Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-10 / 41. szám

erősített positiót akarván elfoglalni, az én megjegyzéseimet, melyekben csupán a „korszerűségi" titulus ellen tiltakoztam, oda ferdíti el, mintha én az ön „hitelveit s meggyőződését bírálnám" (ily rendithetetlen hitet nem akartam háborgatni), és az egyház hittanát támadnám meg, a mit akkor tenni szintén nem volt szándékomban; s aztán nevezetes módra kifejti horderejét mondván, hogy „én" (Z. G.) „Meggyaszón s Sz. S. ur Diószegen egyházunk hitcikkét változatlanul tanitni tartozunk" ; majd fenyegetőleg azt kérdi tőlem a Sz. háromság cikkére nézve: „Hát Sz. S. ur nem hiszi?" továbbá azon közönséges hibába esik , hogy össze zavarja a reformált egyházat ahelvét hitvallást követő egyházzal; végül a vasárnap megülése és az időjárás közti összefüggést is újra felhozza, de meg nem magyarázza, mert a mit ide vonatkozólag felhoz, annak igazságát én is készségesen elis~ merem a nélkül, hogy a bigottismust ez által igazolva láthatnám. Ez utolsó tételt, nehogy hosszadalmas legyek, ezúttal nem kívánom fejtegetni, csupán röviden jegyzem meg, hogy az erkölcsi és a természeti világ két külön mező, melynek tényeit és törvényeit egymással felcserélni nem lehet. Akivetaléleknek, alélekből aratja ki vet a testnek, a testből arat; isten nem csúfol t-athatik meg. Ez a szentkönyv tanítása; s hogy mikép lehet ezt egyházi beszédben épületesen feldolgozni, arra gyönyörű példát adott Robertson, (Religiőse Reden, Mannheim. 1861. 80 s köv.) a kinek tetszik, olvassa meg. Hanem a mely három dolgot Z. ur az orthodoxia fegyvergyárából előragadva, ellenemben felhoz, azt készségesen veszem vizsgálat alá, s kérdéseire is őszintén megfelelek, mert ugyhiszem ily hazai, egyh. irodalmunk terén ritkábban előforduló tárgyak feletti eszmecsere érdekes és közhasznú lehet, ha a lelkekben egy kis mozgalmat támaszthatna. Egyszersmind Z. úrtól, tanácsának, melynélfogva engem más „munka körbe" utasit, meg nem fogadásaért bocsánatot kérek. Én már több mint tizenegy éve, hogy a „Prot. E. és Isk. Lap"-ba dolgozom, ez az idő talán elég volt arra, hogy magamat általa a további munkálkodásra is felavatottnak véljem. A t. szerkesztőségen áll közölni vagy félretenni ide vonatkozó szavazataimat, csak vigyázzon, nehogy Z. ur ismét „laptölteléknek" ítélje azokat.*) Egyébiránt én vele cikkeimben többé nem foglalkozandom, s ámbár állitmányaira hivatkozni fogok, nem hozzá, hanem az olvasóközönséghez kívánok szólani. Felajánlott baráti érzelmeit azonban, ha őszinték, szívesen fogadom és viszonzom. Diószeg, 1869. okt. 2. Szerem lei Samu. Egy korszerű kérdés Zombori Gedő urlioz. Miután Zombori Gedő ur mind egyházi beszédében mind Szeremlei Sámuel urnák erre tett megjegyzésére adott feleletében (1. egyh. és isk. lap 37. sz) a szent*) Bár minek nevezez Z. ur Sz. barátunk dolgozatait, mi azért még is a legnagyobb örömmel fogadjuk azokat lapunkban. Szerk. háromság tanút a korszerű hitcikkek közé sorozza s különös fontosságot látszik helyezni eme kifejezésre : e hit lelki életünkre nézve elkerülhetetlen, e szent titok nélkül összeomlik a hit temploma; egész őszinteséggel kérdem: minő véleménye Yan önnek az unitárius egyházról, mely már 300 évvel ezelőtt megtagadta ama hitcikket? Hiszie ön igazán, hogy ama hit nélkül: „az erény csak üres bábjátéka ?" Kolozsvártt, szeptember 28. 1869. Ferenc József, unitárius pap. ISKOLAÜGY. Matéria peccans a protestáns tanügy terén. Alig van nemzet, mely a közvélemény hatalmának fényesebb eredményeket köszönhetne, mint a magyar, s mégis sehol a közvélemény oly csekélybevételével nem találkozhatni, mint nálunk, hol ez alkalommal is annak egyik szomoritó példáját kell felmutatnom. Több mint három hét óta a lapok széltire beszélik, hogy M. Szigeten a főiskolai pártfogóig egy tanárt minden törvényes eljárás nélkül csak azért csapott el hivatalából, mert gyanúban volt, hogy az iskolát illető bizonyos intézkedés ellen a „Magyar Újság"-ban kijött cikket ő irta volna. Protestáns ember, ki egyháztestületeink által ilynemű kérdésekben követtetni szokott eljárást ismeri, ki tudja, hogy az u. n. belső emberek elleni pörök sokszor a közügy legnagyobb hátrányára is évekig hűzódnak, — percig sem kételkedhetett, hogy itt elcsapatásról szó sem lehet, és hogy az előadottakon kivül még más motívumoknak is kellett szerepelniük ; azonban nap után nap múlik és a lapokban ismételtetett súlyos vádak ellenében az illető testülettől egy sor nyilatkozat sem jő, mely a kétségkívül egyoldalú előadást hivatalosan helyreigazítaná. Ime a közvéleménynek csekélybevétele, mely igen is érthető volna, ha valamely kisvárosi tanács kebelében nyilatkozik; de valóságos rejtély oly testület részéről, melynek élén egy Yáradi Gábor áll és tagjai is egytől egyig derék, mivelt emberek. Uraim! a hivatali infallibilitás, mely Bach korszakában mindnyájunk boszantására garázdálkodott, a protestáns egyházalkotmány keretébe nem illik bele, — nem is hihetem, hogy M. Szigeten az iskola pártfogó-testülete vonakodnék eljárásait a nyilvánosság kutatása alá bocsátani; de akkor hát honnan az az állhatatos hallgatagság a közroszalás annyi nyilatkozatával szemben ?