommal, akadályt nem ismerő bátorsággal munkálta a szegény újvidéki ref. egyház ja­vát, — épített templomot, paplakot — stb. Hogy a roppant kiadásokat fedezhesse — kopogtatott a szegé­nyek gunyhóján ép ugy, mint a gazdagok palotáin; éb­resztette a vallásosságot kitűnő szónoklata által, ébresz­tette az ellenséges elemek s idegen nyelvű nép között a hazafiságot. De az ur — ki a kezdet nehézségei kö­zött erőt adott neki a küzdelemre — elszólitá őt munka biró korában — midőn még oly nagy szükség lett volna rá — nem adá meg neki az örömet, mit nagy műve bevégzése után érezett volna; elszólitá gyülekezete, forrón szeretett ifjú neje Nagy Mária asszony és négy kicsiny árvája köréből! Adjon isten hazánknak s különösen prot. egyhá­zunknak sok ő hozzá hasonló férfiút! Adjon az újvidéki egyháznak hozzá hasonló munkás és buzgó lelki­pásztort — hogy a mit az elhunyt be nem végezhetett isten segítségével érvényre emelhesse! Áldás és béke lengjen porai felett! ! Mohácson szept. 28-án 1869. Székely József Mohácsi ref. lelkész. Nekrolog. Folyó évi szept. 26-án jöttünk le a sírtól, mely a szentbenedeki ref. egyház 67 éves lelkésze, t. B e c s á k István urnák hűlt tetemeit fedé be. Az Úrban elnyugodott született Somogy-megyének Hedrahely községében 1802. évi augusztus hóban, B e­csák István ref. tanitó és Pap Erzsébet szülőitől. Mint egyetlen gyeimek első neveltetését a szülői háznál nyerte. Tiz éves korában a csurgói gymnásiumba vitetett, hol 8 esztendeig tanult. Csurgóról a felsőbb papi tudományok hallgatása végett a debreceni kollégiumba ment, s ott tanult 7 évig. Bevégezvén teljes tanulói pályáját akadé­mikus rektor lett Mányon, hol 3 évig volt. Az ott szer­zett csekély vagyonát a maga tökéletesítésére fordítandó, Bécsbe útlevelet kért s nyert 1831-ben, de az akkori országos cholera kiütése miatt Pozsonynál tovább nem mehetett, mert a hatóság a kimenetelt betiltotta. Haza jött tehát születése földjére s mint istvándi segédlel­kész letette a tractuális papi vizsgát. A következő hónap­ban megnyerte főt. superintendens úrtól a candidatoriát. Csak egy évig volt segédlelkész, mert már 1833-ik évi marc. hóban hatvani lelkészszé lett, s Győrben a püs­pök által pappá szenteltetett. Hatvanban töltött 4 évet, Böhönyén 18 évet. Szent-Benedeken 14 ós fél évet, te-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom